Kialakítás, kijelző

Különösebben izgalmas változásokat nem eszközölt az Asus az idei ROG Phone esetében, aminek őszintén örülünk. A koncepció teljesen kiforrott, a megvalósítás eddig is kimagaslónak bizonyult, kategóriájában abszolút prémium teljesítményt és általános felhasználói élményt nyújtott, az aktualizálás így a legjobb dolog, ami egy alapvetően nehezen kifogásolható eszközzel történhet. Persze olcsóbb nem lett, a vízállóság ebben a műfajban egyelőre közel kivitelezhetetlen, a jack léte vagy nem léte pedig kivételesen nem egybites kérdés.

[+]

Mondom a veszteséglistát: FM-rádió, 60 GHz 802.11ad szabvány és mondanám, hogy jack, de itt nem egészen úgy van. Egyrészt a szokásosan impozáns, elegáns, egyedi kialakítású és impresszív dobozban van Type-C - jack átalakító, másrészt a készülékhez még mindig jár egy aktív hűtést biztosító külső ventilátor, amin viszont van 3,5 milliméteres audió kimenet. És ha nem óhajtjuk megsütni a kezünket a maximum 3,09 GHz-esre húzott processzorral és az 5G modemmel, akkor ajánlom, hogy használjuk is. Ezt a három, vagy inkább két és fél tételt leszámítva a ROG Phone 3 mindenben fejlődött. A kialakítás, a kijelző, a hardver, a kamera, hangzás, az adatkommunikáció, szóval nem nyafogunk.

[+]

Visszatérve még egy percre a csomagoláshoz, a 30 wattos gyorstöltő adapteren és a harisnyázott Type-C - Type-C kábelen kívül találunk néhány (két-két) gumi bigyót a készülék oldalán lévő, 48 pines extra csatlakozófelület védelmére. A külső hűtő csatlakoztatásához kialakított interfész eleve egy ilyen gumitömítés mögött bujkál, de nyugodtan tessék kipiszkálni, így van kitalálva, csak olyan passzentosan tömték be, hogy ez hirtelen nem biztos, hogy egyértelmű.

[+]

A pirossal jelzett port nem alkalmas töltésre és/vagy Type-C fülhallgató csatlakoztatására, a tévedések elkerülése végett jobban is tesszük, ha ezt a részt lezárjuk. Kapunk is hozzá két, kisebb gumimicsodát. A tömítéseken kívül már csak a tavalyi szériával továbbfejlesztett, pehelykönnyű, rugalmas műanyag Aero tokot szedhetjük elő a pakkból. Ezt érdemes használni, egyrészt mert jól néz ki és legalább a készülék sarkait megvédi, másrészt akkor sem kell leapplikálni, ha ráküldenénk a légkondit a rendszerre.

[+]

A méretek szerencsére nem változtak, úgyhogy a ROG Phone 3 maradt 171 x 78 x 9,85 milliméter és nettó 240 gramm. Nem kicsi, de egyrészt semmi nem lóg bele a 6,59 hüvelykes, 19,5:9 képarányú AMOLED panelbe, másrészt belefért a szokásos 6000 mAh-s akkumulátor. Az 1080 x 2340 pixel felbontású (309 ppi) kijelző kifogástalan technikai paraméterekkel rendelkezik. HDR10+ kompatibilis, a képfrissítés pedig opcionálisan vagy automatikusan optimalizálva 60, 90, 120 vagy 144 Hz is lehet 270Hz érintési mintavételezés és 25 ms késleltetés mellett. A magas képfrissítési periódussűrűség összehasonlíthatatlan felhasználói élményt nyújt. Nincs az az energiahatékonysági megfontolás, ami miatt 144 Hz alatt használnám, ha már egyszer van rá lehetőség. 144 Hz vagy akár 120 Hz után még a legjobb megjelenítők is elég hervasztóak.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Fényerőben viszont többre, vagyis számszakilag kevesebbre számítottam. A kontraszt matematikailag sem lehetne jobb, a betekintési szögek semmiben nem befolyásolják a megjelenítés minőségét és fényerejét, a maximum bőven meggyőző (van még tartalék, de egy LED segédfénnyel ennyit sikerült kipréselni a panelből), a minimum fehér fényerő viszont kissé magas, a kalibráció pedig hűvös. Bár ez utóbbin könnyen segíthetünk a Splendid menüpontban sematikus vagy egyéni újrakalibrálással, és ott az ütemezhető éjszakai fény is, a rendszer pedig dinamikusan kezeli a DC-dimming technológiát, a képminőség és a fényerőszabályozás optimalizálására. A TÜV pedig igazolja az alacsony kékfény kibocsájtást és a villódzásmentességet (TÜV Rheinland Eye Comfort Certification).

