Bevezető

Valahogy hiányérzetünk volt a P10 bemutatásán és a tesztelése folyamán is. Szép, meg jó, meg egész kompakt, gyors, jól működik, de valahogy hiányzott belőle az a plusz (Plus!), amitől úgy igazán lehet kedvelni, csodálni, szeretni, vagy legalábbis valamiféle érzelmeket táplálni, bármennyire is kifacsart dolognak tűnik egy használati tárgy irányába ilyen emóciókkal élni. Hosszas társadalmi és pszichológiai fejtegetésbe lehetne kezdeni arról, hogy felhasználók hogyan viszonyulnak hétköznapi tárgyakhoz, de abban azért van konszenzus, hogy nem véletlenül játszanak sokszor a gyártók az érzelmekre, egy autót, egy műszaki cuccot is meg lehet kedvelni, ha az szép, megbízható, érdekes, szokatlan és adott esetben célszerű is. Nem egy és nem két cég építette erre a stratégiáját (lásd még: Apple).

QHD felbontású a kijelző [+]

De a P10-ből ez valahogy hiányzott, mindamellett, hogy a Huawei brand sem elég szexi még, de hát ezen dolgoznak serényen. Egy jól átgondolt, korrekt frissítése a P9-nek, a főbb pontokon fontos javításokkal (erősebb chipset, jobb felhasználói felület, izmosabb hardver, optikai képstabilizátor), de semmi forradalmival. Már a bemutatón is látszott Barcelonában, hogy a tényleges, komolyabb fejlesztéseket a P10 Plus tudhatja magáénak, gyakorlatilag ez a készülék simán felnő a Mate 9 mellé (ami a Huawei zászlóshajója), sok szempontból le is pipálja azt. Reméljük, hogy ez nem azt jelenti, hogy majd a Mate 10 is csak apróságokkal lesz jobb, mint a P10 Plus, mindenesetre a Huawei saját magának is feladja a leckét.

Nem kicsi, az alsó-felső kávák kissé vaskosak [+]

Aki most csúcs Huawei terméken gondolkodik, az biztos, hogy a Mate 9 és a P10 Plus között fog választani, mert ez a kettő tekinthető igazán potens ajánlatnak. Összeérnek a kategóriák (nem először) a kínai gyártónál, eddig a P-széria azért tudásban az aktuális Mate alatt maradt, ez most a P10 Plus miatt megváltozott, de nem csak a felsőházban van egymásracsúszás, a Nova, a P9 Lite tavalyi és idei verziója és a hamarosan érkező P10 Lite is nagyon hasonlót kínál, pedig két éve még pont a Huawei shenzheni központjában mondta el a cég akkori marketingese, hogy a cél az, hogy minél kevesebb termékből álló, de jól átlátható és menedzselhető portfóliót hozzanak létre, ezt úgy tűnik, hogy felülírták azóta. Hogy mennyire rabolja majd el a Mate 9 vásárlóit a P10 Plus, azt még nem lehet megsaccolni, nyilván a gyártónál annak örülnének, ha inkább a Samsungtól, az LG-től és az Apple-től szipkáznának el vevőket, de hát ők sem üldögélnek a babérjaikon, a Galaxy S8 is igen komoly telefon, de a G6-ot sem kell félteni.

Doboz, külső

A P10-hez hasonlóan a dobozt most teteje most is úgy nyílik, mint egy komolyabb gardrób, rögtön a telefonnal találjuk magunkat szembe, amin rajta ül gyárilag is egy kijelzővédő fólia. Alatta kis dobozkákban találjuk meg a SuperCharge nevű gyorstöltőt, a Type-C USB-kábelt és a közepesnél eggyel jobb headsetet, valamint némi papír alapú leírást és a SIM-tűt. Kulturált a csomag, letisztult, sallangmentes, de a kis formai játék miatt mégis emlékezetes.

