Videó, multimédia

Videós téren is szabadon lehet variálni a látószögekkel (a makrót kivéve, természetesen), tehát van egy hagyományos látószögünk, egy nagylátószögünk és egy digitális zoomunk, akár 4K-ban is, 30 fps sebességgel. Ez egyébként a maximum, 4K-ban továbbra sem videózhatunk 60 fps-sel, ahhoz lejjebb kell venni az igényeinket 16:9-es 1080p-ig. Videózáskor is használhatunk Pro módot, de túl sok opciónk nincs, fókuszbeállítások vannak, expozíció-korrekció, fehéregyensúly és fénymérés adott, viszont elektronikus képstabilizálást nem szabályozhatunk.

Állítható egyébként mindenféle színfilter, és 720p-ben arcszépítés is, adhatunk továbbá helycímkét és vízjelet a mozgóképeinkhez. Time-lapse esetén is 720p-re van lehetőség, viszont semmilyen frame-beállítással nem élhetünk. Ha lassított videót akarunk rögzíteni, 720p-ben 240 fps a leggyorsabb folyamatos lehetőség, nagyon rövid időre, automatikus témafelismeréssel érhető el a 960 fps, Full HD-ben pedig 120 fps áll rendelkezésünkre. A felvett hang minősége kellemes, a zajszűrés minimális és természetes hatású, az előtérben lévő emberi hang van valamelyest kiemelve, viszont a háttérből sem tűnnek el teljesen a zajok. Látható némi képstabilizálás, de szintén visszafogott mennyiségben.

Manapság már az is örömre ad okot, ha egyáltalán mellékelnek 3,5 milliméteres jack adaptert a csúcsmobilokhoz, a készüléken lévő analóg csatlakozó pedig szinte teljes egészében kihalt ebből a kategóriából. Szerencsére a Honor esetén legalább a párcentis adaptert nem spórolták ki, tehát hallgathatunk zenét szinte bármilyen fülhallgatóval, kellemes minőségben. Mindazonáltal nyilván a vezeték nélküli technológiákat részesítik előnyben, saját bevallásuk szerint a Bluetooth-oldalért felelős, saját fejlesztésű Hi1103-as chipsetjüknek köszönhetően például a BeatsX fülhallgatóval, zenelejátszáskor kétszeres elméleti hatótávot tudtak elérni, mint a Beats-szel házon belülinek mondható Apple iPhone XS Max. Ennek teszteléséhez persze nagyjából légüres térre volna szükség, de az biztos, hogy a hagyományos kereteken belül nagyon jónak mondható a Bluetooth-érzékenység (bár kétszeresnek nem merném mondani), és persze az összes fő audiokodek is támogatott.

Szintén érdekesség az AI-alapú virtuális 9.1-es Surround megoldás, ami mindenféle fülhallgatóval működik, és egy analizálás után alakítja a sima sztereó hangot (legyen az film, zene vagy játék) térhatásúvá. Ehhez pedig nem is kell 9.1-es fülhallgatót venni, hanem mindenféle sztereó fül- vagy fejhallgatóval működik. Kissé hasonló élmény, mint az egykori binaural-felvételek, a trükk a bal és jobb csatorna közti időeltolásban van, kellemes és meglepő, de inkább érdekességgént, mintsem mindennapi társként érdemes gondolni rá.

[+]

A multimédiás hangszóró egyébként egyszerű mono megoldás, tehát elforgatásra sem lép be mellé a beszédhangszóró, viszont szingliként is igen kellemes teljesítményt nyújt, van bőven ereje, még némi dinamika is szorult bele, és bár magas hangerőn megjön a torzítás, a Honor esetében ez tényleg jelentős hangerőt takar, akárcsak az előd Honor 10 esetén. A gyári videolejátszó kimondottan jól használható, könnyedén kezeli akár a HDR kódolású, 4K / 60 FPS adottságú filmeket, és képes lejátszani a DivX, Xvid vagy HEVC kodekeket is, de AC3 hang nem lesz. Aki pedig a tárolt tartalmak helyett a streameket részesíti előnyben, annak jó hír a Widevine L1 CDM biztonsági szint, ami Netflix és Prime videókat engedi magasabb felbontásra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!