Kamera, videó, audió
A hátlapon található autofókuszos, ledes villanóval ellátott 8 megapixeles fényképezőgép nem, az 5 megapixeles szelfi kamera azonban előrelépésnek számít az elődhöz képest. A gond az, hogy az LG kihagyta a lézeres fókuszálást, pedig ha egy Aka megkapta, akkor a G4c-nél kutya kötelessége lett volna a vállalatnak beépíteni (a G4 S itt megint learathatja a babérokat). A bosszúságot tetőzi, hogy a G3-ból ismert szoftveres felhozatalra kell számítani, ami szinte alig nyújt valamit. Rácsvonalakat jeleníthetünk meg a képernyőn, beállíthatjuk az időzítőt (3-10 másodperc), exponálhat hangra a kamera (csíz, whisky, kimcsí, LG, mosoly), és változtathatunk a képarányon. Ennyi, se felbontás, se ISO, se fehéregyensúly, de ami még rosszabb, se HDR mód. Utóbbi még akkor is fájó, ha számba vesszük a Gesture Shotot, vagyis amikor a kezünk ökölbeszorítása után kattint egy képet a telefon. Videókat maximum 1080p-ben vehetünk fel, 30 képkocka / másodperc sebességgel.
Az elkészült felvételek egész jók, ám inkább a képek mentése a hibátlan, ilyen téren még nem láttam ennyire gyors LG telefont. A szenzor mindennapos fényképezésre alkalmas, persze ettől még a kompakt gépeket sem tudja kiváltani. A dinamikatartomány karcsú, néha nem ártana a HDR üzemmód, a vonalélesség pedig sokszor roppant gyenge, mivel nagy hibája a szoftvernek, hogy gyakran túlélesít, ezért nagyon zajosak lesznek a sötétebb részek és "szőrösek" az élek. Nincs kromatikus aberráció, a makró felvételek viszont kimondottan jól sikerülnek, és az sem okoz gondot a fényképezőnek, ha fény nélküli környezetben kell a vakura támaszkodni. Videózásban nem remekel a kütyü, de nem is vérzik el, a tesztfilmen jól látható, hogy folyamatos a felvétel, gyors az autofókusz, mondjuk egy képstabilizátor nem jönne rosszul.
A videolejátszót a galérián keresztül érjük el, túl sok előnye viszont nincs, mivel nem kezeli a DivX fájlokat, az MP4-et és a H.264 kódolást szereti a legjobban, a felbontás pedig 720p és 1080p esetén egyáltalán okoz problémát. A program fapados, egyedül azt lehet beállítani, hogy a képernyő mozizás közben ne reagáljon az érintésekre (kivéve persze azt ezt a korlátozást feloldó gombot). Az AVI formátumhoz alternatív app kell, ennek letöltését viszont könnyedén meg lehet oldani a Play Áruház segítségével.
Megint akad gyári zenelejátszó, ami szép felülettel rendelkezik, viszont ez sem fogja megváltani tudásával a világot. A számokat dalok, albumok, előadók és műfajok szerint listázza, kereshetünk mappákban és létrehozhatunk kedvenc listákat. Nincs hangszínszabályzó, ellenben elalvásidőzítőt már találunk a szoftverben. Szerencsére az LG nem csak a csúcsmodellnél, hanem tesztalanyunknál sem felejtette ki az RDS-es FM-rádiót, aminek működéséhez elengedhetetlen a fülhallgató használata. Az 1 wattos hangszóró elképesztően lármás, annyira persze nem szól jól, mint egy BoomSound, de arra jó, hogy ameddig a rendes HiFi beüzemelésre kerül a buliban, addig a G4c-ről nyomjuk a zenét.
Teszt | LG G4c | Samsung Galaxy E5 | Microsoft Lumia 640 | Sony Xperia M4 Aqua | Vodafone Smart Prime |
Frekvenciaátvitel (40 Hz-től 15 kHz-ig), dB: | +0,02, -0,05 | +0,02, -0,05 | +0,06, +0,02 | +0,02, -0,05 | +0,02, -0,05 |
Zajszint, dB (A): | -87.8 | -91,3 | -91,9 | -87,7 | -87,1 |
Dinamikatartomány, dB (A): | 87,8 | 91,1 | 91,8 | 88,1 | 85,9 |
THD, %: | 0,0043 | 0,0083 | 0,0068 | 0,0075 | 0,0063 |
IMD + Zaj, %: | 0,013 | 0,012 | 0,013 | 0,021 | 0,016 |
Sztereó áthallás, dB: | -80,4 | -89,6 | -90,7 | -87,3 | -88,2 |
A fülhallgató kimenet tökéletesre vizsgázott frekvenciaátvitelből, a hangokat egyenletesen adja le a hallható tartományon belül.
Zaj nincs, legalábbis nem olyan szintű a sistergés, hogy abból bárki is hallana valamit.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!