Ötletes a doboz [+]

Viszont a telefonra ránézve sokaknak picit az jut eszébe, hogy uncsi. Hogy olyan semmilyen, pedig láthatóan ügyeltek a részletekre, de az összhatás, az arányok, a formák olyan átlagosak. Lekerekített sarkok, előre rakott, kissé iPhone-jellegű home billentyű, alul-felül méretesnek tűnő kávák jellemzik, mintha a Galaxy S6 és az iPhone 6S Plus szerelemgyereke lenne, egyik szülő sem hordoz rossz géneket, nyilván nem rossz ötlet innen meríteni, de nem elég egyedi, nem elég karakteres, a Mate 9 sokkal markánsabb, arról nem is beszélve, hogy a konkurensek most a 2:1-es képarány miatt sokkal újszerűbbnek hatnak. Nem mintha a P10 Plus formájával önmagában bármi gond lenne, csak pont az utóbbi időkben láttuk valamivel izgalmasabb termékeket is.

[+]

Nem lehet viszont semmiféle szinten belekötni az anyaghasználatba és az összeszerelési minőségbe, utóbbinál vitán felül áll, hogy makulátlan. Persze egy ilyen, selymes arany fényezésű modell inkább belesimul a környezetbe, mint az egyelőre itthon nem kapható zöld és kék árnyalatú variáns, a hátlap finom, fémes tapintása, az illesztések tökéletessége, a bekapcsológomb aprólékos recézettsége, az alsó részre vágott csatlakozók és hangszórórács precíz és sorjamentes kidolgozása jól mutatja, hogy a Huaweinél mennyire odafigyeltek az apró részletekre is.

[+]

Az előlapra tett ujjlenyomat-olvasó roppant precíz, feloldhatjuk vele a kijelzőt és bizonyos alkalmazásokat is zárolhatunk. Ha engedélyezzük, akkor egy érintés a vissza, hosszas érintés a home feladatot látja el, amit könnyű megszokni, viszont a korábbi Huawei termékeknél a hátlapra tett szenzor lefelé húzásával le lehetett gördíteni az értesítési sávot, ez sajnos most nincs így és nagyon hiányzik. Főleg azért, mert ugyan a navigációs gombok mellé negyedik helyre be lehet tenni erre egy gyorskapcsolót, de ebben az esetben az ujjlenyomat-olvasó nem lát el navigációs feladatokat, csak azonosít. Vagy ez, vagy az, ami meglehetősen ostoba. A kijelző felett másodlagos kamera, fényérzékelő és értesítési led is található, ami igény szerint kikapcsolható.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az IPS NEO panelt használó, 5,5 hüvelykes kijelző felbontása QHD, ami majdnem kétszer több, mint amit a P10 nyújt. Lehettek volna félelmeink, hogy a hardvernek ennyi képpont már nem lesz mindig olyan kisujjból kirázandó feladat, de láttuk a Mate 9 Porsche Design verziójánál, hogy nincs ezzel gond, a Kirin 960 megoldja a feladatot. A kijelző betekintési szögeire nem lehet panasz, a fényerő is rendben van.

[+]

A P10 Plus hátlapja első blikkre nem hoz meglepetést, de ha a felső részre tolt kamerás modult megszemléljük, akkor a szakavatott szem felfedezi a két kamerát, a duplaledes villanót és a lézeres fókuszt, valamint azt, hogy ezúttal az van ezek mellé írva, hogy Summilux, ami a Leica-szótár szerint jobb minőséget kell hozzon, mint akár a Mate 9-ben, akár a P10-ben található Summarit lencse. A telefon alján Type-C USB, 3,5 mm jack és egy hangszórórács látható, a sztereó élmény tehát kihangosítva nem fog összejönni. A P10 Plus még egy olyan fegyverrel rendelkezik a külső kapcsán, amivel a P10 nem, ez pedig a vízlepergető burkolat, ami miatt nem kell félni attól, hogy egy kisebb eső kárt tesz a készülékben.

Hardver, UI

Belül az alapok nem változtak, azaz ebben a modellben is a Kirin 960-as chipset adja a nyers erőt, ez egy nyolcmagos megoldás, amiből négy Cortex-A73 mag ketyeg maximum 2,4 GHz-en, a másik négy Cortex-A53 pedig 1,8 GHz-en.Van még egy kis segédprocesszor, ami a szenzorokat kezeli, hogy ne az energiazabálóbb és erősebb magokra háruljon ez a feladat, valamint egy Mali-G71 MP8 GPU a grafikai feladatokhoz, a RAM mérete pedig 6 GB. A Mate 9 Pro is ennyit kapott, noha a Huawei háza tájáról is hallatszottak olyan hangok, hogy 4 GB elég mindenre, de nem merték megkockáztatni, hogy emiatt ujjal mutogatnak rájuk OnePlus 3T felhasználók.

