Multimédia
Az előlapi és a hátlapi kamera felbontása is változatlan maradt. Szelfit 5 megapixelben lőhetünk (előlapi videót Full HD-ban tudunk rögzíteni), a hátsó modul 13 megapixelre képes, szintén Full HD mozgóképek mellett. A hátlapi kamera továbbra is PDAF megoldást kapott, ami a fókuszálás sebességére igen jótékony hatással van, ezzel nem is volt gond a használat során. Változott a kapcsolódó szoftver felülete, a korábbi verziónál jópofa volt, hogy simítással lehetett váltani a két kamera között, most erre külön gombot raktak inkább (talán sokan nem jöttek rá a simításos trükkre).
[+]
Nincs túl sok opció, de azokat könnyű elérni. Ujjunkkal tudunk fókuszpontot kijelölni, ha ezt lenyomva tartjuk, akkor fel-le irányú húzogatással állíthatjuk az expozíciót. Jobbról lehet előhúzni a módokat, itt hangvezérlés, szépítés, időzítő, vízmérték, panoráma és esti mód akad, valamint vannak jelenetek (portré, sport, tájkép stb.), és egy kézi módnak nevezett izé, ahol csak az ISO és a fehéregyensúly babrálható. Önarckép esetén csak hangvezérlés és időzítő van az opciók között, ilyen felvételek jöhetnek össze. Xiaomis poén, hogy szelfi esetén megpróbálja megmondani, hogy hány éves a képen látható alany.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A fenti fotóknál fontos tudni, hogy a beállításoknál a képminőséget is lehet állítani, amit mi kiválóra tettünk, de gyárilag csak normál. Nem igazán értem, hogy miért akarna bárki is direkt gyengébb minőségben fényképezni, régebben a tárhely szűkössége adott esetben ezt indokolhatta, de manapság egy pár megabájtos JPG fájlnál olyan baromi mindegy. A vonalélességgel és a színhűséggel nincs gond, a fókuszálás tényleg gyorsabb, mint a korábbi modellnél, de a dinamikatartomány mobilos berkekben is szűkösnek számít, ezen nyilván a HDR-rel valamit lehet segíteni, de ez nem szignifikáns. Mindazonáltal még turistáskodni is lehet a Redmi 3s-sel, simán készülnek olyan fotók, amelyeket aztán nem fáj visszanézegetni évekkel később sem.
[+]
Videóknál Full HD a maximum, itt is lehet kézzel fókuszálni és expozíciót állítani, de ezzel kifújtak az opciók, egyedül a time-lapse lehetőségét kínálja fel a felület. Itt egy példa. Zenében a Xiaomi a saját lejátszót preferálja, kipróbáltuk, most már mi is. Nyilván a számokat mindenféle módon lehet listázni (előadó, album, könyvtár, cím), de a listákon belül is lehet rendezni egy csomó paraméter alapján, a jobb oldali csúszkával pedig kezdőbetűre is ugorhatunk. A saját Mi-cloud fiókunkban levő zenékhez is hozzáférünk (hogy ne a telefonon foglalják a helyet, cserébe adatforgalmat fogyaszt), van elalvás-időzítő és fájlméret szerint is tudunk szűrni.
[+]
A zenelejátszóban viszont ne keressünk hangzással kapcsolatos opciókat, azok a beállítások között üldögélnek. Csak füles csatlakoztatása után lehet bekapcsolni az equalizert, illetve lehet állítgatni, hogy a csatlakoztatott eszközön levő kezelőszervekkel mit csinálhassunk. Egy csomó Xiaomi tartozék fel van sorolva, ha ezek közül rendelkezünk valamelyikkel, akkor elvileg az ezekhez tartozó optimális beállításokkal szól a muzsika. Nem maradt ki az FM-rádió sem, ebben automatikus állomáskeresőt fogunk találni, itt is van elalváskapcsoló és fel is vehetjük az adást. A hátlapi hangszóró elég hangos, nem szól rosszul, de csodát ne várjunk. A jack kimenetre menő hang viszont frankó, ott nem lehet panasz.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
