Előszó, külső
A Touch a HTC egyik legismertebb brandje, nem csoda hogy, hogy a tajvani cég időről időre előveszi — sőt, igazából el sem rakja, mert gyakorlatilag az összes készülékük nevében benne van ez a szó is. Touch-nak hívták az első olyan masinájukat, mely saját fejlesztésű, ujjal is tökéletesen használható kezelőfelülettel büszkélkedhetett és egyben megmutatta, hogy a Windows Mobile is lehet jó alternatívája az iPhone-nak. Nemrég szintén történt egy egész nagynak mondható esemény, megérkezett ugyanis a Windows Mobile 6.5-ös verziója (melyről publikáltunk már egy külön írást is), ami úgy tűnik, hogy elég nagy dolog volt ahhoz, hogy a HTC ismét elővegye a jól bejáratott nevet: megérkezett a Touch2 — ezúttal is a SpeedShop jóvoltából, aprócska dobozban, töltővel, adatkábellel és headsettel.
Az előd sem volt egy nagydarab készülék, így az új modellt is meglehetősen apróra álmodták meg az ügyes mérnökök, a 104 x 55 x 12.9 milliméteres kiterjedéshez 110 grammos tömeg tartozik. Bár ez nem mutatja egyértelműen, de a fémet, mind burkolóelemet nem használták fel a gyárban, a Touch2 elöl-hátul jó minőségű, csillogó, az ujjlenyomatokat az indokoltnál erősebben gyűjtő műanyagokból készült. Kézbe venni nagyon jó érzés, az összeszerelés minősége ugyanis nem hagy kívánnivalót maga után.
Az előlap első blikkre elég furcsán néz ki, a 2,8 hüvelyk átlójú QVGA érintőkijelzőt borító plexi ugyanis nagyon erősen csillog, de a fent lévő rácsos felület és a kezelőszerveket magába foglaló szálcsiszolt fém borítású rész matt, ami érdekes összhatást kelt. A megjelenítő egyébként jó minőségű, napfényben is elég jól olvasható, szegélye nincs, úgyhogy könnyű nyomkodni. Említésre méltó, hogy a gombsor felett ismét helyet kapott a korábbi modellekből már ismerős zoom-bar, melynek segítségével könnyedén nagyíthatunk és kicsinyíthetünk az ezt lehetővé tevő szoftverekben. Az alul lévő gombok szerintem ritka bénán néznek ki, de használhatóságukkal és fehér színű háttérvilágításukkal nincs baj.
A hátlap annyira sivár, amennyire egy hátlap sivár lehet: egyedül a 3 megapixeles, fixfókuszos kamera és a kihangosító hangszórója található itt, de előbbihez még felirat sem tartozik, amit a minimalizmus hívei bizonyára nagyra fognak értékelni. A hátlap egy az egyben lepattintható, néha le is fogjuk kapni, a microSD foglalatot takaró fedlapot ugyanis csak így tudjuk kinyitni.
A masina tetején a hátlap levételéhez szükséges pöcök és a 3,5 milliméteres fülhallgatókimenet található, balra a kissé nehezen megnyomható hangerőszabályzó gombok és a már említett microSD kártyahely, alul pedig a HTC ExtUSB csatlakozó és közepes méretű, kényelmesen használható ceruza található.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