Nem mintha a rendszernek bármi gondja akadna a sebesség szempontjából, ha nem is éri el pontszámban és nyers erőben a legcombosabb Qualcomm és Exynos megoldásokat, de bőségesen elég az összes hétköznapi feladat ellátására, nincs gond a játékokkal és röhögve fut egy csomó erőforrás-igényes feladat egyszerre is a háttérben, noha azért ha nem muszáj, akkor nem terheli magát a telefon, például a korábban megnyitott böngészőlapokat nem tárolgatja a memóriában feleslegesen. Míg a Porsche Design Mate 9-nél panaszkodhattam egy kicsit, hogy nem minden és nem mindig tökéletesen zökkenőmentes, ezeknek a microlagoknak nyomuk veszett, a P10 Plus esetében nem találtam szemmel észlelhető akadást, plusz ott van a Huawei által fejlesztett Machine Learning technológia is, ami az ígéretek szerint szavatolja, hogy hónapok múltán, sok-sok alkalmazás telepítését követően is gördülékeny marad a rendszer. Nagy szavak ezek, de a Mate 9-ben debütált fejlesztés eddig tényleg működőnek tűnik, pont akad a szerkesztőségben egy ilyen masina, amin (direkt megszámoltam) 202 darab alkalmazás található (köztük az elég erőforrás-igényes BB Hub) és meg sem döccen.

[+]

7.0-s Android, 5.1-es EMUI, ebben nincs meglepetés, a Huawei által fejlesztett kezelőfelületet sokan azért nem szerették, mert eleinte túl csicsás volt, később pedig az volt az érv, hogy idétlen, hogy minden a kezdőoldalakra kerül. Ezekkel most már nem lehet jönni, mivel kismillió témával tudjuk változtatni az interfész kinézetét és igény esetén megkapjuk az app drawert is, plusz van egy csomó extra, mint amilyenek a gesztusvezérlési funkciók, a telefonkezelőben elérhető temérdek finomhangolási lehetőség, az értesítéskezelő, az egykezes mód, vagy a hangvezérlés. Ezen kívül van egyszerű üzemmód nagy ikonokkal és korlátozott alkalmazáskínálattal, akad kesztyűs mód, tudjuk tükrözni az alkalmazásainkat (hogy több fiókot is kezelhessünk ugyanarról a telefonról), lehet állítani a lenti navigációs gombok sorrendjét és negyedik opcióként az értesítési függöny lehúzása is betehető, ami némiképp pótolja, hogy az ujjlenyomat-olvasóval ezt nem tehetjük meg. Viszont nincs kettős koppintásra történő felélesztés és always-on kijelző, de pont ez volt az egyik érv amellett, hogy a biomterikus szenzor kerüljön előre, így nem kell emelgetni az asztalon levő telefont ahhoz, hogy a legfrissebb értesítéseket láthassuk.

[+]

Ahhoz képest, hogy mennyi beállítási opció és alkalmazás akad gyárilag, a főoldalakon elhelyezett ikonok listája kimondottan kurta. Az első oldalon tíz rajzocska látható, ebből a legfontosabb öt fixen az alsó sorban (módosítható persze, hogy mik kerüljenek ide), a második oldalra további egy tucat ikon jutott. Ez bőven áttekinthető, nyilván a trükk az, hogy az apróbb appokat az Eszközök mappába szórta be a rendszer, itt van a diktafon, a fájlkezelő, az óra, az időjárás, a távirányító, az iránytű, a zseblámpa, a számológép és az időjárás is. Hasznos a Telefonkezelő, ahol lehet takarítani a felesleges fájlokat, kezelhetjük az értesítéseket alkalmazásonként, illetve azt is, hogy melyik app milyen módon kaphasson netkapcsolatot. Van feketelista, elérhetők innen az energiatakarékossági opciók is. A Facebook alapból fent van, ahogyan az Instagram is, de gyárilag felrakták a Tripadvisor és a Booking.com alkalmazását is, érdekes módon viszont a korábbi Huawei termékekben levő EyeEm hiányzik.

