Szoftver, ROG UI, extrák
Az Android 10-re épülő ROG UI szokás szerint prémium felhasználói élményt és rengeteg testreszabási lehetőséget kínál a játékélményt optimalizáló funkciókon kívül. Kezdjük az előbbi lehetőségekkel: van RGB értesítő LED; színes, testreszabható Always on Display; ébresztés felemeléssel; a dupla koppos ébresztés alapértelmezett, nem kell külön kérni, a dupla koppos lezárást viszont igen; a rendszernavigáció lehet gesztusalapú is, a navigációs gombok viszont tetszés szerint rendezhetőek; még a bekapcsológomb menüjének stílusa is egyéni preferencia kérdése.
A hívásokat elnémíthatjuk, ha képernyővel lefelé fordítjuk a telefont; felvehetjük a bejövő hívást tapicskolás nélkül, ha a fülünkhöz emeljük a készüléket; a zárolt képernyőn betűket rajzolgatva egy rakás alkalmazást indíthatunk; az egykezes üzemmódot a Home gomb dupla érintésével érjük el; a Call of Duty Mobile pedig másfél órája rendületlenül a gyorsítótárban van, pedig azóta lefutott egy AnTuTu teszt is. Széleskörűen testreszabhatjuk a képernyővideók minőségét; a csengőhang erőssége pedig tud alkalmazkodni a környezeti zajokhoz, az értesítőhangok pedig a csengőhang erejéhez, ami egy tragikus hirtelenséggel megszokható funkció. Csendes környezetben is megszólal a készülék, de senki nem kap frászt.
A képfrissítés 60 és 144 Hz között 90 és 120 Hz-en is fixálható, ha nem kérünk az automatikából; amennyiben erre igényünk van, a kijelző szíveskedik nem kikapcsolni, amíg nézzük; a kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó lenyűgözően gyors és pontos; a gyorskapcsolópanel elrendezése és tartalma természetesen testreszabható; van Digitális jóllét és szülői felügyelet; elérhető a többfiókos alkalmazáskezelés (TwinApps néven); a 2D arcazonosítás pedig ismeri azt a trükköt, hogy csak akkor mutatja meg az értesítéseket a zárolt képernyőn, ha a mi arcunkat látja. Így nem szükséges elrejteni azokat vagy feloldani az eszközt az érzékeny tartalmak megtekintéséhez.
Az AirTrigger komoly funkcióbővítést kapott, így már nem csak játék közben vehetjük hasznát. Álló nézetben az alsó érzékelő programozható hosszú és rövidebb szorításra, így tetszőleges alkalmazást vagy funkciót indíthatunk el minden további nélkül. A szorítás erejét is meghatározhatjuk, amivel kiküszöbölhető, hogy pusztán egy kicsit határozottabb fogástól aktiválódjon az, amit beállítottunk. Játék közben pedig már a gesztusvezérlés is elérhető.
És akkor gaming. Az ultrahang alapú, érintés és nyomásérzékeny AirTrigger már gesztusvezérlésre is hallgat és a gyorsulásmérővel is együttműködik. Így nem csak megérinteni lehet, de érti a simítást, a csúsztatást és a nyomva tartáshoz is több parancs társulhat. Ha megérintjük, történik valami (amit beállítottunk), ha pedig nyomva is tartjuk, ismétlődik a történés (mondjuk lövés). Ezen felül mindkét érzékelőt két részre oszthatjuk, így összesen négy funkciót használhatunk a két triggerrel. A mozgásérzékelő pedig ugyanúgy működik játék közben, mint egy gomb. Tetszőleges feladatot oszthatunk ki a mozdulatra, az aktiváláshoz pedig csak meg kell billenteni a készüléket.
Az Armoury Crate koncepciója és funkcionalitása nem változott, viszont egy frissítést követően már az álló nézetet is támogatni fogja, ami nekem így hirtelen nem tűnik életbevágónak, de el tudom képzelni, hogy van rá igény, ha már megoldható. A játékkönyvtár automatikusan bővül és minden játékhoz egyedi profilt társíthatunk Forgatókönyvprofilok címszó alatt (teljesítmény, megjelenítés, hálózati kapcsolat, játékvezérlés etc.), ami felülírja az alapértelmezett Teljesítmény-mód beállításait.
A processzor és a grafikus gyorsító teljesítményét, a ventilátor működését, a rendszerfényeket és a vezérlőket is aprólékosan testreszabhatjuk, ha nem felel meg a sztenderd X mód konfigurációja, ami az Armoury Crate-en kívül is jelentősen megtolja a teljesítményt. És pirosra festi azt, ami eddig narancs színű volt a ROG UI-ban (mint tudjuk, Red goes faster!). A profi finomhangolás pedig rendszergazdai jogosultság nélkül is enged olyan paramétereket piszkálni, amiket egyébként némi hozzáértés hiányában nagyon nem kéne.
Megvan még a Game Genie is vagyis a Játékmágus, ami játék közben egyfajta gyorskapcsoló panel és vezérlőpult. Módosíthatjuk a teljesítményjellemzőket, kérhetünk valós idejű teljesítménymegjelenítést, mutatja, hogy adott beállítások és terhelés mellett mennyi van még hátra az akksiból; beállíthatunk makrókat, gyorsan átrendezhetjük az AirTriggereket, rögzíthetjük a fényerőt, hogy az automatika ne reagáljon a környezeti fényviszonyokra, letilthatjuk az értesítéseket en bloc, vagy kiválaszthatjuk azokat az alkalmazásokat, amelyek zavarhatnak. De alkalmazásokat is megnyithatunk lebegő ablakban a játék felett. Az élő közvetítés minőségét (max 1080p) és a hangforrást (játékhangok vagy mikrofon) is itt állíthatjuk be. A Játékmágus a kijelző bal oldalról simítva szedhető elő.
A ROG UI aktuális verziója sokkal kiforrottabb és rendezettebb benyomást kelt, mint a korábbi felületek. Rengeteg beállítási lehetőség és opció áll rendelkezésre, de a logikus és értelemszerű elrendezés miatt (ami az Android 10-nek is köszönhető) nincs az a kellemetlen érzésünk, hogy valahol mintha láttuk volna már azt, amit keresünk, de az életben nem találunk vissza a nyolcvanharmadik almenü valamelyik pontjához. Nekem egy picit sok a gamer dizájnból, beérném egyszerűbb ikonkészlettel is (még jó, hogy erre minden további nélkül van lehetőségem, vagy ott a Zen UI felület), de az X mód élő háttérképe és a módváltás animációja azért tényleg nagyon megnyerő.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!