Bevezető, doboz, külső

Nagyon jól indított táblagépeivel a Xiaomi az elmúlt három évben az európai piacon. A Pad 5 és a Pad 6 is egy-egy remek árral és hozzá mérten remek hardverrel, szolgáltatáscsomaggal felszerelt eszköz volt, idén pedig a Pad 6 felfújt változatát próbálják meg dobogóra állítani abban a versenyben, ahol az Apple iPad az etalon, Android rendszerrel pedig a Samsung és a Lenovo évek óta stabil nevező, de feltűnnek időnként más márkák is. A Pad 6S Pro 12.4 árával már a felsőkategóriás mezőnybe lép, hisz 250 és 300 ezer forint között mozog tárhelytől függően, ahol azért magasabb elvárásoknak kell megfelelnie.

Xiaomi Pad 6S Pro a billentyűzetes tokban és a ceruzával [+]

Szerencsére a doboz tartalma kipipál minden alapot a listán, a tablet mellé van egy 120 wattos hálózati adapter és egy USB-A végű Type-C töltőkábel is. Fólia nincs a kijelzőn, tokot is külön kell venni, illetve a tablet oldalára tapadó érintőceruza sem alaptartozék, hanem zsebbe nyúlós extra. SIM-tálcát nyitó tűt sem érdemes keresnünk, a tablet ugyanis nem kezel SIM-kártyát (eSIM-et sem!) és nem bővíthető a tárhely microSD-vel.

A doboz és tartalma [+]

A készülékház tizedekre kerekítve 278,7 x 191,6 x 6,3 milliméter és 590 gramm, az előlapot Gorilla Glass 5 edzett üveg fedi, a keret és a hátlap alumínium. A Pad 6S Pro külső megjelenését tekintve feltűnő hasonlósága az Apple korábbi iPad Pro gépeivel, és ez mindaddig oké is lenne, amíg nem másolná a szoftver is az iPadOS-t. Például a tablet oldalára csatlakoztatható, Bluetooth-kapcsolatot használó ceruza mágnesesen tölt vezeték nélkül a tablet oldalán át, de minden egyes alkalommal, amikor a tablethez csatlakozik egy ugyanolyan animáció megy le a HyperOS-ben, mint amikor az Apple Pencil rátapad az iPadre. (Fotó egy bekezdéssel lentebb.) Ez már a gagyi szintje a másolásnak, úgy érezzük, ennél a Xiaomi azért egy magasabb szintre ért pár éve.

[+]

De ugyanígy említhető a keret bal rövid oldalán elhelyezett bekapcsoló gombba integrált ujjlenyomat-leolvasót jelző animáció is, mely egy az egyben ugyanaz, mint az iPad Airben. Alulról becsúszó dokk a legtöbbet használt alkalmazásokkal, normális asztali nézet helyett az Apple félidióta Porondmester funkciójához hasonló ablakos elrendezés. Nincs identitása a Pad 6S Prónak, vagy ha van is, az az, hogy ő nagyon iPad szeretne lenni. Ez pedig kicsit gáz, pedig vannak tök jó ötletek már a külsőt tekintve is. Ilyen mondjuk, hogy a gyári tok mágneses fedéllel védi a tablet oldalán a tollat a véletlen leeséstől, vagy hogy a hosszanti oldal közepére szerelt 32 megapixeles előlapi kamera mellett van egy LED, ami jól láthatóan jelzi, ha valamelyik app használja a kamerát. Tök jó ötlet megint, csak félkész a kivitelezés. Miért nem világít például, ha az arcfelismerő vagy más rendszerfolyamat fér hozzá a szenzorhoz? Olyankor is használatban van a kamera, nem csak a fotós és videós alkalmazásokban. Miért nem világít, ha tölt a tablet? Miért nem állíthatom be felhasználóként értesítések jelzésére a LED-et? De ezek inkább a szoftveres oldalt érintik, térjünk még vissza a külsőre.

A tollról szóló értesítés és a kamera használatát jelző LED a keretben [+]

Vékony és jó súlyelosztással rendelkezik a tablet, kényelmes kézben tartani és használni. Az egykezes használatot a kicsit csúszós hátlap miatt én nem javasolnám tok nélkül. A keret alja üres, a bal oldalon a már említett gomb mellett két hangszóró, ugyanezek a jobbon, köztük egy USB 3.2-es, DisplayPort funkcióval rendelkező Type-C csatlakozó. Ezt valamiért nem sikerült szimmetrikusan középre illeszteni, valószínűleg kellett a hely a kijelzőnek, a készülékház meg túl vékony. 3,5 mm-es csatlakozó nincsen.