[+]

Van egy-két hasznos, gesztusvezérléses trükk, én speciel gyakran használtam a lezárt kijelző aljáról előrántható gyorsmenüt, ami ad egy eszköztárat a háttérkép izélgetésére, valamint elindítható a diktafon, a számológép, a zseblámpa, az iránytű és a QR-olvasó. A lezárt kijelzőn az értesítési sáv lehúzása is engedélyezett, de csak a gyorskapcsolók gördülnek elő, maguk az értesítések nem. És ez így van jól, legalábbis gyárilag, mert megváltoztatható egyébként. Ha már értesítések: ki lehet kapcsolni a ledet, kérhetünk százalékos akkuállapotot, illetve pillanatnyi adatsebességet a felső sorba. Ki lehet tenni egy lebegő gombot oldalra (vezérlőgombokkal), a navigációs sáv oldalra húzásával lecsökkenthetjük a kijelzőn levő tartalmakat egyik vagy másik sarok felé, nyilván megvannak a szokásos gesztusvezérlési okosságok, mint a telefon megemelésével történő hívásfogadás, megfordítással elutasítás, csinálhatunk osztott képernyőt valamelyik ujjunk bütykének vízszintes elhúzásával és még hangvezérlés is van (hívásfogadás, gyorshívás), de magyarul nem ért.

Kamerák

A P10 Plus fő attrakciója ezúttal is a kamera, amit mindenképpen érdemes alaposan megvizsgálni, mert ez az első Huawei, ami a Leica Summilux kategóriás lencséit kapta meg, ez elvileg két lépcsővel frankóbb, mint a sima P10-ben, illetve a Mate 9-ben használt Summarit. A működési mechanizmus viszont a szokásos, van egy 12 megapixeles színes szenzor és egy 20 megapixeles fekete-fehér érzékelő, az így nyert adatokból áll elő a végleges kép, de nem minden esetben használja mindkét modult a telefon, illetve nem minden esetben egyértelmű, hogy mi is történik. Kezdjünk rögtön két képpel, a jobb oldali még a Mate 9-cel, a másik már a P10 Plus segítségével készült, ugyanakkor, ugyanonnan, ugyanolyan beállítások mellett:

Automata módban az elérhető legnagyobb felbontás 20 megapixeles, ilyenkor elvileg a fekete-fehér szenzor által rögzített képre teszi rá a színes szenzorból érkező információkat. Van 12 megapixeles mód, amikor nem lehet tudni, hogy hogyan dolgoznak össze a szenzorok, illetve van monokróm üzemmód, amikor egészen biztosan csak a fekete-fehér szenzor dolgozik és ilyenkor lesz a legjobb a vonalélesség. Ezen kívül nyilván a fókuszálási trükkökhöz mindkét modulra szükség van, hogy utólag is meghatározhassuk az élesség helyét és a háttér elmosásának mértékét. Ha 12 megapixelen hagyjuk a színes felbontást, akkor zoom is akad, a nagyobb képpontmennyiséggel operáló monokróm lencsének köszönhetően. Pro módban is elérhető 20 megapixel, nyers (DNG) fotók viszont nem jönnek össze ekkora felbontásban, ha színesben örökítjük meg a témát, fekete-fehérben azonban igen, a DNG tehát minden esetben csak egy szenzort használ. Kezdjük ezekkel a nyers képekkel, amelyeket Bone123 dolgozott fel képszerkesztővel:

