A hőskor, átlátható iPhone-nevekkel
Amikor Steve Jobs 2007 elején kiállt a színpadra, viccelődött a stylus-szal, majd három eszköz egységesítéseként bemutatta az iPhone-t, annak még külön nevet sem kellett adni, hiszen az maga volt az egyetlen iPhone, ahol a felhasználónak csak annyit kellett eldöntenie, hogy 4, 8 vagy 16 GB tárhellyel szerette-e volna megvásárolni a 2 megapixeles hátlapi kamerával szerelt, hatalmas, 3,5 hüvelykes(!) érintőkijelzővel ellátott mobilt, ami ekkor, az iPhone OS 1.0 idején még nem is számított igazi okostelefonnak, hiszen az App Store és az ebből adódó natív bővíthetőség csak később, szoftverfrissítéssel lett az iPhone-életérzés része. Utólag ezt a szériát a köznyelv elnevezte iPhone 2G-nek, ami nyilván az iPhone 3G-nek hívott, műanyag hátlapos utód bemutatója után vált adekváttá.
Az Apple az iPhone 3G piacra dobása után egy évvel, 2009-re találta ki az S-koncepciót, ami mellett hellyel-közzel azóta is kitart, bár ma már ez tényleg nehezen követhető. Az iPhone 3GS volt, ami olyan különleges funkciókkal mutatkozott be, mint a hátlapi kamerával elérhető videófelvétel(!), ami egyébként egy androidosnál már akkortájt is nagyon alapvető funkció volt, és persze a nyomógombos butamobilok jó része is képes volt rá. Ekkortájt még abszolút látni lehetett, merre és miben fejlődhetne tovább az iPhone, hiszen a kijelző már a kor szintjén is pixelesnek számított, kamerában jelentős lemaradásuk volt, és persze a hardver sem a dübörgő GHz-ekről és a gigabájtnyi RAM-okról szólt: az iPhone-énál ekkor bőven voltak erősebb procik, viszont a példás optimalizálás miatt tényleg aligha lehetett folyékonyabb működésű okostelefonnal találkozni a kor szintjén.
A 4G/LTE hálózatok még csak szóbeszédek és előzetesek szintjén jelentek meg mobilokban akkor, mikor az iPhone 3Gs-t leváltotta az iPhone 4, így érthető, hogy miért tűnt el a G a generációjel végéről - lehetett volna magyarázkódni (4Gen), de szerintem abszolút korrekt döntés volt, hogy nem tévesztették meg a felhasználókat. 2010-ben egyébként az iPhone 4 egy valódi ütést vitt be a gyönyörű megjelenésével, fém keretével, első retina kijelzőjével, akkorra már iPhone OS-ről iOS-re átnevezett, intuitív kezelőfelületével, és a vakuval kiegészített, 5 megapixeles kamerájával, amivel mai értelemben sem gyászos fotók készítésére tették alkalmassá az aktuális Apple-mobilt. Nem mellesleg ez volt az utolsó, Steve Jobs által levezett prezentáció, ezután már a betegsége miatt lemondásra kényszerült a szellemi vezető, és a ma is ismert CEO, Tim Cook kezébe került a staféta.
[+]
Egy évvel később az iPhone 4S hozta, amit elvártunk tőle: teljesen elhárította az antenna-gate néven ismert problémakört egy negyedik antennacsík bevezetésével, nem mellesleg kapott egy kétmagos procit és egy még jobb kamerát, viszont szinte ugyanabban a készülékházban - az iPhone 4-varázs nem múlt el egy év alatt, szinte őrültség is lett volna jelentősen többet vagy mást nyújtani annál.
