Xiaomi Mi A3 – egy csepp ellentmondás

Külső, kijelző, csomagolás

Az Android One vonalat abban a reményben indította a Google, hogy a közel vegytiszta rendszert futtató, csak néhány gyártói szoftvert megkapó felületre a lehető legkorábban megérkezik a mindenkor aktuális generációfrissítés. A Xiaomi remek partnernek ígérkezett, hiszen szemet vetett a nyugati piacokra, és speciel nagyobb gond elég telefont legyártania, mint minden egyes darabra vevőt találnia. Így nyugodtan belefér egy MIUI rendszer helyett gyári Androidot futtató szériát fenntartani, az ellentmondások azonban mindjárt a Mi A1-gyel elkezdődtek. A kitűnő ár/érték arányú, Android 7 Nougat rendszerű telefonra a vártnál hónapokkal később, csupa problémával és többször újraindított közzététellel érkezett meg az Oreo frissítés – úgy, hogy több kritikus hibát nyögvenyelősen sikerült csak javítani.


[+]

Az Android 9 Pie se futott be rá egyhamar (a Mi A2-re se), és a Mi A3 úgy csücsül jelenleg ez utóbbi főverzión, hogy a MIUI-t futtató, kínai Redmi K20 Pro már Android 10-re váltott. Most akkor hogy is van ez a gyorsabb frissítésekkel? Sokan preferálják persze a sallangmentes Androidot már csak sebessége miatt, ám az a helyzet, hogy egy MIUI 10-es, Redmi Note 7-féle középkategóriás ugyanolyan gyors, és éppen olyan dolgokat vezetett be az Android 10 (rendszerszintű sötét téma, teljes képernyős gesztusvezérlés), amit sok gyártói felület már régen tudott. Ezt a MIUI ráadásul hasznos egykezes móddal, szélesebb körű testreszabhatósággal vagy épp a hálózati sebesség kijelzésével is megspékeli, ezek nélkül és a fenti frissítési kellemetlenséggel így máris ott a kérdés: tényleg megéri vegytiszta Androidot választani a gyártói identitást jelentő köntös helyett?


[+]

Az ellentmondások a specifikációnál folytatódnak: adott a minőségi fém/üvegház Gorilla Glass szendvicsbe fogva, három kamera hátul (48 megapixel + 8 megapixel ultraszéles + 2 megapixel mélységérzékelés), illetve a 32 megapixeles kameracsepp elöl. Ám hogy kötött ki mégis a 153,48 x 71,85 x 8,475 milliméteres és 173,8 grammos ketyerében egy mindössze 720 x 1520 pixel felbontású AMOLED panel? A technológia elismerésre méltó kirobbanó színeivel, ám pentile pixelelrendezése miatt, 6,088”-en a karakterek láthatóan szőrösek, azaz nem elég élesek, miközben az árcédula a Full HD-s Note 7 fölé lő. Kalibrálási lehetőség ráadásul nincs, csak esti sárgás mód (vele is túl világos marad a panel), de legalább akad némi napfény alatti extra, hogy odakint a tartalmak nagyjából olvashatók legyenek. Akadt eset egyébként, amikor a kézi fényerő állítás ellenére a rendszer leszabályozta a maximumot és nekem kellett újra feltolni.

Kijelző-teszt (frissítve, a táblázat szétnyitható)
Mérés Xiaomi Mi A3 Redmi Note 7 Sony Xperia 10 Samsung Galaxy A40 Huawei P Smart (2019)
Képátló 6,088 hüvelyk 6,3 hüvelyk 6 hüvelyk 5,9 hüvelyk 6,21 hüvelyk
Felbontás 720 x 1560 1080 x 2340 1080 x 2520 1080 x 2340 1080 x 2340
Technológia IPS LCD IPS LCD IPS LCD Super AMOLED IPS LCD
Fehér fényerő 348 nit 518 nit 559 nit 446 / 678 nit 458 nit
Fehér fényerő (min.) 3,5 nit 0,9 nit 5,5 nit 1,8 nit 2,1 nit
Fekete fényerő 0 nit 0,33 nit 0,38 nit 0 nit 0,39 nit
Kontrasztarány végtelen 1569:1 1471:1 végtelen 1171:1
Színhőmérséklet 7265 K + kézi 7429 K + kézi 7836 K + kézi 6988 K + kézi 7834 K + kézi

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az érintési érzékenység remek, bár a rezgőmotor ereje közepes. Van viszont a lassan felszámolásra kerülő jack kimenetből egy felül, akárcsak a szintén egyre ritkább infrából is egy modul. Lent pedig USB-C típusú a port a monó hangszóró mellett, melyen keresztül 4030 mAh-s telepmonstrum tölthető, méghozzá a mellékelt, 10 wattos gyorstöltővel fürgén, ami megfelelő QuickCharge 3.0-s adapterrel 18 wattra növelhető. IP-védelem nincs, a kétoldali üveg mindenesetre véd a karcoktól, a csúszós kivitel bizonytalanságán pedig a mellékelt átlátszó tok enyhíthet. Ez mondjuk teljesen feleslegesen kapott a töltőportnál kihajtható fület, amit nehéz tökéletesen visszanyomni, és kényelmetlen a kábelt miatta ráhelyezni.


[+]

A kijelző HD felbontása mindenképp megkérdőjelezhető gyártói döntés, ám a kevés kávával és a 6” körüli képátlóval a Mi A3 a phabletek között egész aprónak mondható, ha nem is annyira egyszerű kezelni egy kézzel, mi a Mi 9 SE-t. A küllem pedig kellően figyelemfelhívó, legyen szó a Pixelek után kissé gúnyos színelnevezések bármelyikéről: a telefon elérhető több mint fehér (more than white), tulajdonképpen szürke (kind of grey) és nem csak kék színekben (not just blue) – ez utóbbi S-alakban töri meg a fényt, ami nagyon jól áll neki. Ugyancsak az előnyoldalt gyarapítja a jobbra tökéletes helyen lévő bekapcsoló és hangerőszabályzó, balra pedig microSD kártya is a házba költözhet, igaz: a két nanoSIM foglalat egyikét beáldozva.


[+]

Ha már mindig aktív kijelző nincs (bár az értesítések a panelt felvillantják), legalább értesítő LED akad a beszédhangszórótól balra, akárcsak fénymérő és közelségérzékelő. Ez utóbbi hozza xiaomis formáját: hívás közben előfordult, hogy a képernyő bekapcsolt, és azt a fülemmel nyomogattam – szerencsére ez nem gyakori, de akkor is: nem egy Mi/Redmi telefonon felbukkanó a jelenség. Nincs semmi hiba viszont a képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasóval: lehet, hogy kér egy másodpercet az azonosításra, ha viszont jó helyre téved a duplán regisztrált ujj, a képernyőzár minden esetben felold – akad mobil négyszer ennyiért ami ezt nem mondhatja el. Mindez elég jó, hogy a kevésbé biztonságos 2D-s arcfeloldás opcióját inkább hanyagoljuk. A hófehér doboz az említett tokon, töltőn és USB-C kábelen kívül némi leírást és egy SIM-tűt rejt. Az Android One felirat pedig a csomagoláson és a készülékházon egyaránt jelzi a telefon hovatartozását, némi gyártói büszkélkedéssel egyetemben. A pakk a Xiaomi.hu jóvoltából került hozzánk tesztre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Előzmények

Hirdetés