Bonyolult? Persze, ha elveszünk a részletekben, de a mobilos fotózásnak valahol pont az a lényege, hogy ne kelljen ezekkel foglalkoznunk, előkapjuk, exponálunk és reménykedünk, hogy a képek jók lesznek, mert ezeknek a zömét nem A3-ban nyomtatjuk ki, hanem közösségi oldalakra tesszük fel, esetleg visszanézzük a tévén. A cél tehát alapvetően látványos és éles fotók létrehozása, ahol a színek stimmelnek, az élesség rendben van és a dinamika relatív nagy. És ha lehet még rátolni egy-két egyszerű trükköt, akkor a júzer még boldogabb lesz. Ebben pedig a P10 Plus igen ügyes, összesen három olyan, egy gombnyomással elérhető extrát nyújt, amivel menők lehetünk. Egyrészt van a blende állításának lehetősége, a mód bekapcsolása után meghatározhatjuk a fókuszpontot és egy csúszkán állíthatjuk a blende értékét, ezzel együtt a háttér elhomályosítását. Rögtön lesz a képnek egy mélysége, plusz megvan az a lehetőség, hogy ezen utólag is variáljunk, némi odafigyeléssel látványos eredményeket lehet összehozni. A másik az “élénk” mód bekapcsolása, ami simán csak feltolja a szaturációt, ezzel pedig elrugaszkodunk a valóságtól ugyan, de ügyesen használva ezzel is össze lehet hozni érdekes eredményt. Néhány példa:

A harmadik trükk pedig a portré kapcsán játszik, annyira örvendeztek a Huawei-nél, hogy ezt összehozták, hogy a telefon szlogenje is az lett, hogy “make every shot a cover shot”, amit nem lehet ilyen frappánsan magyarra fordítani, de valami olyasmi, hogy minden fotó a címlapra is kerülhetne. A lényeg viszont ugyanaz, mint eddig: az alany éles, a háttér elmosódott, nyilván mindenféle bónusz trükkel, hogy a háttérben levő lámpák fénye legyen selymes és a színvilág inkább meleg, de az eredmény szempontjából ez lényegében mindegy, tényleg ránézésre egész jó fotók jönnek össze, persze kinagyítva már látszik, hogy hol és mit trükköz az algoritmus, nem mindig találja el jól, hogy honnantól kell mosni és mi legyen éles, de általában nem nagyítunk bele a telefonos fotókba, Instagramon pedig lehet menőzni 1024 x 1024 pixelen.

Két szenzor, dupla ledes villanó, lézeres fókusz [+]

Ha azonban megvizsgáljuk tüzetesen a fotókat, akkor nem annyira örömteli az összkép, mint ahogyan eladja magát a P10 Plus. Ugyanazt megfotóztam 12 és 20 megapixellel is, íme:

Jöjjön tehát pár 12 megapixeles fotó, színesben:

Aztán szintén színesben, de már 20 megapixelen:

Illetve fekete-fehérben is, szintén 20 megapixelen:

Végül néhány esti alkotás:

Összességében az a megállapításunk, hogy a legjobb rajzolatot és vonalélességet akkor produkálja a gép, ha a fekete-fehér módot választjuk. A színes szenzor jóval gyengébb ilyen szempontból és ha meg is próbálja ráhúzni az algoritmus a monokróm adatokra a színeket, a végeredmény mégsem meggyőző annyira, mint kéne. Az automatika hajlamos arra, hogy kissé felülexponáljon, de a dinamikatartomány mobilos berkekben kimondottan jó, a színhűség szintén, ha pedig valaki ért hozzá, akkor a nyers fájlokból is össze tud rakni értékelhető eredményt. Az biztos, hogy a “point and shoot” felhasználásnak maximálisan megfelel a termék, a lézeres segédfény és a PDAF sokat segít abban, hogy az esetek túlnyomó többségében éles képek keletkezzenek, az optikai stabilizátor pedig a bemozdulásokat próbálja gátolni. Van egy-két bónusz üzemmód, mint amilyen az éjszakai fotó, amikor 30 másodperces záridőt használ a telefon, de az ilyesmit inkább állványról lesz érdemes, nekem még akkor is kissé bemozdult a kezem, amikor egy erkély párkányán támasztottam meg a készüléket.

[+]

Pro módban állítható az ISO (50-3200), az expozíciókorrekció (-4 és +4 között), a záridő (1/4000 és 30 másodperc között), a fókuszálás módja (ami lehet manuális is), a fénymérés módja, valamint a fehéregyensúly, amit kézzel 2800K és 7000K között tekerhetünk. És ebben a módban lehet bekapcsolni a nyers képek mentését, ami egy időben történik a JPG fájlokkal.

