Hird​e​tés

2018. február 21., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Tesztek » Phablet rovat

Huawei P10 Plus - több lett, maradhat?

Ebben a modellben van igazán előrelépés, a P10 nagyobb testvére nem csak méretben múlja felül a kisebb verziót, hanem gyakorlatilag mindenben. Nyilván az árat is beleértve.

Hir​det​é​s​

Kamerák

A P10 Plus fő attrakciója ezúttal is a kamera, amit mindenképpen érdemes alaposan megvizsgálni, mert ez az első Huawei, ami a Leica Summilux kategóriás lencséit kapta meg, ez elvileg két lépcsővel frankóbb, mint a sima P10-ben, illetve a Mate 9-ben használt Summarit. A működési mechanizmus viszont a szokásos, van egy 12 megapixeles színes szenzor és egy 20 megapixeles fekete-fehér érzékelő, az így nyert adatokból áll elő a végleges kép, de nem minden esetben használja mindkét modult a telefon, illetve nem minden esetben egyértelmű, hogy mi is történik. Kezdjünk rögtön két képpel, a jobb oldali még a Mate 9-cel, a másik már a P10 Plus segítségével készült, ugyanakkor, ugyanonnan, ugyanolyan beállítások mellett:

Automata módban az elérhető legnagyobb felbontás 20 megapixeles, ilyenkor elvileg a fekete-fehér szenzor által rögzített képre teszi rá a színes szenzorból érkező információkat. Van 12 megapixeles mód, amikor nem lehet tudni, hogy hogyan dolgoznak össze a szenzorok, illetve van monokróm üzemmód, amikor egészen biztosan csak a fekete-fehér szenzor dolgozik és ilyenkor lesz a legjobb a vonalélesség. Ezen kívül nyilván a fókuszálási trükkökhöz mindkét modulra szükség van, hogy utólag is meghatározhassuk az élesség helyét és a háttér elmosásának mértékét. Ha 12 megapixelen hagyjuk a színes felbontást, akkor zoom is akad, a nagyobb képpontmennyiséggel operáló monokróm lencsének köszönhetően. Pro módban is elérhető 20 megapixel, nyers (DNG) fotók viszont nem jönnek össze ekkora felbontásban, ha színesben örökítjük meg a témát, fekete-fehérben azonban igen, a DNG tehát minden esetben csak egy szenzort használ. Kezdjük ezekkel a nyers képekkel, amelyeket Bone123 dolgozott fel képszerkesztővel:

Bonyolult? Persze, ha elveszünk a részletekben, de a mobilos fotózásnak valahol pont az a lényege, hogy ne kelljen ezekkel foglalkoznunk, előkapjuk, exponálunk és reménykedünk, hogy a képek jók lesznek, mert ezeknek a zömét nem A3-ban nyomtatjuk ki, hanem közösségi oldalakra tesszük fel, esetleg visszanézzük a tévén. A cél tehát alapvetően látványos és éles fotók létrehozása, ahol a színek stimmelnek, az élesség rendben van és a dinamika relatív nagy. És ha lehet még rátolni egy-két egyszerű trükköt, akkor a júzer még boldogabb lesz. Ebben pedig a P10 Plus igen ügyes, összesen három olyan, egy gombnyomással elérhető extrát nyújt, amivel menők lehetünk. Egyrészt van a blende állításának lehetősége, a mód bekapcsolása után meghatározhatjuk a fókuszpontot és egy csúszkán állíthatjuk a blende értékét, ezzel együtt a háttér elhomályosítását. Rögtön lesz a képnek egy mélysége, plusz megvan az a lehetőség, hogy ezen utólag is variáljunk, némi odafigyeléssel látványos eredményeket lehet összehozni. A másik az “élénk” mód bekapcsolása, ami simán csak feltolja a szaturációt, ezzel pedig elrugaszkodunk a valóságtól ugyan, de ügyesen használva ezzel is össze lehet hozni érdekes eredményt. Néhány példa:

A harmadik trükk pedig a portré kapcsán játszik, annyira örvendeztek a Huawei-nél, hogy ezt összehozták, hogy a telefon szlogenje is az lett, hogy “make every shot a cover shot”, amit nem lehet ilyen frappánsan magyarra fordítani, de valami olyasmi, hogy minden fotó a címlapra is kerülhetne. A lényeg viszont ugyanaz, mint eddig: az alany éles, a háttér elmosódott, nyilván mindenféle bónusz trükkel, hogy a háttérben levő lámpák fénye legyen selymes és a színvilág inkább meleg, de az eredmény szempontjából ez lényegében mindegy, tényleg ránézésre egész jó fotók jönnek össze, persze kinagyítva már látszik, hogy hol és mit trükköz az algoritmus, nem mindig találja el jól, hogy honnantól kell mosni és mi legyen éles, de általában nem nagyítunk bele a telefonos fotókba, Instagramon pedig lehet menőzni 1024 x 1024 pixelen.