[+]

Maga a készülék nagy, de remekül súlyozott, a gombok (jobbra a bekapcsoló és a hangrőszabályzók) és az extra funkciókat kínáló AirTriggerek is tökéletes helyre kerültek, fektetett nézetben pedig maradt annyi káva, hogy egyrészt elférjen rajta a két méretes sztereó hangszóró, a 24 megapixeles előlapi kamera és az értesítő LED, másrészt fektetett nézetben ne tapicskoljunk bele a dolgokba tenyérrel. A hátlap üveg, meglehetősen csúszós és maszatolódós, de ezen pont segít az Aero tok, ami maximális esztétika mellett azért minimális védelmet is nyújt. A hátlapi kamerasziget valamelyest kilóg a síkból, de az elhelyezkedés miatt a legkisebb mértékben sem billeg a készülék, ha sík felületen nyomkodjuk.

[+]

A készüléken összesen négy mikrofont találunk. Egyet alul a Type-C port mellett, egyet az egyébként eseménytelen felső élen, egyet a jobb élen a pirossal szegélyezett bekapcsológomb alatt, és még egyet a háromelemes kamerarendszer mellett. Képtelenség úgy fogni az eszközt, hogy legalább valamelyik egység ne maradjon szabadon. A jack csatlakozótól félig elbúcsúztunk, ami annyiban talán nem akkora probléma, hogy a hagyományos elhelyezkedésű audiokimenet nekem mindig útban volt játék közben és ha professzionális hangzásra vágytam úgyis egy vezetékmentes fejhallgatót használtam. A ROG Strix Fusion Wireless adaptere legalább annyira zavaró, mint a kábel, de sokkal jobb a hangzás. Kár, hogy az oldalsó Type-C port nem OTG képes. Úgy tökéletes lenne.

[+]

A dizájn egyébként lényegesen visszafogottabb lett, a készülékről nem ordít feltétlenül, hogy milyen természetű eszköz (úgy tűnik, most ez a trend, a Nubia is kínál szolidabb kivitelt a Red Magic 5G-ből), de ha óhajtjuk, a méretes ROG logó a színskála minden árnyalatában hajlandó pulzálni, világítani, vibrálni, pislákolni vagy úgy és akkor fényt kibocsájtani, ahogy mi szeretnénk. A hűtőrendszer (konkrétan a hátlap mögött elhelyezett réz hűtőlemez) csak jelzés értékűen tűnik fel az áttetsző rész mögött a hátlap jobb oldalán, fölötte pedig egy apró légkiömlő erősíti a forma és a funkció összhangját.

Hardver, hűtés

Az Asus ROG Phone 3 zavarba ejtően gyors és gördülékeny. A magas képfrissítésű kijelző és az abszolút csúcshardver vitán felül a legmagasabb teljesítményt és a legtökéletesebb felhasználói élményt nyújtja, amit valaha láttunk (a jegyzőkönyv kedvéért: androidos mobil esetében). Ehhez kellett a Qualcomm maximalizált órajellel dolgozó szettje, a legfejlettebb rendszermemória- és belső tárhely szabványok, illetve hatékony hűtés, hogy 642812 pont körül ne olvadjon le az egész, mint William Shatner arca a Devil’s Rainben.

Az Asus evidens módon a 3,09 GHz-re skálázott, Cortex-A77 alapjaira épülő Kryo 585 Prime maggal büntető Snapdragon 865+ mellett döntött, amihez három 2,42 GHz-es Kryo 585 Gold mag és négy, Cortex-A55-re épülő, maximum 1,8 GHz-es Kryo 585 Silver mag társul. Az Adreno 650-es GPU 645 MHz-et tud felmutatni elvileg, de a valós idejű adatmegjelenítésnél látszik, hogy ez bőven tud több is lenni. Rendszermemóriából többféle opció van, a Strix Edition 8 GB-nyi LPDDR5-ös RAM-mal gazdálkodik, az alapmodell 12 GB-ot kapott a 256 GB-os UFS 3.1-es szabványú belső tárhely mellé, a legerősebb konfigurációban pedig (ez van nálunk) 16/512 GB áll rendelkezésre. Bone123 biztosan tudna olyan helyzetet teremteni, hogy a rendszer kivágja a memóriából a CoD Mobile-t, de nekem nem sikerült.