[+]

Az előlapi kamera felbontása 8 megapixeles, rengeteg beállítást érhetünk el a tökéletes önarckép komponálásának kedvéért. Van időzítő, mosolyérzékelés, hangvezérlés, illetve a fotózásnál hasznos eszköztár is megvan (ISO, fehéregyensúly, telítettség, kontraszt, fényerő). Egy csúszkán állíthatjuk a szépségszintet (ez leginkább elmossa a bőrt), illetve bekapcsolhatjuk a “művész hatást”, ami a hátteret is elmossa. Plusz a P10-hez hasonlóan itt is szoftveresen állít a látószögön a felület, ha azt látja, hogy több arc próbálna ráférni egyetlen képre. Még a vakut is lehet kapcsolgatni, de nincs külön led az előlapon, hanem a kijelzőt villantja meg fehéren a telefon, ami valamit segít, de messze nem az igazi.

Videót 4K-ban tudunk felvenni, elvileg nincs időlimit, de persze ilyenkor szépen melegszik a P10 Plus hátsó része. Full HD-ban viszont akár 120 fps is elérhető, ami tök látványos lassítási opciókat tartogat. Ha nem akarjuk lassítgatni a videónkat, akkor kisebb fájlmérettel számolhatunk, erre is mutatunk egy példát. Hangot sztereóban vesz a masina, az optikai stabilizátornak hála pedig kevéssé látszik a kézremegés és a képminőségben sem fogunk semmi kivetnivalót, de ilyenkor nem tudunk veszteségmentesen zoomolni, viszont van objektumkövetés. Ez arra jó, hogy mondjuk egy rohanó gyerek / kutya / TEK-kommandós esetében meghatározzuk, hogy ezen legyen a fókusz és ha a téma nem szalad ki a képből, akkor a telefon igyekszik ezen tartani az élességet.

Képszerkesztés, audio

Nyilván ha egy gyártó telefonja rágyúr a képalkotási képességekre, akkor illendő, hogy az utólagos szerkesztés lehetősége is benne legyen. A Huawei-nél az EMUI része, hogy a galériában levő fotók editálhatók, egyrészt adott az utófókusz lehetősége azoknál a felvételeknél, amelyek direkt így készültek, másrészt van egy egész sokoldalú szerkesztő. Itt nyilván a vágás és a forgatás megléte nem meglepetés, van egy csomó effekt (több, mint amennyi az Instagramban), lehet rábökni egy színre és minden más monokróm lesz, illetve csavargatható a kontraszt, a telítettség, az élesség, valamint az árnyékos és világos részek erőssége. A menüből előrántható egy “fejlett szerkesztés” nevű opció is, de ez csalóka, mert itt csak akkor van extra opciónk, ha egyébként van telepítve a telefonunkra egy tényleg fejlettebb fotóeditor. Gyárilag nincs. Videoszerkesztő is akad, de ez elég fapados, levehetjük a felbontást és elölről-hátulról meg lehet vágni az anyagot. Ennél azért lehetne több.

[+]

Zenei szempontból a szokásosat hozza a telefon, adott egy korrekt lejátszó, amely könnyen kezelhető, dalszöveget is megjelenít, apró trükköket is tartalmaz. Ilyen például egy zeneszám kiválasztásánál, hogy ha hosszan nyomjuk a play gombot, akkor egy kis számláló pörög 1-9 között, ami azt jelzi, hogy ezt az adott dalt hányszor szeretnénk ismételni. Nincs viszont klasszikus értelemben vett equalizer, a DTS-t lehet bekapcsolni, de csak akkor, ha headset is csatlakoztatva van.

[+]

A mellékelt headset egyáltalán nem rossz, earbud kialakítású, zenehallgatásra is megfelel, nyilván nem veszi fel a versenyt drágább tartozékokkal, de nem kell egyből a fiók mélyére száműzni. A DTS használata nélkül is tisztán szólalnak meg a zenék, a kihangosítás minősége is kifejezetten jó, ugyan nem ordít a telefon, de legalább tiszta, nem recseg, nem torz az eredmény. Sajnos valami érthetetlen okból kimaradt az FM-rádió, pedig a Huawei termékeknél ilyen bakit nem szoktak elkövetni.

