Új hozzászólás Aktív témák

• mobal nagyúr

  #10747

  #10743 Szmeby

  2019-11-14 07:45:33

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  mobal

  nagyúr

  #10743 Szmeby

  #10743 Szmeby

  Értelek, egy 20 éves tapasztalattal rendelkező jelentkezőnél valóban béna dolog a kódminőség felől érdeklődni, tiszta sor. Ezer ennél relevánsabb kérdést is feltehetnének. Ugyan korrigálhatnám a neked feltett kérdésemet úgy, hogy mit válaszolnál a kérdésre akkor, ha junior lennél egy junior pozira, de érzem, hogy a válaszod ugyanaz lenne.

  Nekem nincs ennyi év a hátam mögött, de úgy vélem 20 éves múlttal sem feltétlenül sértődnék meg egy ilyen kérdésen, szerintem ha ez érdekli az interjúztatót a legjobban, akkor szíve joga rákérdezni. Nyilván annak is tudatában van a HR (ha meg nincs akkor így járt), hogy egy ilyen kérdés feltevése milyen színben tünteti fel őket. Szerencsére az állásinterjún a felvételizőnek is van lehetősége arról beszélgetni, amiről konkrétan ő szeretne, és én jelöltként is ugyanúgy elvárom a felvételiztetőtől, hogy készséggel válaszoljon a kérdésemre, mint fordított helyzetben. Nem kellemes, amikor megítélik az embert a feltett kérdése alapján. De legalább hamar kiderül, hogy nincs meg az összhang, próbaidő sem kell ennek a megállapításához.

  Talán azért ez a véleménykülönbség, mert sokat szívtam legacy kóddal, és sokkal jobban megérint a kódminőség (hiánya), mint másokat. És mivel eddig szinte minden kollégámmal jól kijöttem, annyira nem szokott érdekelni, mennyire jól tudok velük együtt dolgozni... eddig mindig sikerült jól együtt dolgoznunk. Esetedben meg talán máshol vannak a hangsúlyos pontok.
  Ez az oka annak is hogy ráugrottam a hozzászólásodra, mert mérhetetlenül sajnálatosnak tartom, hogy a menedzserek mellett sok fejlesztő is tesz a minőségre (szinte lényegtelen összetevőnek tartják), és nem látják, hogy ezzel a saját vagy sorstársaik életét teszik pokollá hosszú távon. Azt hiszem a válaszaimmal igazából csak keresem a megerősítést, hogy valóban az a jó irány, ha a határidőt, a rövid távú sikereket tartja az ember szem előtt. Egyelőre nem sikerült meggyőznöm vagy meggyőzetnem magam, de igyekszem.

  ----
  PeachMan:
  Hogy ON is legyek, nálam a model az entitás réteget jelenti - vagy perzisztens réteget, ahogy te fogalmazol. POJOk, amelyek már jávául íródtak, de közvetlenül a DB-be mentjük őket és DB-ből töltjük fel őket. Az ORM akítvan használja őket, lévén ők képezik az O-t az ORM-ben.
  A DTO (Data Transfer Object) pedig adatok továbbításáért felel a komponensek között, ez jellemzően magasabb rétegekben jelenik meg (ha a perzisztens réteg van alul és a view felül).

  Hogy mennyire szép elfelejteni a DTO-kat és mindenhol csak a modelt használni, nos, szerintem ez komplexitás kérdése. Egy szép világban nem lenne szükség DTO-ra, mert minek lekopizni valamit pusztán azért, hogy 2 service beszélgetni tudjon egymással. De van egy rakás oka, amiért mégis van létjogosultsága.

  Lehet technológiai oka, mondjuk az ORM meg tud zavarodni, ha egy entitásban több collection is van, DTO-k bevezetése jó workaround tud lenni. Te is említetted, hogy a view-nak nincs szüksége minden mezőre, ez is egy valid ok. Főleg akkor, ha nemcsak nincs szüksége, hanem egyenesen tilos egy view-nak látnia minden adatot. Lehet ok a sebesség optimalizálás. Ha egy view-nak csak 1-2 mező kell egy 20 oszlopos táblából, nagyon nem mindegy, hogy mind a 20 mezőt áttolod-e egy microservice-ből a másikba, vagy csak a szükségeseket. Egy DTO-t létre lehet hozni azzal a 2 szükséges mezővel és azt passzolgatni. Az sem mindegy, hogy egy entitásban a kapcsolódó táblák adatai is feltöltésre kerülnek vagy sem, és erre a view-nak szüksége van-e vagy sem. Van, hogy az ORM-et megkerülve jpql vagy akár natív sql végrehajtásával kell felszívni bizonyos adatokat, mert annyira tetü lassú lenne máskülönben, hogy a user megunja az életét. Ez már egy optimalizációs indok lehet, és nem is a fejlesztés legelején kell erről gondolkodni, hanem a végén, de akkor marha nehéz lesz átállni DTO-ra, ha eddig végig az entitásokat passzolgattuk a komponensek között.
  Gondolom vannak érvek a model használata mellett is, de most nem jut eszembe ilyen, és biztosan jön valaki, aki arról is tud mesélni. Ja igen, az ORM is nyújthat megoldásokat az általam fentebb felvetett indokokra, csak nem ismerem annyira mélyen őket, hogy mindegyikre tudnék mondani valami dögös annotációt.
  DTO-t használni nekem könnyebbség. Nagyobb rugalmasságot ad. Ha változik a model, nem feltétlenül kell a service rétegen keresztülverni a változásokat pl.

