Hardver, szoftver

Noha egy tavaly megjelent modellt boncolgatunk, az LG nem vette félvállról a hardvert, sőt. A jelenleg elérhető egyik legizmosabb konfigurációt rejtették az elegáns külső alá. A Qualcomm APQ8064 chipset egy négymagos, magonként 1,5 GHz-es órajelen üzemelő Snapdragon S4 Pro processzort rejt magában. Mindezt megfejelték 2 GB RAM-mal és egy Adreno 320-as grafikus gyorsítóval. Az S4 processzorról tudjuk, hogy kétmagosként sem vall szégyent, ám ebben az összeállításban komoly erőfitogtatásra képes. Ezt a szokásos benchmark eredmények is igazolják, hiszen látható, hogy könnyen átlép a Galaxy S III-on, a tegrás One X+ pedig csúnyán lemarad. Gyakorlatilag csak az ugyanilyen hardverrel szerelt Xperia Z és a Padfone 2 tartja vele a lépést, és ismét emlékeztetnék mindenkit, hogy e hármasból az Optimus G jelent meg leghamarabb.

A bekapcsolás után folytatódnak a kellemes meglepetések. A megjelenéskor még 4.0-s Androiddal került a polcokra, ám a mi példányunkon már a Jelly Bean, egészen pontosan a 4.1.2 töltődött be. Az európai piacra érkező hivatalos példányokon már eleve ez lesz rajta, így ennek külön örültünk. Igaz, hogy nem ez a legfrissebb verzió, de az LG korábbi frissítési mizériáihoz képest nincs okunk panaszra. Főleg úgy, hogy az Optimus UI 3.0 felületet húzták rá, amit mindenképp érdemes kicsit boncolni, ugyanis igazán jól sikerült. Ami különösen szembetűnő, az a kitűnő testreszabási lehetőségek garmadája. Nehéz lenne itt felsorolni mindent, de például a lezáró és alapképernyőkhöz külön-külön is olyan opciókat találunk, melyek sokszor csak a különféle főzött szoftverekben találhatók meg. Mindezek mellett nagyon fontos, hogy a rendszer valóban rendkívül gyors, akadással nagyon ritkán találkozunk, a multitask ennyi RAM mellett csodásan megy. Egy négy lappal megnyitott Chrome mellett bőven elfér a Facebook, a zenelejátszó, a Galéria és még 3-4 másik program, a váltáskor egyiknél sincs újratöltés, minden azonnal és ott folytatható, ahol abbahagytuk.

Kezdőképernyőből maximum hetet használhatunk, ezek sorrendje és az alapértelmezett oldal szabadon állítható. A widgetek, parancsikonok és hátterek hozzáadása roppant egyszerű, bár ez a felület kissé a Samsung megoldására hasonlít. A lehúzható státuszmenüt is alaposan kitömték, legfelül gyorsikonok egész garmadája sorakozik. Itt aztán a WiFi-től az NFC-n át a néma üzemmódig piszkálhatunk mindent, ráadásul a sorrend és hogy miket szeretnénk itt látni, szintén állítható. Vannak még előre definiált témák, amikhez saját ikonkészlet is tartozik, de az ikonokat egyenként is kicserélhetjük, akár sajátra is. Ja, ha összeállítottuk álmaink képernyőit, az egészet le is menthetjük, majd visszaállíthatjuk.

Alatta az LG speciális Qslide funkcióját érhetjük el. Az itt felsorolt programok bármikor elindíthatók kis ablakban, a meglévő képernyő felett. Az ablakok mérete és helyzete állítható, ám a legjobb, hogy egy csúszkával áttetszővé tehetjük őket, ilyenkor pedig inaktívvá válnak. A hardvernek egyébként abszolút nem okoz gondot mondjuk böngészés közben egy HD film futtatása. A lezáró képernyő is kapott extrákat, egyrészt saját háttérképet, többféle feloldási animációt és óratípust választhatunk. Aztán négy, tetszőlegesen kiválasztott funkció parancsikonját is kitehetjük ide, az viszont már tényleg nem átlagos, hogy a képernyő kikapcsolásához képest időzíthetjük a tényleges lezárást és a feloldáshoz kérhetünk rezgéses visszajelzést. A főmenü oldalra lapozós, külön lapon elérhetjük a letöltött alkalmazásokat és a widgeteket. Itt szintén állítható a sorrend, a háttérkép típusa és bekapcsolhatunk egy kisebb ikonos nézetet, ekkor 5x4 helyett 6x5 látszik egy lapon.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!