[+]

A nagy teljesítményű hardverhez komolyabb hűtőrendszert is terveztek, amit ugye kiegészít a külső ventilátor. A Gorilla Glass 3 alá hatszor nagyobb réz hűtőbordák (ebből látunk egy keveset a hátlap átlátszó részén) kerültek, mint a ROG Phone II-be. Az alumínium keret szintén segít a hőelvezetésben, a rézlemez alatt helyezkedik el a gőzkamra, legalul pedig egy méretes grafit réteg terpeszkedik. Ezzel együtt a készülék jelentősen melegszik, noha a teljesítményt érezhetően nem befolyásolja. A külső ventilátorral persze lehet szerezni még néhány ezer AnTuTu pontot, de rendeltetésszerű felhasználás mellett technikailag észrevehetetlen a különbség, de a folyamatos maximális teljesítményhez kelleni fog a gyári kiegészítő.

[+]

Egyébként az AeroActive Cooler ventilátort is újragondolták és engem alapvetően lenyűgöz az a precizitás és kreativitás, amit a koncepció és a kivitelezés sugall. Egyrészt ugye elvezeti a processzor és az 5G modem által generált, légkiömlőből eredő hőt és hűti a felületet (elvileg négy fokkal csökkentve a borítás hőmérsékletét), másrészt extra csatlakozókat biztosít, de ez nem újdonság, az viszont igen, hogy támasztékként is szolgál.

[+]

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy valakinek eszébe jutott a csatlakozó-tömítés biztonságos tárolása. Persze kapunk összesen négy gumibigyót, de ettől nem lesz nehezebb az első adandó alkalommal elveszíteni. Na, a ventilátor belső felén az az indokolatlannak tűnő nyílás pont ezért van ott. Oda betesszük és problem solved. Kiváltképp tudom értékelni ezeket az apróságokat, összességében pedig professzionális és prémium érzetet kelt. Ha erre tudtak figyelni, valószínűleg a fontosabb dolgokra is sikerült. Mint mondjuk a szoftver.

Szoftver, ROG UI, extrák

Az Android 10-re épülő ROG UI szokás szerint prémium felhasználói élményt és rengeteg testreszabási lehetőséget kínál a játékélményt optimalizáló funkciókon kívül. Kezdjük az előbbi lehetőségekkel: van RGB értesítő LED; színes, testreszabható Always on Display; ébresztés felemeléssel; a dupla koppos ébresztés alapértelmezett, nem kell külön kérni, a dupla koppos lezárást viszont igen; a rendszernavigáció lehet gesztusalapú is, a navigációs gombok viszont tetszés szerint rendezhetőek; még a bekapcsológomb menüjének stílusa is egyéni preferencia kérdése.

[+]

A hívásokat elnémíthatjuk, ha képernyővel lefelé fordítjuk a telefont; felvehetjük a bejövő hívást tapicskolás nélkül, ha a fülünkhöz emeljük a készüléket; a zárolt képernyőn betűket rajzolgatva egy rakás alkalmazást indíthatunk; az egykezes üzemmódot a Home gomb dupla érintésével érjük el; a Call of Duty Mobile pedig másfél órája rendületlenül a gyorsítótárban van, pedig azóta lefutott egy AnTuTu teszt is. Széleskörűen testreszabhatjuk a képernyővideók minőségét; a csengőhang erőssége pedig tud alkalmazkodni a környezeti zajokhoz, az értesítőhangok pedig a csengőhang erejéhez, ami egy tragikus hirtelenséggel megszokható funkció. Csendes környezetben is megszólal a készülék, de senki nem kap frászt.

[+]

A képfrissítés 60 és 144 Hz között 90 és 120 Hz-en is fixálható, ha nem kérünk az automatikából; amennyiben erre igényünk van, a kijelző szíveskedik nem kikapcsolni, amíg nézzük; a kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó lenyűgözően gyors és pontos; a gyorskapcsolópanel elrendezése és tartalma természetesen testreszabható; van Digitális jóllét és szülői felügyelet; elérhető a többfiókos alkalmazáskezelés (TwinApps néven); a 2D arcazonosítás pedig ismeri azt a trükköt, hogy csak akkor mutatja meg az értesítéseket a zárolt képernyőn, ha a mi arcunkat látja. Így nem szükséges elrejteni azokat vagy feloldani az eszközt az érzékeny tartalmak megtekintéséhez.