Két szenzor, dupla ledes villanó, lézeres fókusz
Két szenzor, dupla ledes villanó, lézeres fókusz [+]

Ha azonban megvizsgáljuk tüzetesen a fotókat, akkor nem annyira örömteli az összkép, mint ahogyan eladja magát a P10 Plus. Ugyanazt megfotóztam 12 és 20 megapixellel is, íme:

Jöjjön tehát pár 12 megapixeles fotó, színesben:

Aztán szintén színesben, de már 20 megapixelen:

Illetve fekete-fehérben is, szintén 20 megapixelen:

Végül néhány esti alkotás:

Összességében az a megállapításunk, hogy a legjobb rajzolatot és vonalélességet akkor produkálja a gép, ha a fekete-fehér módot választjuk. A színes szenzor jóval gyengébb ilyen szempontból és ha meg is próbálja ráhúzni az algoritmus a monokróm adatokra a színeket, a végeredmény mégsem meggyőző annyira, mint kéne. Az automatika hajlamos arra, hogy kissé felülexponáljon, de a dinamikatartomány mobilos berkekben kimondottan jó, a színhűség szintén, ha pedig valaki ért hozzá, akkor a nyers fájlokból is össze tud rakni értékelhető eredményt. Az biztos, hogy a “point and shoot” felhasználásnak maximálisan megfelel a termék, a lézeres segédfény és a PDAF sokat segít abban, hogy az esetek túlnyomó többségében éles képek keletkezzenek, az optikai stabilizátor pedig a bemozdulásokat próbálja gátolni. Van egy-két bónusz üzemmód, mint amilyen az éjszakai fotó, amikor 30 másodperces záridőt használ a telefon, de az ilyesmit inkább állványról lesz érdemes, nekem még akkor is kissé bemozdult a kezem, amikor egy erkély párkányán támasztottam meg a készüléket.


[+]

Pro módban állítható az ISO (50-3200), az expozíciókorrekció (-4 és +4 között), a záridő (1/4000 és 30 másodperc között), a fókuszálás módja (ami lehet manuális is), a fénymérés módja, valamint a fehéregyensúly, amit kézzel 2800K és 7000K között tekerhetünk. És ebben a módban lehet bekapcsolni a nyers képek mentését, ami egy időben történik a JPG fájlokkal.


[+]

Az előlapi kamera felbontása 8 megapixeles, rengeteg beállítást érhetünk el a tökéletes önarckép komponálásának kedvéért. Van időzítő, mosolyérzékelés, hangvezérlés, illetve a fotózásnál hasznos eszköztár is megvan (ISO, fehéregyensúly, telítettség, kontraszt, fényerő). Egy csúszkán állíthatjuk a szépségszintet (ez leginkább elmossa a bőrt), illetve bekapcsolhatjuk a “művész hatást”, ami a hátteret is elmossa. Plusz a P10-hez hasonlóan itt is szoftveresen állít a látószögön a felület, ha azt látja, hogy több arc próbálna ráférni egyetlen képre. Még a vakut is lehet kapcsolgatni, de nincs külön led az előlapon, hanem a kijelzőt villantja meg fehéren a telefon, ami valamit segít, de messze nem az igazi.

Videót 4K-ban tudunk felvenni, elvileg nincs időlimit, de persze ilyenkor szépen melegszik a P10 Plus hátsó része. Full HD-ban viszont akár 120 fps is elérhető, ami tök látványos lassítási opciókat tartogat. Ha nem akarjuk lassítgatni a videónkat, akkor kisebb fájlmérettel számolhatunk, erre is mutatunk egy példát. Hangot sztereóban vesz a masina, az optikai stabilizátornak hála pedig kevéssé látszik a kézremegés és a képminőségben sem fogunk semmi kivetnivalót, de ilyenkor nem tudunk veszteségmentesen zoomolni, viszont van objektumkövetés. Ez arra jó, hogy mondjuk egy rohanó gyerek / kutya / TEK-kommandós esetében meghatározzuk, hogy ezen legyen a fókusz és ha a téma nem szalad ki a képből, akkor a telefon igyekszik ezen tartani az élességet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Gyártók, szolgáltatók

H​ird​et​é​s

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.