Csatlakozók, 3D i-cockpit, általános használat
Térjünk át a mobilos szempontból fontosabb kérdésekre: egyrészt, akárhova nézünk, valamilyen csatlakozóval találkozunk, ami jó hír: elöl Type-A és Type-C USB portok egyaránt helyet kaptak, hátul pedig rögtön kettő Type-A-s töltőkimenet tárul elénk, elöl középen pedig nyitott vagy zárt helyre is könnyedén elrakhatjuk méretes telefonunkat. Ahogy beülünk, elsőként a korántsem hagyományos műszerfal tűnhet fel, amit a Peugeot-nál 3D i-cockpitnak hívnak, máshol pedig még nem is láthattunk hasonlót.
Hagyományos 12V mellett USB-A és USB-C port is van. Az érintőgombos ülésfűtéssel viszont nyáron vigyázni kell, akár szellőzőrostély-állítás közben is magunkra tudjuk kapcsolni, ha nem figyelünk [+]
A 3D műszerfal tipikusan példázza azt, milyen, amikor nem végtelenbe nyúló pénzügyi kerettel, hanem mérnöki gondolkodással alkotnak valami egészen jót. Aki még nem látott hasonlót élőben, azt el kell szomorítsuk, képernyőn keresztül aligha lehet átadni azt a látványt, amit nyújt, de a lényeg, hogy a hagyományos kijelzője a szokásosnál jóval hátrébb/beljebb van, miközben az előteret egy alulról világító HUD látja el információval.
3D műszerfal szemből [+]
Így aztán a fontos információk mindig előtérben vannak, a kevésbé lényegesek pedig háttérben, és persze megvan az a látványos oldala is, hogy például a háttérben lévő térképből kiemelkedik az a nyíl, ami minket képvisel a navigáción. Sokféle nézet között ki is tudjuk kapcsolni az előtérben lévő HUD-t, de mivel zavarónak semmilyen körülmények között nem nevezném ezt a rendszert, én biztosan hagynám működni.
Oldalról nézve könnyen megérthetjük a működését, de ez semmit nem von le az alapvető élményből [+]
A vezetéshez kapcsolódó, szem előtt lévő kezelőrendszer egészen jól átlátható, és megbízhatóan is működik, leginkább a kormányról vezérlünk mindent, amit a kijelző mutat, értelmesek és jókor jönnek a rendszerüzenetek, egy dologról viszont biztosan gyorsan leszokunk: az elektromos kézifék behúzása előtti kiszállásról. Éktelenül sivító riasztóhang ilyenkor a kocsi válasza ugyanis, miközben a váltót már rég P-állásba tettük, tehát sejthetően nem tervezünk továbbmenni, hanem csak annyira pattannánk ki, hogy betegyünk valamit a csomagtartóba, vagy segítsünk valakinek a beszállásban. Döbbenetes, hogy nem lehetett ennél visszafogottabb, kellemesebb hanggal pótolni ezt a borzalmat, vagy adott esetben automatikusan behúzni, ha a felhasználó P-be teszi a váltót és kinyitja az ajtót?
A másik, inkább ergonómiai csúnya öngól a tempomathoz kapcsolódik: feleslegesen bonyolult, hatgombos kart rejtettek a kormány mögé, az indexkapcsoló alá, és ha fogalmatlanul elkezdjük nyomkodni, annyit sem segít a rendszer, hogy a kijelzőre kivetíti, milyen gombokat érdemes nyomkodni. Az ember felgyorsít 100-120-ra, eszébe jut a tempomat, és biztos, hogy ha nem ismeri a kocsit, percekig fogja nyomkodni a gombokat és a tekerőt, mire rájön a sorrendre, ha addig fel nem adja teljesen, és inkább marad a lába a menetpedálon.
[+]
Középen szinte mindent a méretes érintőkijelzőn át fogunk vezérelni, gyakorlatilag egyszerűbb leírni azt, hogy mi kapott dedikált gombot: az ajtózár, a vészvillogó, az ablak- és tükörfűtés, illetve a klímához kapcsolódóan a szélvédő lefúvása, a max A/C (azonnali, maximális erejű hűtés), a teljes kikapcsolás és a belső keringetés. Tehát ha hőfokot szeretnénk állítani, vagy ventilátor-erősséget, akkor már a kijelzőhöz kell fordulnunk, ahogy szinte minden máshoz is érintenünk kell. A légrostélyok alatt, érintőgombokkal tudjuk kiválasztani, hogy milyen kategóriában szeretnénk állítani a rendszert (zene, klimatizálás, navigáció, általános beállítások, telefonálás, mobilappok és fogyasztás/töltés), majd ezek után mászhatunk bele a részletekbe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