[+]

Az AirTrigger komoly funkcióbővítést kapott, így már nem csak játék közben vehetjük hasznát. Álló nézetben az alsó érzékelő programozható hosszú és rövidebb szorításra, így tetszőleges alkalmazást vagy funkciót indíthatunk el minden további nélkül. A szorítás erejét is meghatározhatjuk, amivel kiküszöbölhető, hogy pusztán egy kicsit határozottabb fogástól aktiválódjon az, amit beállítottunk. Játék közben pedig már a gesztusvezérlés is elérhető.

[+]

És akkor gaming. Az ultrahang alapú, érintés és nyomásérzékeny AirTrigger már gesztusvezérlésre is hallgat és a gyorsulásmérővel is együttműködik. Így nem csak megérinteni lehet, de érti a simítást, a csúsztatást és a nyomva tartáshoz is több parancs társulhat. Ha megérintjük, történik valami (amit beállítottunk), ha pedig nyomva is tartjuk, ismétlődik a történés (mondjuk lövés). Ezen felül mindkét érzékelőt két részre oszthatjuk, így összesen négy funkciót használhatunk a két triggerrel. A mozgásérzékelő pedig ugyanúgy működik játék közben, mint egy gomb. Tetszőleges feladatot oszthatunk ki a mozdulatra, az aktiváláshoz pedig csak meg kell billenteni a készüléket.

[+]

Az Armoury Crate koncepciója és funkcionalitása nem változott, viszont egy frissítést követően már az álló nézetet is támogatni fogja, ami nekem így hirtelen nem tűnik életbevágónak, de el tudom képzelni, hogy van rá igény, ha már megoldható. A játékkönyvtár automatikusan bővül és minden játékhoz egyedi profilt társíthatunk Forgatókönyvprofilok címszó alatt (teljesítmény, megjelenítés, hálózati kapcsolat, játékvezérlés etc.), ami felülírja az alapértelmezett Teljesítmény-mód beállításait.

[+]

A processzor és a grafikus gyorsító teljesítményét, a ventilátor működését, a rendszerfényeket és a vezérlőket is aprólékosan testreszabhatjuk, ha nem felel meg a sztenderd X mód konfigurációja, ami az Armoury Crate-en kívül is jelentősen megtolja a teljesítményt. És pirosra festi azt, ami eddig narancs színű volt a ROG UI-ban (mint tudjuk, Red goes faster!). A profi finomhangolás pedig rendszergazdai jogosultság nélkül is enged olyan paramétereket piszkálni, amiket egyébként némi hozzáértés hiányában nagyon nem kéne.

[+]

Megvan még a Game Genie is vagyis a Játékmágus, ami játék közben egyfajta gyorskapcsoló panel és vezérlőpult. Módosíthatjuk a teljesítményjellemzőket, kérhetünk valós idejű teljesítménymegjelenítést, mutatja, hogy adott beállítások és terhelés mellett mennyi van még hátra az akksiból; beállíthatunk makrókat, gyorsan átrendezhetjük az AirTriggereket, rögzíthetjük a fényerőt, hogy az automatika ne reagáljon a környezeti fényviszonyokra, letilthatjuk az értesítéseket en bloc, vagy kiválaszthatjuk azokat az alkalmazásokat, amelyek zavarhatnak. De alkalmazásokat is megnyithatunk lebegő ablakban a játék felett. Az élő közvetítés minőségét (max 1080p) és a hangforrást (játékhangok vagy mikrofon) is itt állíthatjuk be. A Játékmágus a kijelző bal oldalról simítva szedhető elő.

[+]

A ROG UI aktuális verziója sokkal kiforrottabb és rendezettebb benyomást kelt, mint a korábbi felületek. Rengeteg beállítási lehetőség és opció áll rendelkezésre, de a logikus és értelemszerű elrendezés miatt (ami az Android 10-nek is köszönhető) nincs az a kellemetlen érzésünk, hogy valahol mintha láttuk volna már azt, amit keresünk, de az életben nem találunk vissza a nyolcvanharmadik almenü valamelyik pontjához. Nekem egy picit sok a gamer dizájnból, beérném egyszerűbb ikonkészlettel is (még jó, hogy erre minden további nélkül van lehetőségem, vagy ott a Zen UI felület), de az X mód élő háttérképe és a módváltás animációja azért tényleg nagyon megnyerő.