[+]

Akad diktafon, ami sztereóban rögzít, illetve van egy külön ikon Egészség néven, ami a Huawei fitnesz alkalmazása. A profilunk elkészítését követően (életkor, testsúly, magasság) meghatározhatunk célokat, aztán futás, túrázás és biciklizés jellegű edzéseket indíthatunk, nyilván számol kalóriát, távolságot és kéri, hogy naponta vezessük fel a súlyunkat, valamint tud inputot fogadni külső forrásból, mint amilyen egy okosóra mondjuk.

Adatátvitel, akkumulátor

A P10 Plus újdonsága, hogy négy antennát is kapott, így egyrészt papíron jobbak a vételi képességei, mint egy átlagos telefonnak, másrészt ezeket összefogva az adatátviteli tempó is megugrik, noha a chipset Cat.12-es LTE-re képes, ami mondjuk önmagában is bőven elég. Tegyük hozzá, hogy ez pont remekül jött volna egy dual-active megoldáshoz, ám egyrészt erről nem szól a fáma, másrészt a tesztkészülékünk szigorúan egy SIM-et és egy microSD-t volt hajlandó magába fogadni.

[+]

Minden más szempontból viszont ott van a szeren a P10 Plus, a WiFi-hálózatokat (2,4 és 5 GHz) stabilan látja, a pozicionálás is tökéletesen megy GPS és GLONASS és BeiDou műholdak jeleit fogva, nem hiányzik az NFC, a Type-C USB képes OTG-re, plusz a telefon tetején van infra, ami a kisebbik modellre nem volt igaz. Ehhez pedig jár egy távirányítós szoftver is, ami egy igen méretes adatbázisból dolgozik, ezt újabban úgy tesztelem, hogy megkeresem benne az Acoustic Solutions márkájú tévét, ha van. Ebben van. Viszont ez csak infra jeladó, tehát nem tanítható.

[+]

A böngészésért a Chrome felel, hasít ezen a hardveren, simán nyitogathatunk egymásra ablakokat, én 24-nél megálltam. DLNA és WiFi-Direct szintén akad, az egyetlen fájdalmam, hogy a Huawei nem foglalkozik két, megítélésem szerint fontos aprósággal, az egyik ilyen a MirrorLink, ami annak ellenére sem került bele a P10-ekbe, hogy a Huawei központjában az illetékes erre kérdésemre ígéretet tett, a másik pedig a vezeték nélküli töltés, amit nagyjából mindenki szeret, aki csak eddig kipróbálta. Mert kényelmes.

[+]

Az akkumulátorra és az üzemidőre viszont nem panaszkodhatunk, ha nem is éri el a Mate 9 szintjét az eszköz. Már csak azért sem, mert itt 3750 mAh-s Li-Ion akkumulátorunk van és a kijelző felbontása is nagyobb, de a másfél nap készenléti idő még aktív használat mellett is összejön, videónézésre majdnem 5 órán át alkalmas maximális fényerő mellett a termék, a különböző energiatakarékossági opciók babrálgatásával pedig tovább is kitolható a töltő nélkül eltöltött idő. Ráadásul az említett töltőn sem kell sokáig csüngenie a telefonnak, a SuperCharge elnevezésű megoldás tényleg beletol 60%-nyi energiát a telepbe bő 30 perc alatt függően attól, hogy ilyenkor is nyomkorásszuk-e a telefont, vagy hagyjuk pihenni egy kicsit.

[+]