  20 éves múlttal is szerintem ugyan olyan fontos a kódminőség kérdése.

• axioma veterán

  #10745

  #10743 Szmeby

  2019-11-13 17:49:05

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  axioma

  veterán

  #10743 Szmeby

  #10743 Szmeby

  Értelek, egy 20 éves tapasztalattal rendelkező jelentkezőnél valóban béna dolog a kódminőség felől érdeklődni, tiszta sor. Ezer ennél relevánsabb kérdést is feltehetnének. Ugyan korrigálhatnám a neked feltett kérdésemet úgy, hogy mit válaszolnál a kérdésre akkor, ha junior lennél egy junior pozira, de érzem, hogy a válaszod ugyanaz lenne.

  Nekem nincs ennyi év a hátam mögött, de úgy vélem 20 éves múlttal sem feltétlenül sértődnék meg egy ilyen kérdésen, szerintem ha ez érdekli az interjúztatót a legjobban, akkor szíve joga rákérdezni. Nyilván annak is tudatában van a HR (ha meg nincs akkor így járt), hogy egy ilyen kérdés feltevése milyen színben tünteti fel őket. Szerencsére az állásinterjún a felvételizőnek is van lehetősége arról beszélgetni, amiről konkrétan ő szeretne, és én jelöltként is ugyanúgy elvárom a felvételiztetőtől, hogy készséggel válaszoljon a kérdésemre, mint fordított helyzetben. Nem kellemes, amikor megítélik az embert a feltett kérdése alapján. De legalább hamar kiderül, hogy nincs meg az összhang, próbaidő sem kell ennek a megállapításához.

  Talán azért ez a véleménykülönbség, mert sokat szívtam legacy kóddal, és sokkal jobban megérint a kódminőség (hiánya), mint másokat. És mivel eddig szinte minden kollégámmal jól kijöttem, annyira nem szokott érdekelni, mennyire jól tudok velük együtt dolgozni... eddig mindig sikerült jól együtt dolgoznunk. Esetedben meg talán máshol vannak a hangsúlyos pontok.
  Ez az oka annak is hogy ráugrottam a hozzászólásodra, mert mérhetetlenül sajnálatosnak tartom, hogy a menedzserek mellett sok fejlesztő is tesz a minőségre (szinte lényegtelen összetevőnek tartják), és nem látják, hogy ezzel a saját vagy sorstársaik életét teszik pokollá hosszú távon. Azt hiszem a válaszaimmal igazából csak keresem a megerősítést, hogy valóban az a jó irány, ha a határidőt, a rövid távú sikereket tartja az ember szem előtt. Egyelőre nem sikerült meggyőznöm vagy meggyőzetnem magam, de igyekszem.

  ----
  PeachMan:
  Hogy ON is legyek, nálam a model az entitás réteget jelenti - vagy perzisztens réteget, ahogy te fogalmazol. POJOk, amelyek már jávául íródtak, de közvetlenül a DB-be mentjük őket és DB-ből töltjük fel őket. Az ORM akítvan használja őket, lévén ők képezik az O-t az ORM-ben.
  A DTO (Data Transfer Object) pedig adatok továbbításáért felel a komponensek között, ez jellemzően magasabb rétegekben jelenik meg (ha a perzisztens réteg van alul és a view felül).

  Hogy mennyire szép elfelejteni a DTO-kat és mindenhol csak a modelt használni, nos, szerintem ez komplexitás kérdése. Egy szép világban nem lenne szükség DTO-ra, mert minek lekopizni valamit pusztán azért, hogy 2 service beszélgetni tudjon egymással. De van egy rakás oka, amiért mégis van létjogosultsága.