Képalkotás

Kamerából idén már három került a hátlapra, bár az 5 megapixeles, fix fókuszos dedikált makró egység valószínűleg senkinek nem hiányzott. Ezzel együtt nem nyújt olyan rossz teljesítményt, valószínűleg azért, mert 8 megapixel a natív felbontása. Tulajdonképpen használható, de egy autofókusz igazán elférne már. Az előlapi szenzor szintén quad-Bayer szűrővel dolgozik, kicsit felülexponál, de alapvetően korrekt önarcképeket lőhetünk 24 és 6 megapixeles felbontásban is fix fókusz mellett.

A portrék viszont kifejezetten jók. A téma elhatárolása precíz (szimulált blende), a fókuszban pedig jó a részletesség. Rizzo sosem volt ilyen definiált.

[+]

A főkamera idén már 64 megapixeles, a Sony szállította az IMX686-os szériából quad-Bayer szűrővel és sima PD autofókusszal, egytónusú LED segédfénnyel. A képek alapvetően 16 megapixelen készülnek, az ultraszéles látószögű szenzor pedig 13 megapixelt tud 125 fokos látószöggel és automatikus torzításkorrekcióval. A szoftver egyszerű, de vannak benne apró trükkök, mint az exponálógomb gesztusvezérlése. Felfelé húzva videófelvételt indíthatunk, jobbra pedig a sorozatfelvétel aktiválódik számlálóval. Minél tovább húzzuk, annál több képet készít, a darabszámról pedig a számláló tájékoztat is.

64 MP

A Pro mód nem csak az állóképek esetében opció, de videózáskor is adjusztálhatunk egy csomó paramétert. Kézi módban elérhető a manuális fókusz, meghatározhatjuk a záridőt 1/60 és 32 másodperc között, az érzékenységet 25 és 3200 tartományban, az expozíció korrekciót +/- 2 skálán, illetve a fehéregyensúlyt 4500 és 7500 Kelvin között. A fotómódok az élőképet lapozgatva váltogathatók (van portré, panoráma, éjszakai és makró), az automatikusan is működő segédfény és HDR pedig a felső sorban kapcsolható. Ugyanitt a képarány is 1:1-re állítható, a 64 megapixeles teljes felbontás viszont csak a beállításokban érhető el.

16 MP

A teljes felbontású, 64 megapixeles képeken már kellemetlenül gyenge a dinamika, a HDR pedig nem opció, így nem feltétlenül érdemes erőltetni, noha a vonalélesség és a részletesség figyelemreméltó, de a zaj is hangsúlyos. A rendszer alapvetően is a 16 megapixeles felbontást preferálja, ahol már van dinamikakezelés, bár még mindig szerény, élénkebb színek és kulturált zajkezelés. Legalábbis a fókuszban, mert a széleken ordít a képzaj. A fehéregyensúly viszont meg tud borulni, a homogén felületeken pedig nem sok részlet marad. Az a zöld nem plüsstakaró lenne a kertben, hanem fű.

13 MP ultraszéles

Jelentős mennyiségű kromatikus aberráció is feltűnhet, némi torzítás a sarkokban, összességében pedig tényleg jó fényviszonyokra van szükség, hogy ne jöjjenek ki az algoritmus gyengeségei. Borús időben vagy naplementekor nem szuperál a rendszer. Érdekes módon a 13 megapixeles ultraszéles felvételeken határozottabb a HDR, hatékonyabb a zajmentesítés és valószerűbbek a színek, de itt is erős a kromatikus aberráció és a széleken nagyon felpuhulnak a vonalak. A valós idejű torzítás-korrekció viszont egész ügyes. A 64 megapixeles képekből vágott kétszeres veszteségmentes zoom egyébként csak nappal opció, éjszaka kérdés nélkül digitálisra vált a rendszer.

[Első sor: 64 MP; második sor: 16 MP; harmadik sor: 13 MP ultraszéles; negyedik sor: 16 MP éjszakai mód; ötödik sor: 13 MP ultraszéles éjszakai mód] Éjszaka a főkamerával járunk a legjobban és érdemes ráhagyni a rendszerre, ha az éjszakai módot erőlteti. Alapértelmezetten ez az opció aktív, persze kikapcsolhatjuk, de nem sok minden fog látszani. A kép elkészültéhez 4 másodpercre kell nyugton maradni, nem különösebben nehéz megtartani és esélyesen elfogadható eredményt kapunk a normál és az ultraszéles szenzorral is. A 64 megapixeles képekre ugyan több részlet jut éjjel is, de gyenge a dinamika, a fókusz instabil és nagyon zajos a végeredmény.

