Multimédia
A Leagoo S8 elméletileg négy kamerát is kapott. Mármint technikailag tényleg négy modul van rajta, csak éppen semmit nem csinálnak. A hátlapon egy f/2 apertúrájú Sony IMX258-as szenzor és egy 2 megapixeles segédszenzor található, dupla LED segédfénnyel, ebből az alsó szenzornak nyilvánvalóan semmi köze semmihez, a kvázi-portré mód lazán működik akkor is, ha letakarjuk. Ugyanez a helyzet a saját LED villanóval ellátott, 8 megapixeles előlapi OmniVision modullal és a mellette található 2 megapixeles díszszenzorral. Ez amúgy nem lenne akkora baj, ha a készülék összességében a T5-höz hasonlóan egyben lenne, de ez most nem igazán jött össze.
[+]
A szoftver sem a múltkor látott, a gyári lehetőségekhez képest kizárólag a portré módot aktiválhatjuk a főképernyőn, ami egy borzasztóan buta algoritmus segítségével sikál el random részeket a képen, de véletlenül sincs köze ahhoz, amit valójában csinálnia kéne, a második kamera meg konkrétan dísz. Ez az előlapi rendszer esetében is pontosan így van, cserébe ott sikerült beépíteni egy elég durván kompetens sminkelős funkciót, ami az alapozótól kezdve, a pirosítón át, a rúzsig és szemceruzáig mindent tud, ráadásul nagyon is értelmes formában. A kollégák gyönyörűek lettek, a kísérlet célja nyilván nem a szórakoztatás, vagy a beégetés volt, hanem a program képességeinek érzékeltetése, ami sokkal látványosabb egy férfi esetében, mert én konkrétan akár valóban is nézhetek ki úgy, ahogy a virtuális sminkes megcsinál.
[+]
 |
 |
 |
 |
Az élőképen az AOSP felületnek megfelelően csak a panoráma és a normál mód között válthatunk, középre került a Blur megnevezésű lehetőség, oldalt pedig extra opció a másodlagos, monokróm szenzorra való váltás, ami mindkét oldalon (mármint az előlapi és a hátlapi kamera esetében is) félelmetesen gyenge, alacsony felbontású, kis látószögű képeket eredményez. Az az izé a kép közepén minden esetben megjelenik, akár élő embert fotózunk az előlapi fekete-fehér kamerával, akár bármi mást. A kép minőségére vonatkozó beállítási lehetőségeink korlátozottak, az expozíció +/- 3 tartományban korrigálható, az érzékenység pedig 100 és 1600 között. Ez minden. Professzionális mód nincs, viszont kérhetünk nyers képfájlokat, alább abszolút feldolgozatlan formában, mindössze JPG formátumra konvertálva látható négy darab.
 |
 |
 |
 |
A normál módú képek, illetve a hátlapi másodlagos szenzor képességei:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A normál módban készült képek dinamikája kényelmetlenül szűk, a HDR pedig inkább csak felülexponál, emellett a színhűségnek sem tesz túl jót. A RAW képeken egyébként úgy tűnik, nem eleve elhibázott a koncepció, akár jó is lehetne, a fehéregyensúly kifejezetten stabil, viszonylag részletgazdag a kép, a színeken teker erősen a szoftver, a fókusz viszont ultra lassú és nem is kimondottan megbízható. Este pedig teljesen reménytelen, alulexponált, erős a zajmentesítés, ami látványosan tünteti el a vonalakat és részleteket, ezzel együtt a kép továbbra is zajos marad, élesítés meg mintha nem is lenne. A széleken határozott a lencsetorzítás, adott körülmények között a kromatikus aberrációt sem ússzuk meg.
[+]
A videónál szintén a fókusszal vannak a legnagyobb problémák, a felvételek első néhány másodperce minden esetben értékelhetetlen, a mozgáskövetés gyenge, az újrafókuszálás lassú és látványos, stabilizálásról meg ugye álmodni se mertünk volna. Ezzel együtt a videofelvételek minősége jobbnak tűnik, mint az állóképeké, noha a kromatikus aberráció erősebb. A maximum 1080p 30 fps, lejátszani viszont 2K-ig rendben tud. A gyári lejátszó nem egy nagy szám, a szokásos dolgokat tapasztaljuk: nincs AC3 hang, felirat, a hangsávok nem elérhetőek, az általános formátumokat, beleértve a H265-ös kódolást viszont rendben kezeli. Kisablakos megjelenítés nincs.
[+]
Zenelejátszó szintén nincs, csak a Google Play Zene, amiben szerencsére a hangszínszabályzó is elérhető. A zenei könyvtárat korrektül rendezi, kicsit lassan nyílik meg, a hangminőség pedig, hát, olyan amilyen. Határozottan rossz. A multimédiás monó hangszóró hangereje nem valami meggyőző, ami annyiban nem baj, hogy nemhogy a mély tartomány nem jelenik meg, de a középtartomány is olyan hiányos, amilyet ritkán látni. Vagyis hallani. Vagyis pont, hogy nem hallani. Ami kijön a készülékből, az elég kellemetlen, sivalkodó, látványosan részlettelen, dinamikátlan, a frekvenciatartomány szűk és főleg a magasak felé értelmezhető. De legalább nem recseg, vagy zúg.
[+]
A gyárilag mellékelt fülhallgató egyébként kifejezetten kényelmes, jól szigetel, noha gumiharangokat nem kapunk hozzá, nekem pont jó volt, amit eleve rátettek. A hangzás viszont egyáltalán nem jó. Tiszta ugyan, de semmi részlet, rémesen nyomott, aránytalan, természetellenes mélykiemeléssel és elvétett térhatással. Még a magasak is fojtottak, olyan az egész, mintha egy tollpárnával a fülünkön próbálnánk zenét hallgatni. Nem bántó egyébként, csak a Leagoo S8 szimplán nem alkalmas zenehallgatásra. Lehet kicsit próbálkozni a hangszínbeállításokkal, kellemetlen végül is sosem lesz, csak ha valóban élvezni akarjuk a zenét, mármint minden hangot és tartományt, akkor az itt nem fog sikerülni. Van viszont FM-rádió, teljesen jól működik, informálódni remekül lehet, az állomásinformációkat is szépen megjeleníti a listában is. Ez egyébként aránylag ritka.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
