Aktív témák

• vilma27 tag

  #127 2010-12-16 19:07:02

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  vilma27

  tag

  Ez a hét ez nagyon kemény volt. Mindenben. Suli, magánélet, sulis-élet, kívül-belül, itthon, egyszóval minden téren. Jah ez két szó volt

  Hát az egyik ami hétfőn kezdődött. Nem tudatosan, de nagyon megbántottam a padtársamat Nonót. Nagyon szeretem, nem is tudom mi lenne, ha nem ő lenne mellettem nap mint nap. Évek óta együtt ülünk és ez nem lesz másképp amíg gimiben vagyunk legalábbis nagyon remélem. Nem akarom elveszíteni. A sok hibájával szeretem őt annyira amennyire. Mindig az a jóízű nevetése feldob. Mint ma is föcin. Majd meghallunk a nevetéstől, mert egymás nevetettünk olyan "ócska" vicceken amit csak mi értünk, és nagyon kellett ez nekem is és neki is. Sajnos ma hazafele menet rosszul is lett nemrég hívott fel.
  De mennyünk csak vissza a hétfőre. Reggel nagyon "rátámadtam" de tényleg szó szerint, holott hétfőn reggel nem ezt akarja hallani az ember, hogy - megint mit csináltál? - valami ilyesmi és nagyon nem esett jól neki. Egész nap nem ültem mellé, kicsit úgymond szünetet is akartam, egy "Nonómentes" napot, de csak 1et. Kérdezte miért ülök el Laura mellé, és mondtam, hogy matekot magyarázok, aztán a nap hátralévő részét is ott töltöttem. Ő is elült. Én nagyon is jól éreztem magam ott Alexával és Fruval. Jólesett. Láttam, hogy megbántottam. Tudtam és mégse tettem aznap semmit...
  Kedd, én akartam beszélni vele egész délelőtt. De valahogy nem jött össze. Elült. Ezt megérdemeltem, ahogy tényleg viselkedtem vele. Nem szokásom, de annyi minden összejött, hogy úgy gondoltam, hogy aznap jobb ha kerülöm, mert ha mellette leszek rajta vezetném le az egészet. Közrejátszott egy csomó minden, kapcsolatok, emberek a verseny- egyesek mennyit nem dolgoznak , suli és egyéb elfoglaltságok, sőt a családban se minden happy, nem tudom de úgy vagyunk hogy egyszer fent egyszer lent, vannak veszekedések és nevetések egyaránt és nem tudom miért ezek összeadódtak és együtt megsokszorozódtak, és nem akartam ezt a feszültséget rajta leverni. Így eltávolodtam tőle. De csak 1 napra akartam. Tehát vissza, hogy másnap ezt ő játszotta el velem. Tényleg megkaptam, és jogosan.
  Szerdán mikor láttam, hogy megy ki a közös szekrényünkbe mondom magamnak és (Alexa is azt mondta, hogy ezt mindenképp beszéljük meg) odamentem és nekikezdtem, bár nem tudtam a szövegem elején de belevágtam. Elmondtam neki mindent ami nyomja a szívem-fejem, és a végén bocsánatot kértem, és mondtam hogy a középen a hátsó pad vár rád mondta hogy rendben van. Még elbotorkáltam a szekrényben és mér láttam azt a fekete táskát mellettem, igaz Nonó még valahol kóborolt de nagyon megürültem a látványnak és az érzésnek, valahogy úgy érzem hogy egy korszak (ha másfél napot korszaknak lehet venni) vége lett és ma már ment minden ugyanúgy mint régen volt. Furcsa kizökkenésem volt...

  "miért azokat bántjuk meg akik a legközelebb állnak hozzánk?"

  De tényleg miért? de hálistennek vége és a mai napon is a biosz témazárónál amit összebotorkáltunk... XD És a föci nagyon vicces volt, és örültem neki, hogy ugyanúgy mehettek tovább a dolgok. Kis feszültség még volt bennünk de azért már teljes fordulat ha az előző napokhoz nézem a mai eggyüttvagyunkonkat.

  Alexandra Burke Feat. Laza Morgan - Start Without You

  ezzel zárok, nagyon jó ez a szám és a kedvem is feldobja remélem nektek is...

  

  Noémi & Vilma

Aktív témák