Videó, audió

Videózásnál is akad egy rakás trükk, professzionális módban például piszkálhatjuk a fókuszt, a záridőt 1/1000 és 1/30 másodperc között, az érzékenységet 25 és 3200 tartományban, az expozíciókorrekció +/- 2 lehet, a fehéregyensúly pedig 4500 és 7500 Kelvin között módosítható. A professzionális mód minden felbontáson és képkockasebesség mellett opció, választhatunk a mikrofonok közül (a hátsó vagy a felénk eső egység dolgozzon), fókuszálhatjuk a hangrögzítést és kérhetünk szélzaj-szűrést. (De nem kértünk, mert nem volt légmozgás.)

Váltani a két látószög között felvétel közben 1080p 60 fps vagy 4K 30 fps minőségig lehet, nem mondom, hogy észrevétlenül, ahogy a termékoldal fogalmaz, de különösebb fennakadás nélkül. A HyperSteady stabilizálás viszont csak FHD 30 fps esetén opció.

OIS nincs, de a háromtengelyes elektronikus stabilizálás is meggyőző hatásfokkal dolgozik, a megdöbbentő pedig az, hogy szemmel láthatóan a 4K és 8K felvételek alatt is működik, ami látványosan megtolja a minőséget. A HyperSteady-vel ellentétben a videóstabilizálást a beállításokban kell kérni. Vagyis kikapcsolni, ha nem kívánunk élni vele, mert alapértelmezetten aktív.

Tekintve, hogy jó minőségben érhető el magasabb felbontás és képkockaszám (ami jó eséllyel el is fér a minimum 256 GB-os, maximum fél terás belső tárhelyen), nem feltétlenül érdemes FHD felvételekkel bohóckodni. Alapvetően nincs baj alacsonyabb felbontáson sem, de a HyperSteady nem tesz hozzá annyit, a különbség pedig látványos a magasabb felbontáshoz képest. A dinamika viszont a mozgóképek esetében is gyengébb az elvárhatónál, főleg az ultraszéles szenzornál és a színek is kissé fakók (pedig éppen csak fátyolfelhős volt az ég), a fókusz cserébe megbízható.

Videólejátszóra szükség lesz, mert a galériából vagy fájlkezelőből elérhető gyári megoldás ritka válogatós. MP4-n és egyes .mkv fájlokon kívül nem nagyon hajlandó megjeleníteni más formátumokat, nem kezeli a feliratokat, az AC3 hangot és a hangsávokat és azon kívül, hogy lejátsza, ami tetszik neki, akár 8K felbontásban is, semmi egyébre nem alkalmas. A HDR10+ kompatibilis, hatalmas, zavartalan AMOLED kijelző és a Videwine L1-es biztonsági szint viszont magas dinamikatartományú és felbontású streamekre annál inkább.

Zenelejátszóból csak a Google féle (YouTube Music) áll rendelkezésre, amit személy szerint egyre jobban kezdek megutálni. Mindig elbolyongok egy ideig a beállításokban, mire megtalálom a helyben tárolt zenék megjelenítését, pedig nem először csinálom. Értem, hogy miért kell eldugni ezt az opciót, de akkor is ritka kicsinyes megoldásnak tartom. A ROG Phone 3 hangzása viszont kárpótolt a Google okozta bosszúságért. A multimédiás hangszórók valami egészen kiválóak.

[+]

Kielégítő a maximum hangerő, bár nem kimagasló, viszont torzításnak nyoma sincs, van tere és mélysége a hangzásnak, dinamikus, részletgazdag és kiegyensúlyozott. Mindkét előlapi hangszóró nagyobb, mint az elődmodell esetében, NXP TFA9874 típusú erősítővel dolgoznak, a szoftveres oldalt pedig a Dirac (svédek) biztosítja. Van mindenféle varázsszó és mantra a marketinganyagban (impulzus- és frekvenciaválasz korrekció, mélyhang kiemelés, hangerő növelés, áthallás-szűrés a csatornák között, miegymás), a lényeg annyi, hogy kiválóan szól. Tetszőleges fülesen is és Bluetoothon is, tekintve, hogy az aptX adaptive, az aptX HD és az LDAC is támogatott az AAC-n kívül. A hangszínszabályzó a hangbeállításoknál lesz Audiovarázsló címszó alatt, de nem nagyon van rá szükség.