  Lehet technológiai oka, mondjuk az ORM meg tud zavarodni, ha egy entitásban több collection is van, DTO-k bevezetése jó workaround tud lenni. Te is említetted, hogy a view-nak nincs szüksége minden mezőre, ez is egy valid ok. Főleg akkor, ha nemcsak nincs szüksége, hanem egyenesen tilos egy view-nak látnia minden adatot. Lehet ok a sebesség optimalizálás. Ha egy view-nak csak 1-2 mező kell egy 20 oszlopos táblából, nagyon nem mindegy, hogy mind a 20 mezőt áttolod-e egy microservice-ből a másikba, vagy csak a szükségeseket. Egy DTO-t létre lehet hozni azzal a 2 szükséges mezővel és azt passzolgatni. Az sem mindegy, hogy egy entitásban a kapcsolódó táblák adatai is feltöltésre kerülnek vagy sem, és erre a view-nak szüksége van-e vagy sem. Van, hogy az ORM-et megkerülve jpql vagy akár natív sql végrehajtásával kell felszívni bizonyos adatokat, mert annyira tetü lassú lenne máskülönben, hogy a user megunja az életét. Ez már egy optimalizációs indok lehet, és nem is a fejlesztés legelején kell erről gondolkodni, hanem a végén, de akkor marha nehéz lesz átállni DTO-ra, ha eddig végig az entitásokat passzolgattuk a komponensek között.
  Gondolom vannak érvek a model használata mellett is, de most nem jut eszembe ilyen, és biztosan jön valaki, aki arról is tud mesélni. Ja igen, az ORM is nyújthat megoldásokat az általam fentebb felvetett indokokra, csak nem ismerem annyira mélyen őket, hogy mindegyikre tudnék mondani valami dögös annotációt.
  DTO-t használni nekem könnyebbség. Nagyobb rugalmasságot ad. Ha változik a model, nem feltétlenül kell a service rétegen keresztülverni a változásokat pl.

  Egy kicsit a kodminoseghez. Ez is olyan, hogy at lehet esni boven a lo tuloldalara. Lassan mar hulyenek nezes esete forog fent, amikor rankeroltetik a 16-os complexity-t (vayg mennyire van allitva), nem beszelve az abbol adodo extra feladatokrol (a complexity miatt letrehozott kulon fuggvenynek vajon kell-e ujra parameter-ellenorzest csinalnia, es a unit test-jenek kell-e olyan eseteket is lefednie, ami az egyetlen hivasi helyen nem fordulhat elo?). Szoval en egyetertek az elvekkel altalaban, de nagyon durva amikor valaki nem azt nezi hogy milyen egy masik - az adott feladattal megbizhato! ha valami komplex cucc kozepe, akkor nem egy most esett ki a bootcamp-bol - fejleszto megerti-e, hanem hogy a szintetikus pontozassal mibe tud belekotni.
  Nyilvan ez nem jelenti azt, hogy nincs szarul megirt kod. Csak hogy neha annyira de annyira tullihegik... en 20+ ev multtal pont nem tudnam felsorolni a solid betuszo feloldasat, ettol fuggetlenul azert lehet megis annak megfeleloen dolgozni. Kicsit olyan mint a torvenyek betartasa: egyreszt a torveny a tarsadalmi normak osszegyujtese, megfogalmazasa; masreszt meg senki nem tudja beteve a BTK-t, megis tud esetekrol zsigerbol jo ertekelest adni. A solid is nem csak ugy kinott es tanitjak, hanem a "termeszetesen" kialakult best practice-nek egy szaraz, es megis gumiszabaly osszefoglaloja. Kb. arra jo hogy indokolni tudd, hogy a masiknak (vagy plane kezdonek) az elkepzelese miert nem jo, de nem ugy adsz ki tervet a kezedbol hogy elotte gyorsan leellenorzod, hogy vajon stimmel-e minden betu.
  Szerintem. YMMV.

• #68216320 törölt tag

  #10744

  #10743 Szmeby

  2019-11-13 16:00:50

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  #68216320

  törölt tag

  #10743 Szmeby

  #10743 Szmeby

  Értelek, egy 20 éves tapasztalattal rendelkező jelentkezőnél valóban béna dolog a kódminőség felől érdeklődni, tiszta sor. Ezer ennél relevánsabb kérdést is feltehetnének. Ugyan korrigálhatnám a neked feltett kérdésemet úgy, hogy mit válaszolnál a kérdésre akkor, ha junior lennél egy junior pozira, de érzem, hogy a válaszod ugyanaz lenne.