[+]

[+]

A keret tetején a hangerőszabályzó kényelmesen bal kézre eső helyen oldalt, kissé jobbra tolva pedig a ceruzát töltő vezeték nélküli port és körülötte mágnesek, hogy helyén tartsák a cerkát. A hátlapon bal felső sarokban hárompontos pogo pines csatlakozó, ez a billentyűzetes tokhoz kell, mellette szolid Xiaomi felirat. Érdekesség egyébként, hogy Kínában a billentyűzet mellett más is csatlakoztatható a tablethez, méghozzá nem más, mint a Xiaomi SU7 autó, melyben levehető középkonzolként is funkcionálhat a tablet. A jobb sarokban a kamerasziget, ahol két szenzor és egy LED villanó kapott helyet. A hátlap síkjából kiáll, és asztalon tok nélkül elfektetve a tablet billeg is miatta. A használható kamera 50 megapixeles, a második szenzor egy nettó fölösleges 2 megapixeles mélységérzékelő.

[+]

[+]

A kijelző 12,4 hüvelykes képátlóval rendelkezik, ez egyértelmű a tablet nevéből is. IPS LCD panelről beszélünk, 144 Hz-es a frissítés maximuma, és 2032 x 3048 pixel (295 ppi) jelenik meg 3:2-es arányon. Megvan a HDR10 és a Dolby Vision támogatás, a panel fényessége pedig több mint elég a beltéri használathoz úgy is, hogy az ígért 900 nitet nem sikerült megközelítenie. Közvetlen napfény alatt azért még az extra fényes módban sem olvasható perfekt módon a megjelenítő. A DisplayCAL segítségével végzett méréseink szerint a panel 93,7% sRGB és 67,7% DCI-P3 lefedettséggel rendelkezik, ami professzionális munkára nem alkalmas. A tablet a mért eredményeket az Eredeti szín PRO képernyőmódban teljesítette, ami a legvalósághűbb reprodukcióját ígéri a színeknek a HyperOS leírása szerint.

[+]

Az érintéseket pontosan veszi, ébreszthető két koppintással és felemeléssel, illetve van egy olyan funkció is, ami észleli, ha leülünk a tablet elé és automatikusan felkelti a kijelzőt. Ez is az előlapi kamerát használja, de a LED ezt sem jelzi. Mindig éber kijelzés nincsen. Állíthatunk a színsémán, van olvasómód és mindenféle képjavító funkció, bár ezekre véleményünk szerint ezekre nincs szükség, az Eredeti szín PRO színséma és esetleg a környezeti fényekhez igazodó adaptív szín funkció szemnek kényelmes, de ahogy korábban írtuk, nem biztosít professzionális igényekre szabott színreprodukciót.

[+]

Vannak három ujjas érintéssel elvégezhető parancsok, de ezek kicsit korlátozottak. Három ujjal felfelé suhintva például kiléphetünk valamiből, félúton ujjunkat megállítva előhozhatjuk az alkalmazásváltót. De vissza már nem tudunk lépni így appba, ha jobbra vagy balra suhintunk, maximum az osztott képernyős módot indíthatunk, amit meg nem támogat bármi. A képernyőképhez három ujjal lefelé kell húzni, vagy rajta kell tartanunk három ujjunkat a kijelzőn, de ha véletlenül a negyedik ujjal is hozzáérünk, már semmi nem történik. Alulról suhintva fel tudjuk húzni bárhol a dokkot, ám vannak appok, amiket nem fogunk tudni innen megnyitni se lebegő, se osztott kijelzővel. Azért ilyenkor is lefut az animáció, amivel egy kis ablakot húzunk ki, majd kiírja, hogy nem támogatott és eltűnik. És van olyan is, amit lebegő módban nem, de a képernyő szélére kihúzva osztott kijelzőn meg lehet nyitni az adott appot. Az egész logikája nagyon hasonló az iPadéhez, és ugyanolyan kaotikus, viszont jobb lett volna a Samsungtól másolni ihletet meríteni egy átgondoltabb ablakkezeléshez. Na, és most már tényleg térjünk rá a szoftveres oldalra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!