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

A ROG Phone 3 adatkapcsolati téren is igyekszik a maximumot nyújtani, ami idén már 5G hálózati támogatást (is) jelent. A Strix két nanoSIM-mel N41, N77, N78, N79-es 5G sávon kapcsolódik dual standby módban, egyébként pedig Cat.18-as LTE szabványt tud 1,2 Gbps-os elméleti maximummal, 6CA vivőegyesítéssel és 4x4 MIMO támogatással. A normál modellek (12/16 GB RAM) viszont N1, N2, N3, N5, N28, N66-os sávon is kapcsolódnak, az LTE modem pedig Cat.20-as (max. 2 Gbps). A 60 GHz-es WiGiG (802.11ad) szabványtól az összes verzió esetében el kell búcsúzni, a WiFi viszont 6-os verziójú (802.11a/b/g/n/ac/ax) HotSpottal és Directtel.

[+]

Az A2DP és LE protokollt ismerő 5.1-es BL/EDR Bluetooth széleskörű kodektámogatással áll rendelkezésre (AAC, aptX adaptive, aptX HD és LDAC); van NFC; az oldalsó Type-C port 3.1-es szabványú 1.4-es DisplayPort (4K 60 fps) támogatással, az alsó viszont csak 2.0-s, de OTG képes. Adatmozgatásnál érdemes szem előtt tartani, hogy kábelen az oldalsó lesz a gyorsabb, de a külső tárolót nem fog felismerni. A navigációt a következő rendszerek segítik: GNSS, GPS (L1/L5), Glonass (L1), Galileo (E1/E5a), BeiDou (B1/B2a), QZSS (L1/L5) és NavIC (L5), a szenzorok közül pedig csak a nyomás és a hőmérsékletérzékelő hiányzik, cserébe van ultrahangos érintés- és nyomásérzékelő az AirTriggerhez.

[+]

A gyorstöltés ugyan megáll 30 wattnál, a telep viszont 6000 mAh kapacitású és 144 Hz-es képfrissítéssel is megdöbbentően jó az üzemidő. Automatikus fényerő mellett videózás (helyben tárolt tartalom lejátszása) közben mindössze 1-1,5%-ot merül egy óra alatt, ami elég durva teljesítmény. 60 Hz képfrissítéssel, 200 nit körüli fényerőn a gyártó összesen 9 óra háborút ígér PUBG-ben és kilenc és fél óra száguldozást Asphalt 9-ben egy töltéssel, de én speciel boldogan feláldozok néhány órát a magasabb képfrissítési rátáért. Még a menüt is 144 Hz-en szeretem görgetni, ha már lehet.

A gyári HyperCharge adapter 50%-ot körülbelül fél óra alatt tesz a telepbe, a töltés sebességét és a maximum töltöttséget viszont szabályozhatjuk. A gyorstöltés alapértelmezett, de ha ráérünk, ez a funkció kikapcsolható. Azt is meghatározhatjuk, mennyi legyen a plafon, így a készülék soha nem tölt 80 vagy 90% fölé. Ehhez jön egyébként az Asus PC-érzetű erőforrás- és töltésmenedzsmentje. Játék közben közvetlenül az adapter biztosítja a szükséges energiát, az akkumulátor pedig csak akkor kerül képbe, ha valamiért megszűnik a hálózati tápellátás. A kicsit komplexebb töltésvezérléssel dolgozó HyperCharge mellett a készülék egyébként kompatibilis a Quick Charge 4 és a USB-PD (30W) szabványokkal is és opció a 10 wattos vezetékes töltésmegosztás.

