Doboz, külső

Számtalan telefonom volt az elmúlt 20 évben, de míg ebből 10 évig nagyon különböző formájú és kialakítású modellekkel ismerkedhettem, az elmúlt évtizedben nem sok izgalom ért a formavilág kapcsán. Kijelző, tepsi. (Most kivételt jelent a Galaxy Fold, de ez csak az utóbbi egy-két év innovációja.) Viszont volt BlackBerry telefonom is, nem egy, nem kettő, még a monkróm érából is akadt a kezembe akkoriban termék, aztán persze végigpróbáltuk a teljes sorozatot a Priv, a Passport és a Key2 LE utolsó mohikánjaiig, de ennek is már lassan három éve. Szuper érzés volt kicsomagolni a Titan Pocketet és kézbe venni a kissé bumfordi, de kézbe simuló, markáns és összetéveszthetetlen külsejű masinát.

[+]

A Titan Pocket tényleg zsebrevaló, ennek megfelelően a doboz is aprócska. A 18 wattos töltőfej és a Type-C kábel minden vásárlónak jár, tokot viszont csak az early bird előrendelők kaptak ajándékba. A telefon kialakításáról hosszan lehet beszélni, végre nem egy szokványos péklapát. Ennek mindenképpen a kijelzőméret látja a kárát, mert összesen 3,1 hüvelyken dolgozhatunk, viszont ez majdnem négyzetes képarányt kínál 716x720 pixeles felbontással. Ez egy IPS kijelző, nagyon magas fényerővel, ám alacsony kontraszttal, de nem invertálódnak a színek, jók a betekintési szögek és kellően nagy a felbontás is, de már a méretéből fakadóan sem játékra és videózásra készült. Kissé egérmozi jellege van, ha az ember egy nagyobb okostelefonról érkezik.

[+]

Innentől viszont egy csomó pozitívumot tudok felsorolni. A Titan Pocket tényleg kicsinyke ugyan széltében és hosszában, de meglepően vaskos (16,8 mm), plusz meglepően súlyos is (216 gramm), tehát egy zömök, jól megmarkolható készülékről van szó. A kijelző magasságában jobbra és balra is van két gomb, a bal oldali páros a hangerőt állítja, jobbra a lentebbi egység a készülék bekapcsolásáért felel. A fenti pedig pirosra van festve, ez egy programozható billentyű, amihez különböző funkciókat rendelhetünk, vagy PTT szolgáltatáshoz használhatjuk, noha ez már mifelénk eléggé kiment a divatból. Szintén lehet programozni a “sym” és az “fn” gombokat rövid, kettős és hosszas megnyomáshoz.

[+]

Na, de ha már gombsor. Nyilván nem meglepetés, hogy angol kiosztású a billentyűzet, négy soros, a legfelső sorban a funkcióbillentyűket (shift, sym, vissza, home, alkalmazásváltó, alt, fn) találjuk, ezek között a középső kezelőszerv az érdekes, amely egyben az ujjlenyomat-olvasó is és remekül működik. A beállítások között lesz majd olyan opció, hogy lehessen csúsztató mozdulattal is navigálni a megfelelő appokban, sokáig azt hittem, hogy ezt a középső gomb simogatásával lehet elérni, de annyira gyenge hatásfokkal működött, hogy gyanakodni kezdtem, hogy én csinálok valamit rosszul. És persze, hogy kiderült, hogy teljes a gombsoron kell végighúzni az ujjunkat és akkor remekül üzemel. Vertikálisan is.

Egy Fold és egy Moto E7 Power mellett a méretek [+]

Maga a gombsor nekem már túl kicsi. Mütyürkézni kell, őszintén szólva százszor gyorsabban gépelek egy Fold kijelzőjén, de ha egy normál méretű telefon van nálam, azzal is jóval tempósabban haladok. Egyrészt helló, ékezeteket írunk mi itt ebben a kis országban, magyar kiosztású virtuális gombsort pedig akármelyik okostelefon tud már produkálni. Másrészt oké, akkor nem magyar, de legyen már valami okosság arra, hogy az ékezeteket könnyen elérjük, a Titan Pocket ugyanis csak azt tudja, hogy ha hosszan nyomva tartom az adott betűt, akkor a fent felugró virtuális gombsoron kiválaszthatom az áhított változatát, de például magyar nyelvű prediktív nincs benne, pedig az szignifikánsan gyorsítaná a szövegbevitelt. Oké, nem nekünk készült a termék és bizonyára lehet keresni mindenféle alternatív megoldást a gyári “Kika-billentyűzet” névre hallgató szoftveren kívül, ami együtt is működik a gombsorral, de ez már power usert feltételez.

[+]

Szóval az a helyzet, hogy az Unihertz Titan Pocket egy kissé drága demó arról, hogy miért nincsenek már billentyűzetes okostelefonok. Egyszerűen a Swype, meg a jó régóta csiszolgatott prediktív motorok és jól elkülöníthető érintések világában tényleg gyorsabb érintőkijelzőn gépelni, ami úgy alakul át, ahogyan a feladat megkívánja, csak egy mozdulat a tonnányi smiley, csak egy opció az akármilyen nyelvű kiosztás, arról nem is beszélve, hogy jellemzően az is paraméterezhető, hogy milyen magas legyen az a gombsor, vagy éppen váljon szét középen a kijelző két széle felé orientálódva, esetleg csússzon el jobbra, vagy épp balra az egész. Ezt nem lehet megcsinálni egy fizikai gombsorral, ami tök retró, meg cuki, meg csodálatos a fehér háttérvilágítás mögötte, plusz a simogatással történő scrollozás, de na. Ha ez egy úgynevezett productivity device, vagyis munkaeszközként tekintünk rá és ugyanazok a felhasználók vágynak rá, mint akiknek tizenéve olyan nagyon nagy ugrás volt a klasszikus nyomógombos mobilok után a QWERTY, akkor ezek az emberek mind csalódni fognak, mert nem lehet a Titan Pocket billentyűzetén olyan virtuózan gépelni, mint ahogyan az az emlékeinkben él. Pláne nem magyarul.

[+]

Jó pontot érdemel viszont a telefon tetején található 3,5 mm-es jack csatlakozó, valamint az infraport, amihez a megfelelő távirányítós szoftvert meg is fogjuk találni a menüben. A hátlap nagyon markáns, a Honda logóra emlékeztető óriási H betű világosabb színe abszolút egyedivé teszi a készülék hátsó részét, ez nyilván a strapabíróságra utaló formai játék, nem gondolom, hogy funkcionálisan bármit hozzátenne az ütésállósághoz, viszont így elsőre fel sem tűnik, hogy milyen kicsi a kamera, de legalább a mellette levő LED villanó fénye bőven elég zseblámpának is. A készülék teteje és alja gumírozott védelmet kapott, viszont hangsúlyozottan nem vízálló a termék, tehát inkább a mindennapi sérülések elkerülésére hivatott a strapabírónak tűnő készülékház. Ami egyébként jól össze van rakva, épp ezért kissé hervasztó, hogy az oldalsó gombok lötyögnek a helyükön.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!