Külső
A külső félig-meddig a legérdekesebb része a gépnek. Első ránézésre egy egyszerű táblagépnek néz ki, nincs is itt semmiféle varázslat egészen addig, míg meg nem látjuk a felső részen található beszédhangszórót. Innentől kezdve viszont másként kell tekinteni a masinára, hiszen azon kívül, hogy tablet, lényegében telefonnak is szánták a tajvaniak. Már a bemutató idején is vicces volt fülhöz emelve a készülék, élőben viszont még mókásabb, ugyanis egy ekkora tepsivel csacsogni leírhatatlan élmény mind a felhasználónak, mind a külső szemeknek. Az alap szépséggel nincs gond, minőségi anyagokból építkezik az eszköz, az üveg előlapon kívül fémet és műanyagot is felhasználtak, ezeket pedig tökéletesen össze is rakták, semmilyen recsegés vagy ropogás nem figyelhető meg. Ugyan a 196,4 x 120,1 x 10,4 milliméteres méretek már kizárják a kényelmes egykezes használatot, a telefon funkció miatt legalább a tömegből le kellett csípni, így a mindösszesen 340 grammos Fonepad könnyűnek mondható.
Az előlap teljesen átlagos abból a szempontból, hogy itt is egy viszonylag vastag fekete keret fut körbe, az alsó részén az ASUS felirat tündököl, a felső területen pedig egy közelségérzékelő és egy videotelefonálásra alkalmas előlapi kamera csücsül, mellettük viszont a tableteknél egyedülálló módon az előbb említett beszédmikrofon is helyet kapott. Ugyan Gorilla Glass felhasználásáról nincs információnk, az előlapi üveg minden bizonnyal karcálló bevonatot is kapott. A 7 hüvelykes, 800 x 1280 pixel felbontású kijelző (218 PPI) viszonylag éles képet ad, bár elmarad a legújabb Retina illetve annál is erősebb megoldásoktól. Az IPS-LCD technológiának köszönhetően kiváló betekintési szög jellemzi a képernyőt, a színek valósághűek, a fényerő viszont nem az igazi, én inkább közepesnek mondanám. A multitouch mozdulatok vígan használhatók, mivel a kijelző egyszerre akár 10 ponton is képes érzékelni.
Nem mondom, hogy a Fonepad 10,4 milliméteres oldalmérete a leganorexiásabb érték, mégis az íves kialakításnak köszönhetően vékonynak és kecsesnek hat a ház, nagyon kényelmes kézben tartani akár hosszabb ideig is. A jobboldal teljesen üres, itt maximum a mértani pontossággal összeillesztett részeket lehet megcsodálni, a készülék bal felén viszont a hangerőállító billentyű és a bekapcsológomb is elérhető. Előbbit személy szerint jobban elfogadtam volna a jobboldalon, de nem vészes, ez legyen a legnagyobb gond a készülékkel. Felülre egy mikrofonnyílást szereltek, alul pedig a microUSB csatlakozójához férhetünk hozzá, de praktikusan ide építették be a 3,5 milliméteres jack aljzatot is.
A hátlap talán a Fonepad legszebb része, letisztult formavilág, igényes külső jellemzi. A borítás legnagyobb részét hűvös, matt alumíniumból készítették, így pedig igazán prémiummá válik a kütyü. A legalsó részen a hangszórónak fúrtak jónéhány lyukat, közvetlenül fölé pedig az Intel logóját gravírozták. A fém és a műanyag lapok határmezsgyéjén terül el a fő kameramodul, segédfény viszont nem fért már a repertoárba. A legfelső terület felfelé nyomva lepattintható, így nem csak a microSD és microSIM foglalatokhoz férhetünk hozzá, hanem tüzetesen megnézhetjük az antennarendszer kialakítását is (ezért kellett ezt a területet műanyaggal lefedni, hiszen a jelek nem tudnának ilyen mértékben átszűrődni a fémen).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
