Előszó, tartozékék
A tajvani HTC úgy tűnik, hogy megállíthatatlanul menetel a csúcs felé. A Windows Mobile alapú készülékek gyártásában nagy tapasztalattal rendelkező céget már évek óta jegyezhetjük a "nagyok" között, függetlenül attól, hogy a készülékeladások számát nézve a közelébe sem érnek az öt legnagyobb gyártónak. Ennek oka persze nem a készülékeikben keresendő, hanem a termékportfóliójukban: kizárólag felső és középkategóriás eszközöket dobnak piacra. Ezeknél viszont apait-anyait beleadnak, bár a receptjük sokkal egyszerűbb, mint az sokan hinnék: csupán annyit csinálnak, hogy elolvassák az internetes fórumokat, beszélnek a felhasználókkal, majd készülékeikbe beépítik azokat a szolgáltatásokat és kényelmi funkciókat, melyeket sokan hiányoltak korábbi tenyérgépeikből. Ennyi az egész.
Azt pedig, hogy ez a filozófia mennyire hatásos, legtöbb olvasónk valószínűleg tudja. Vegyük példának az Android platformot: az Open Handset Alliance által létrehozott operációs rendszer kiválóságát most nem méltatnánk, ám a stabil és jól működő alap ellenére egyedül a HTC készülékei azok, melyek minden szempontból megfelelnek az elvárásoknak, pedig példának okáért a Samsung is próbálkozik (Galaxy) — erre a kérdéskörre mondjuk akkor lesz aktuális visszatérni, amikor megnéztük a Huawei által gyártott T-Mobile Pulse-t és a Motorola Droidot, melyek nagyon ígéretes eszközök. Ha viszont elkanyarodunk a Windows Mobile vonalra, akkor láthatjuk, hogy a HTC már mindenkit utcahosszal lekörözött, pedig itt a többiek nincsenek lemaradva, a legtöbb vállalat a tajvaniakhoz hasonlóan több éves tapasztalattal rendelkezik a Microsoft operációs rendszerének saját készülékre telepítésével kapcsolatban. Mégis az a helyzet, hogy ha a kezünkbe veszünk egy HTC-t és egy azzal megegyező kategóriájú, akármilyen másik gyártó által készített masinát, előbbi jobban fog tetszeni, mert úgy fogjuk érezni, hogy ez valóban a felhasználóra van szabva, nem csak a specifikációjával domborít. Igaz, a HTC alaposan meg is kéri eszközei árát.
A legújabb dobásuk a HD2 nevű készülék, mely prototípus korában még a Leo névre hallgatott, most viszont felnőtt és eljutott szerkesztőségünkbe is. Ami azt illeti, ezt duplán is megtette, mivel a hazai disztribútor Speedshop mellett az XXL GSM is küldött egy tesztpéldányt, ráadásul mindezt egy időben tették, de mi nem bánkódtunk, mert legalább főszerkesztőnknek is jutott egy az új csodagépből, aki ennek megfelelően itt-ott rövid kommentárokkal fogja kiegészíteni ezt a cikket — legalábbis ezt ígérte. (Ezt be is tartom - Bog)Térjünk át a dobozra: picurka, jól megtömött kartonboxról van szó, mely enyhe Apple utánérzést sugall, bár fehér és zöld, nem pedig fekete. A tetején található kép a készülék kijelzőjének méreteit szemlélteti (mely mindkét irányba "big"), minket viszont a tartalom jobban érdekelt. Prémium kategória ide vagy oda, nem vagyunk különösebben elhalmozva, az adatkábel mellett egy azzal együtt használható hálózati töltőadaptert, sztereó fülhallgatót, vékonyka tokot és egy átalakítóval egybecsomagolt 2 GB-os microSD kártyát találunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
