Doboz, külső
Üdvözöljük közösen a dobozból előbújó töltőfejet! 20 wattos, fehér, a hozzá járó kábel pedig mindkét végén Type-C. Ez kapásból elég nagy változás a korábbi modellhez képest és némiképp zárójelbe is teszi az Apple hisztijét azügyben, hogy jaj, egységesíteni kell a csatlakozókat az EU tervei alapján és mi lesz a Lightning porttal. Hát mi lenne, Type-C lesz helyette, mint ahogyan ezen az iPad minin is.
[+]
És akkor végre foglalkozzunk egy kicsit magával a termékkel is, amely valóban kompakt. A korábbi modellhez képest keskenyebb (álló formátumra vonatkoztatva), viszont 0,2 mm-rel vaskosabb, bár ezt nehéz észrevenni. Ám könnyebb is, befért 300 gramm alá, alig nehezebb, mint egy Galaxy Z Fold3, miközben továbbra is minőségi az anyaghasználat, tökéletesek az illesztések, hibátlanok az élek, masszív, integráns eszköz, viszont a 3:2-es képarány kissé szokatlan, éppen ezért egy határidőnapló sziluettjére emlékeztet az eszköz, mert ez az arány amúgy a nyomtatott doksiknál jellemző, meg a fotózásban terjedt el, no meg a notebookok között a Surface sorozat sok tagja és számos Huawei Matebook is ezt választja. Táblagépnél igen ritka.
[+]
Viszont pont ezen képarány miatt a 8,3 inches képátló igazából elég méretes kijelzőt ad, vagy legalábbis ahhoz képest, hogy 8 inches Tab Active3 185,6 négyzetcentiméternyi tartalmat tud megjeleníteni, az iPad mini viszont 203,9 négyzetcentiméteres mérettel büszkélkedhet. De még így is kicsi, hurcolászni simán lehet egy kézzel, tartalmat nézni is lehet rajta a villamoson, miközben kapaszkodsz, de kezelni azért ezt is két kézzel érdemes. A kijelző IPS, de elég jó: kifejezetten fényes, kontrasztos, nem tükröződik, nem invertálódnak a színei, az előlap 77,4%-át foglalja el, tehát azért maradtak kávák, de annyi nem, hogy a korábbi modellen levő TouchID kerek gombját meg tudják tartani. Ugyanakkor a 60 Hz-es képfrissítést már meghaladta nem csak az iparág, de az Apple maga is. És ezzel kapcsolatban van némi hiszti, mert főleg álló módban görgetésnél zavaró lehet egyes felhasználóknak, hogy kicsit később frissül a kép jobb oldala, mint a bal. Ez egyébként nem egyedi jelenség, egyszerűen a 60 Hz és az IPS ezt hozza, nyilván lehet optimalizálni, valószínűleg lesz is rá valami javítás, de tény, hogy vannak, akiket zavar.
[+]
Mivel FaceID nincs, ezért aztán a bekapcsológombba költözött az ujjlenyomat-olvasó, amiben az a furcsa kicsit, hogy ha csak odaérintjük az ujjunkat, akkor nem történik semmi, meg is kell nyomni a gombot, de ennyi elég is neki az azonosításhoz, ami pontos és elég gyors ahhoz, hogy egy benyomásnyi idő alatt felismerje a tulajdonost. Ha viszont már a kijelző bekapcsolt, akkor a feloldáshoz elég egy érintés is a gombon. Valamelyest érdekes, hogy a hangerőt szabályozó billentyűpáros fektetett nézethez igazodva helyezkedik el oldalt, pedig a közösségi médiát és a weboldalakat (és a könyveket) álló tájolással fogjuk fogyasztani, de tény, hogy pont filmezéshez és játékhoz ez jobb, ráadásul ilyenkor többet matatunk a hangerővel amúgy is. A négy hangszórórács is alul-felül kapott párosával helyet, de igazából csak két hangszóró van mögöttük.
[+]
Alul Type-C csatlakozóval fogunk találkozni, oldalt pedig van egy felület, ami a mágneses töltési opciót kínálja az Apple Pencil számára. A letisztult hátlap sarkában egy darab kamera áll ki (ezt tényleg nem lehetett volna síkba hozni?), alatta pedig vakut találunk, ami még mindig ritkaság a tabletek között. Az egész gép iszonyú komfortosan használható, kompakt, hordozható és jellegzetesen Apple, remek munkát végeztek a formatervezők.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