  Nekem nincs ennyi év a hátam mögött, de úgy vélem 20 éves múlttal sem feltétlenül sértődnék meg egy ilyen kérdésen, szerintem ha ez érdekli az interjúztatót a legjobban, akkor szíve joga rákérdezni. Nyilván annak is tudatában van a HR (ha meg nincs akkor így járt), hogy egy ilyen kérdés feltevése milyen színben tünteti fel őket. Szerencsére az állásinterjún a felvételizőnek is van lehetősége arról beszélgetni, amiről konkrétan ő szeretne, és én jelöltként is ugyanúgy elvárom a felvételiztetőtől, hogy készséggel válaszoljon a kérdésemre, mint fordított helyzetben. Nem kellemes, amikor megítélik az embert a feltett kérdése alapján. De legalább hamar kiderül, hogy nincs meg az összhang, próbaidő sem kell ennek a megállapításához.

  Talán azért ez a véleménykülönbség, mert sokat szívtam legacy kóddal, és sokkal jobban megérint a kódminőség (hiánya), mint másokat. És mivel eddig szinte minden kollégámmal jól kijöttem, annyira nem szokott érdekelni, mennyire jól tudok velük együtt dolgozni... eddig mindig sikerült jól együtt dolgoznunk. Esetedben meg talán máshol vannak a hangsúlyos pontok.
  Ez az oka annak is hogy ráugrottam a hozzászólásodra, mert mérhetetlenül sajnálatosnak tartom, hogy a menedzserek mellett sok fejlesztő is tesz a minőségre (szinte lényegtelen összetevőnek tartják), és nem látják, hogy ezzel a saját vagy sorstársaik életét teszik pokollá hosszú távon. Azt hiszem a válaszaimmal igazából csak keresem a megerősítést, hogy valóban az a jó irány, ha a határidőt, a rövid távú sikereket tartja az ember szem előtt. Egyelőre nem sikerült meggyőznöm vagy meggyőzetnem magam, de igyekszem.

  ----
  PeachMan:
  Hogy ON is legyek, nálam a model az entitás réteget jelenti - vagy perzisztens réteget, ahogy te fogalmazol. POJOk, amelyek már jávául íródtak, de közvetlenül a DB-be mentjük őket és DB-ből töltjük fel őket. Az ORM akítvan használja őket, lévén ők képezik az O-t az ORM-ben.
  A DTO (Data Transfer Object) pedig adatok továbbításáért felel a komponensek között, ez jellemzően magasabb rétegekben jelenik meg (ha a perzisztens réteg van alul és a view felül).

  Hogy mennyire szép elfelejteni a DTO-kat és mindenhol csak a modelt használni, nos, szerintem ez komplexitás kérdése. Egy szép világban nem lenne szükség DTO-ra, mert minek lekopizni valamit pusztán azért, hogy 2 service beszélgetni tudjon egymással. De van egy rakás oka, amiért mégis van létjogosultsága.

  Lehet technológiai oka, mondjuk az ORM meg tud zavarodni, ha egy entitásban több collection is van, DTO-k bevezetése jó workaround tud lenni. Te is említetted, hogy a view-nak nincs szüksége minden mezőre, ez is egy valid ok. Főleg akkor, ha nemcsak nincs szüksége, hanem egyenesen tilos egy view-nak látnia minden adatot. Lehet ok a sebesség optimalizálás. Ha egy view-nak csak 1-2 mező kell egy 20 oszlopos táblából, nagyon nem mindegy, hogy mind a 20 mezőt áttolod-e egy microservice-ből a másikba, vagy csak a szükségeseket. Egy DTO-t létre lehet hozni azzal a 2 szükséges mezővel és azt passzolgatni. Az sem mindegy, hogy egy entitásban a kapcsolódó táblák adatai is feltöltésre kerülnek vagy sem, és erre a view-nak szüksége van-e vagy sem. Van, hogy az ORM-et megkerülve jpql vagy akár natív sql végrehajtásával kell felszívni bizonyos adatokat, mert annyira tetü lassú lenne máskülönben, hogy a user megunja az életét. Ez már egy optimalizációs indok lehet, és nem is a fejlesztés legelején kell erről gondolkodni, hanem a végén, de akkor marha nehéz lesz átállni DTO-ra, ha eddig végig az entitásokat passzolgattuk a komponensek között.
  Gondolom vannak érvek a model használata mellett is, de most nem jut eszembe ilyen, és biztosan jön valaki, aki arról is tud mesélni. Ja igen, az ORM is nyújthat megoldásokat az általam fentebb felvetett indokokra, csak nem ismerem annyira mélyen őket, hogy mindegyikre tudnék mondani valami dögös annotációt.
  DTO-t használni nekem könnyebbség. Nagyobb rugalmasságot ad. Ha változik a model, nem feltétlenül kell a service rétegen keresztülverni a változásokat pl.

  Köszi a választ. Otthon részletesen újra átolvasom.

Új hozzászólás Aktív témák