Az iPhone 4-féle antennagate volt az iPhone-ok legnagyobb port kavaró típushibája, maga Steve Jobs is beszélt róla egy eseményen [+]
Az iPhone 5 volt az első olyan mobil, ami már Jobs halála után mutatkozott be, de remélhetőleg nem (csak) az ő, szuperkompakt méretű mobilokhoz való ragaszkodása miatt kaphatott az ötös elsőként nagyobb, egész konkrétan egy sorral megnövelt, 4 hüvelykes kijelzőt. Az iPhone 5-re emlékezhetünk a gigabájtosra növelt rendszermemóriája vagy a 720p-s szelfivideói miatt, de sokan, főleg a fekete színt választók fejében maradhatott meg úgy, mint a lekopós iPhone. Az iPhone 4 és 4S esetén színezés nélküli, polírozott fémeret itt váltott ugyanis eloxált alumíniumra, és fekete színben sajnos a legkisebb behatásra is el tudtak kezdeni ezek lekopni, lepattanni, hogy mögötte aztán markánsan előbújhasson a rikító fémszín.
Az iPhone 4S-nél mutatkozott be (szó szerint) Siri [+]
Ekkoriban alakult ki az a véleményem, hogy iPhone-ból csak S-modellt szabad venni, azokon már ugyanis kibújnak és begyógyulnak a kezdeti hibák, és mint afféle modellfrissítés, az S-esek háza és beltartalma is mentesítve lett a gyermekbetegségektől. De ez akkoriban még nem jelentette azt, hogy hátradőlős modellt lehetett volna gyártani az S-ekből. Ott van például ennek remek példája, a sorban következő iPhone 5S, aminek kéttónusú vakuja és 120 fps-es lassított videózási képességei nélkül lehetett ugyan élni 2013-ban, de ezek igen jó funkciók voltak, nem is beszélve a tökéletesen működő ujjlenyomat-olvasóról, ami szintén komoly fejlesztésről árulkodott akkor.
Az 5C logikus lépése volt a cégnek, ekkor pedig még az S-modellek sem a hátradőlést jelentették [+]
Mellesleg az 5S-sel együtt, még mindig 2013-ban bemutatkozott az iPhone 5C is, ami az iPhone 5 beltartalmát tudta nyújtani színes műanyagházban, emészthetőbb árcímkével. Persze, a piaci igényekre reagálni kell, és egy elérhetőbb árú modell kiadása határozottan időszerű volt, a fiatalos üzenet pedig át is ment, és bár addigra egyébként is minden tizenéves iPhone-ra vágyott, ezt a hatást csak tetézte a színes változat.
[+]
Hiába növelték 4 hüvelykre a kijelzőt két generációval korábban, 2014-re már a konkurensekhez képest szinte vállalhatatlanul apró volt az aktuális iPhone, így az Apple-nek döntenie kellett a szinte biztos piacvesztés és az általános igényekre való hallgatás között, és végül szerintem jól döntöttek: az iPhone 6 és 6 Plus modellek 4,7 és 5,5 hüvelykes kijelzőjükkel semmi szégyellnivalót nem hagytak maguk után, ez utóbbi ráadásul Full HD-s is volt, ami tovább segített a megkívánásán. Ilyenkor vicces belegondolni, hogy 5 évvel később, az iPhone 11 esetén még mindig nem beszélhetünk Full HD kijelzőről. Ezekben a modellekben hardveresen már ott volt az NFC, és a Plus modellel végre lett egy jó üzemidejű iPhone, amire szintén régóta várt a közönség. Emlékeztetőül: iPhone 5S-ig bezárólag ezerpárszáz mAh-s kapacitásokról beszélhettünk, míg a 6 Plus majdnem 3000-ret tudott.
A Plus modellek elhozták a méretes iPhone-ra vágyók mekkáját [+]
A 6-os széria után teljesen adekvát módon jött a 6S és a 6S Plus, ezekre elsősorban talán nem is a nyomásérzékeny 3D Touch vagy a 240 fps-re duzzadt 720p-s videós képességek, hanem főleg a megbízhatóság és a hardveres fejlettség miatt emlékezhetünk, 14 nanométeres Apple A9 rendszerchippel, 2 GB RAM-mal ezek a mobilok a mai napig élvezik az Apple támogatását, és eredeti iOS 9 rendszerüket akár a 13-as verzióra is frissíthetik a felhasználók, és kellően kis igényszinttel a mai napig is kellemes mobilként vethetők be a mindennapokban. Eddig a pontig egyébként a többség számára valószínűleg teljesen átlátható és logikus volt a paletta, ami viszont azóta jött, az szerintem egyenlő a fejetlenséggel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