Az Asus idén sem okozott csalódást. A ROG Phone 3 idén is a legerősebb és legjobb alternatíva a műfajban, legalábbis egyelőre. Minden téren fejlődött az elődmodellhez képest: az aktuális adatkommunikációs sztenderdeknek és speciális hardverkövetelményeknek maradéktalanul megfelel, a továbbfejlesztett dedikált játékvezérlők még precízebbek és sokrétűbbek, és még csak nagyobb sem lett, miközben megtartotta a 6000 mAh-s akkumulátort. A képalkotó képességek nem kiemelkedőek, a makró kamera helyett például kaphatott volna egy autofókuszt az előlapi egység, ha már az élő közvetítés opció, a szelfivideó maximum felbontása pedig csak FHD 60 fps mellett, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Meg az FM-rádió hiánya. A mozgóképek minősége viszont figyelemreméltó, főleg a 4/8K felbontás mellett is hatékonyan teljesítő elektronikus képstabilizálás. A dinamika persze lehetne erőteljesebb, ahogy az állóképek esetében is. Cserébe a sztereó multimédiás hangszórókra és a fülhallgatóra jutó hangminőség is kitűnő (nem csak játék közben). A teljesítmény természetesen kiemelkedő, persze melegszik is a készülék, de erre való a most már állványként is használható AeroCooler külső ventilátor (ami mellesleg pótolja a készülékről lemaradt 3,5 milliméteres jack csatlakozót is). A töltés sem terheli a rendszert játék közben, mivel ilyenkor közvetlenül a hálózati tápellátás fedezi a szükségleteket, ami egyrészt mérsékli a hőtermelődést, másrészt megspórol némi üzemidőt az akkumulátornak. Az Android 10 alapú ROG UI (igény szerint a visszafogottabb megjelenésű Zen UI) rengeteg extra funkciót és testreszabási lehetőséget kínál, mégis értelemszerű és letisztult, a készülékdizájn pedig elegánsabb és kiforrottabb lett az egyedi jegyek megtartása mellett. A ROG Phone 3 minden tekintetben maximalizmust, hozzáértést és kivételes alaposságot sugall, a kivitelezés pedig professzionális. A SIM tálcára meg rá van írva, hogy GL HF! (Good luck, have fun!) Ez tetszett. Meg a készülék is. A Snapdragon 865-tel szerelt Strix Edition (8/256 GB) 299 ezer forintba kerül, a Snapdragon 865+-ért pedig 12 GB rendszermemória és 512 GB belső tárhely mellett 369 ezer forintot kell fizetni. A 16 GB RAM-mal szerelt csúcskonfiguráció 399 ezer pénzbe kerül. Plusz a kiegészítők, ha a tokon és a ventilátoron kívül másra is vágynánk.

AliceWake

Asus ROG Phone 3

Specifikáció

Asus ROG Phone 3 specifikáció

	Külső
	Méretek	171 x 78 x 9,85 milliméter
	Tömeg	240 gramm
	Készülékvédelem	nincs
	Színvariációk	fekete
	Kijelző képátlója	6,59 hüvelyk
	Képaránya	19,5:9
	Felbontása	1080 x 2340 pixel (391 ppi)
	Típusa, frekvenciája	AMOLED (HDR10+) / 144 Hz
	Értesítő LED	van (RGB)
	Biometrikus védelem	optikai ujjlenyomat-olvasó, arcalapú (2D)
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Snapdragon 865+ / 7 nm
	Processzor	1x 3,1 GHz + 3x 2,42 GHz + 4x 1,8 GHz Kryo 585
	Grafikus chip	Adreno 650
	RAM, tárhely	8 / 12 / 16 GB (LPDDR5); 128 / 256 / 512 GB (UFS 3.1)
	Memória bővítése	nem opció (külső merevlemez csatlakoztatható)
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B6/B7/B8/B9/B12 B17/B18/B19/B20/B26/B28/B32 5G N1, N2, N3, N5, N28, N41, N66, N71, N77, N78, N79
	SIM-foglalat	2x nanoSIM (dual standby)
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.1 (A2DP, BR/EDR, AAC, aptX adaptive, aptX HD, LDAC, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/ax (HotSpot, Direct, 2x2 MIMO)
	USB	Type-C USB 2.0 / Type-C USB 3.1 (Display Port 1.4)
	Navigáció	GPS (L1/L5), GLONASS (L1), Galileo (E1/E5a), BeiDou (B1/B2a), QZSS (L1/L5), NavIC (L5)
	NFC	van
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 10 + ROG UI
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	64 MP Sony IMX686 quad-Bayer (f/1,8, PDAF) 13 MP ultraszéles (125˚, f/2,4) 5 MP makró (f/2)
	Előlapi kamerarendszer	24 MP quad-Bayer (f/2, fix fókusz)
	Videófelvétel	8K 30 fps, 4K 30/60 fps, 1080p 30/60 fps, 720p 30 fps; EIS
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	6000 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	30 watt (10V/3A; 30W QC 4.0, PD 3.0))
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	RGB Aura LED, AirTrigger játékvezérlő, Hi-Res Audio output, sztereó hangszórók, gyorsulásmérő, fényérzékelő, közelségérzékelő, tájoló, giroszenzor, hangszenzor, mágneses érzékelő, Hall-érzékelő, 48 pines csatlakozó, 10W vezetékes töltésmegosztás