Összegzés. Ebben a telefonban van benne most minden, amit a Huawei tud, a kistestvér viszont kelendőbb lesz, mert olcsóbb és jóval kompaktabb, de azért egy csomó dolog közös, például a hardver, ami bőven elég erős. A P10 Plus viszont vízlepergető burkolatot, négyszeres felbontású kijelzőt, elméletileg jobb kamerát, infraportot, nagyobb akkumulátort és szintén specifikáció szerint komolyabb rádiós képességeket kapott, noha ebből egy átlagember olyan sokat nem fog észlelni. Viszont a Mate 9 sokak szerint egyedibb, mint a P10 Plus Apple-Samsung formavilága, abban még combosabb a telep, hardveresen is van ezen a szinten, a szoftver pedig pont megegyezik. Arról nem is beszélve, hogy az 5,9 hüvelykes kijelzőt magán hordó Mate 9 alig nagyobb. Ha mindenképpen úgy volnék vele, hogy ide nekem egy csúcskategóriás Huawei okostelefont, akkor lehet, hogy nem a P10 Plusra esne a választásom, most a kínai gyártónak két, elég hasonló tudású, de eltérő formavilágú eszköze is akad, amelyek között egyrészt a szubjektív ízlés, másrészt olyan nüanszok dönthetnek, mint a QHD felbontás kontra üzemidő, vagy az, hogy hol szereti jobban a júzer az ujjlenyomat-olvasót. És valahol itt van a lényeg, mert ez a két termék jó esetben nem egymás elől szipkáz el vásárlókat, hanem két, meglehetősen eltérő karakterű telefonnal próbálnak alternatívát állítani leginkább a Samsungnak (kicsit az LG-nek és a Sony-nak, illetve a kínaiak azt hiszik, hogy talán az Apple-nek is, de ott tök más a történet), hogy tudjanak mutatni két opciót is azoknak, akik valamiért váltanának. Mondjuk mert drágának tartják a koreai termékeket, bár nem sokkal olcsóbb a Huawei sem, a P10 Plus ugyanis itthon 260 ezer forintos bruttó áron nyit, igaz, ez a durvább verzió ára 6 GB RAM-mal és 128 GB belső tárhellyel (a 4/64-es változatot nem is hozzák ebbe a régióba). Egyelőre a Mate 9-cel szemben nincs sok esélye, hiszen az 200 körül elhozható, ami nagyon nem mindegy, mert bár vannak előnyei a P10 Plusnak, de a hosszabb üzemidő talán többeknek fontosabb, mint a QHD felbontás, a papíron valamivel jobb kamera és a vízlepergető burkolat. De majd a P10 Plus ára is csökken pár hónapon belül, a trónról viszont biztosan le fogja szeptemberben taszítani a Mate 10. Noha összességében roppant elégedettek voltunk a tesztkészülékkel, de az előlapra tett ujjlenyomat-olvasó működése kicsit átgondolatlan, az alsó-felső kávák is túl nagynak tűnnek és hát az árazásra sem lehet azt mondani, hogy baráti, úgyhogy részünkről ez egy Tetszett plecsnit érdemel.

Bog

Huawei P10 Plus

Bog

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről és a Galaxy S8-ról lehet olvasni.

Specifikáció

Huawei P10 Plus

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	153,5 x 74,2 x 7 milliméter
	Tömeg	165 gramm
	Színvariációk	ezüst/fehér, rózsaarany, fekete, arany, kék, zöld
	SIM-foglalat	nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1440 x 2560 pixel (540 ppi)
	Kijelző típusa	IPS-NEO kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 960
	Processzor típusa	4 x 2,4 GHz-es Cortex-A73 + 4 x 1,8 GHz-es Cortex-A53 + i6 koprocesszor
	Processzor csíkszélessége	16 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-G71MP8
	RAM mérete	6 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	128 GB (a rendszer 11,3-t foglal)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B7/B8/B12/B17/B20/B26/B28/B29
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42,2 Mbps / 5,76 Mbps / 600 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 4.2 (A2DP,LE)
	WiFi	kétcsatornás, 802.11 a/b/g/n/ac, WiFi hotspot, WiFi direct, DLNA
	USB	Type-C (2.0-s adatátvitel, MTP)
	USB OTG	van
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 7.0 (Nougat) + EMUI 5.1
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Témák, Telefon-kezelő, Fájlkezelő, Zseblámpa, Tükör, Okos Vezérlő, Egészség, HiCare, HiGame, Hangrögzítő, Todoist, WPS Office, News Republic
	Multimédia
	Fő kamera	12 megapixel (RGB) + 20 megapixel (monokróm), OIS hibrid autófókusz, f/1,8 rekeszérték, kéttónusú ledes villanó
	Másodlagos kamera	8 megapixel, f/1.9
	Videófelvétel	4K (30 fps), 1080p (120, 60 és 30 fps) 720p (120 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	DTS
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3750 mAh-s lítium-polimer
	Készenléti idő	ismeretlen
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, vízlepergető burkolat, Leica Summilux lencse