Külső
A HD mini egy kicsi készülék. Gondolom most nem sikerült semmi meglepőt mondanom, ezért részletezném: kiterjedése 103 x 57,7 x 11,7 milliméter, tömege 110 gramm, ami az átlagos tudású telefonok között nem különösebben figyelemre méltó, az ekkora tudásó okostelefonok között viszont mindenképp az. Az anyaghasználat nem különösebben kimagasló, az előlap kellemesen csillogó, az ujjlenyomatokat erősen gyűjtő, kemény plasztikból, a hátsó és oldalsó részek selymes tapintású, gumiszerű műanyagból vannak. Maga a hátlap egy az egyben levehető, ami sajnos komoly tervezési hiba volt a gyártó részéről, ennek köszönhető ugyanis, hogy a HD mini összeszerelése a mostanában megjelenő HTC-k között egyértelműen a leggyengébb. A felső rész lötyög, közel egy milliméteres holtjátéka van, a hátul ülő logó magasságában nyomkodva a masina finoman ugyan, de nyekereg, az akkumulátor fölé pedig érdemes lehet egy papírlapot betenni, mert egyébként be fogjuk tudni nyomni a hátlap közepét. Főleg azért szomorú ez, mert ennél a készüléknél a gyártó különösen nagy hangsúlyt fektetett a külsőségekre. Ha a hátlap más eljárással rögzülne, a felsorolt hibák valószínűleg nem lennének, minek folytán tökéletes lenne az összkép. Így viszont sajnos nem az.
Az előlap tetején a hosszúra sikerült telefonhangszóró látható, mely alatt diszkrét HTC logó, tőle balra pedig egy rejtett állapotjelző LED rejtőzik. Középtájon terpeszkedik a 3,2 hüvelyk átlójú, 320 x 480 pixel felbontású kapacitív TFT-érintőkijelző, mely érzékeli a több ujjal való nyomkodást. Ez a felbontása az iPhone-nak és több Androidnak is, Windows Mobile-nál még sosem alkalmazták, ez tehát egy érdekes újítás. Valószínűleg nem ez az utolsó ilyen gép, úgy tűnik, hogy a QVGA/WQVGA felbontást a jövőben ez fogja felváltani - remélhetőleg nem csak a HTC-nél. A felbontás jól passzol ehhez a mérethez, közelről megnézve ugyan itt-ott láthatunk pár recés felületet, de egyébként nem lesz vele gondunk, főleg, mert a színvisszaadás és a napfényben való olvashatóság is kiváló. Alulra öt darab érintésérzékeny, fehér háttérvilágítással megáldott gomb került, megnyomásukat a masina rezgéssel hálálja meg, ami a használhatóságot megdobja. A dizájn elég érdekes, a Windows és a vissza gombok körül egy szürke buborék található, valószínűleg ez hivatott feldobni az egyébként kicsit talán unalmas előlapot.
A hátlap már sokkal izgalmasabban néz ki. A négy sarkában egy-egy csavar található, mindegyik picit máshogy áll, ezért azt hihetnénk, hogy csavarhúzó szükséges a készülék szétszedéséhez, pedig nem kell, ezek csak díszek, a hátlap simán lepattintható. A kihangosító hangszórója közvetlenül a feliratok nélküli (éljen!) kamera mellé került, fémes betétlap fonja őket körbe, ami jól illik a csavarokhoz, csak úgy, mint a szépen csillogó, a korábbi modelleknél nagyobb méretű HTC logó. Ez egyébként azért nőtt meg, mert a gyártó saját bevallása szerint úgy érzi, hogy elég nagy márkává nőtte ki magát ahhoz, hogy a nevüket/logójukat ekkora méretben fel tudják vállalni, manapság ugyanis a "milyen telefonod van?" kérdésre adott választ nem értetlenség, hanem elismerés követi. Az alul lévő with HTC Sense felirat már jóval diszkrétebb, de ez véleményem szerint pont így jó.
A nagy meglepetés a hátlap levétele után követezik - ami egyébként az első pár alkalommal még körmöt próbáló feladat, utána viszont túlságosan is könnyűvé válik, ennek köszönhető a már említett recsegés-ropogás. A "belső" rész ugyanis citromsárga színben pompázik: az akkumulátor és az azt körülvevő rész ugyanolyan árnyalatú, lejjebb áttetsző, kicsit mélyebb tónusú színűek az alkatrészek. Nagyon látványos ez a kialakítás, én személy szerint úgy gondolom, hogy nem felesleges, de főszerkesztőnkkel ezen jól összevesztünk a Térerő múltkori adásán, úgyhogy most finoman csak annyit mondanék: nekem tetszik. Szerintem a készülék egyenesen szebb lecsupaszítva, mint a helyére rakott hátlappal - ízlések és pofonok.
Az oldalsó részek nem tartogatnak sok meglepetést, a HTC-nél ugyanis idén kötelező szabvánnyá vált a microUSB csatlakozó és a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet - előbbi a készülék aljára, utóbbi a tetejére került, ahol egyébként egy kellemes fémes betétlapot is találhatunk. Azzal megegyező színben pompázik a bal oldalra került hangerőszabályzó gombduó is, más érdekesség az oldalsó részeknél nincs. Azt talán még érdemes megemlíteni, hogy a csuklópánt rögzítési helye közvetlenül az adatcsatlakozó mellé, tehát alulra került.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
