Hardver, UI

QWERTY gombsoros telefont gyártani drágább, mint érintőkijelzős tepsit. Több alkatrész, több hibalehetőség, ha pedig egy ilyen masina még ütésálló is, de mégis 100 ezer forint alatt marad az ára, akkor vélhetően nem csúcskategóriás hardver lesz benne. És ez így is van, egy MediaTek Helio P70 dolgozik a burkolat alatt, ez minimum két éves hardver, egyáltalán nem a tajvani chipsetgyártó legerősebb ajánlata, valamivel a Qualcomm Snapdragon 662 alatt teljesít. 12 nanométeres csíkszélességen készül, maximum 4G hálózatokat kezel, négy Cortex-A73-as, 2 GHz-es maggal és négy darab Cortex-A53-mal, amelyek szintén maximum 2 GHz-en ketyegnek. A GPU ezúttal a Mali G72, ezzel pedig azért elvan a Titan Pocket, pláne azzal a 6GB RAM-mal, amit beletettek.

A rendszer egy Android 11, április biztonsági csomaggal (pedig jött update a tesztidőszak alatt, de nem lett frissebb a security patch), nyilván itt-ott átszabva, de azért a gyárihoz közeli állapotban. Viszont iszonyú mennyiségű extra alkalmazást dobtak fel rá, valamint a beállításokban is bőven vannak plusz funkciók és opciók. A gyári háttérkép pedig egyértelműen a BlackBerry utolsó modelljeiben látott grafikára hajaz. A kezelhetőségre nem az a legjobb szó, hogy példás, hanem inkább az, hogy redundáns. Vissza gomb a billentyűzeten is van, de gesztusvezérléssel is közlekedhetünk, görgetni az érintőkijelzővel és a gombsoron simogatva is lehet, az összes gombra ki lehet osztani hosszas megnyomásra egy alkalmazásindítást, a kijelzőt pedig fel lehet éleszteni a jobb alsó gombbal éppúgy, mint az ujjlenyomat-olvasóval. Van három színben jelezni képes értesítési LED, a rezgés erőssége is megfelelő, a menü sebességével sem volt probléma.

[+]

Viszont ez a négyzetes kijelző azért rejt magában problémákat. Egyrészt kicsi, de hát ez egy olyan adottság, amit ebben a méretben és ezzel a gombsorral nem lehet kikerülni. Másrészt multimédiás és játék jellegű tartalmak fogyasztására jobbára alkalmatlan, videót nézni tiszta retró, a legtöbb játék pedig korlátozottan élvezhető, főleg az álló képernyőre tervezett alkalmazások lesznek ostobák ezen a négyzetes megjelenítőn, egy sereg app pedig konkrétan el sem indul. Na, erre az a megoldás, hogy a beállítások között be lehet kapcsolni az úgynevezett “mini mód” opciót, ami összehúzza a kijelzőt és megkapjuk a 16:9-es képarányt, ezen pedig már elfutnak az amúgy nem induló appok. És innentől a mini mód a kijelző tetejéről indított kétujjas lehúzással aktiválható, de így aztán tényleg olyan kicsi lesz a kép, mintha egy MP3 lejátszón akarnék matatni. Mindenképpen szeretném elmondani, hogy szerintem ez béna.

[+]

Így néz ki a mini mód a gyakorlatban (a screenshot funkció csak a középső területet rögzíti) [+]

Nyilván nem álltam neki a világ összes létező alkalmazásával kipróbálni, hogy miképp működik, de mondjuk a közösségi appok általában okésak, no meg a BB Hub és járulékos részei is rendben üzemelnek, hiába nincs köze az Unihertznek a BlackBerry-hez, erre azért figyeltek. A menürendszer egyébként kizárólag a főképernyőre rakott ikonok elvén működik, alkalmazásmenü nincs. A programozható gombokról már esett szó, a beállítások között viszont találunk majd egy magyarra nem lefordított, “intelligent assistance” almenüt, ahol pont a mini mód, a kijelzővel történő görgetés, az értesítési LED színe, a gombsorhoz rendelhető shortcutok, a ne zavarj üzemmód, az alkalmazásblokkoló (ha akarjuk, akkor 5 perc után bezárja a háttérben futó appokat) és az egyes appokhoz tartozó netes elérés babrálható. Külön állítható a gombok világításának időzítése, az ikonok formája, a betűtípus és a színséma, van sötét mód is, ha erre támad igényünk.

[+]

És akkor van egy rakás app, felsorolni is nehéz, de van SOS mód és vészjelzés, diák mód, ahol korlátozhatjuk az alkalmazások elérhetőségét, meg van game mód, ami tök kretén, mert egyetlen telepített játékomról sem volt képes megállapítani, hogy az egy játék, szóval néztem a fehér képernyőt és beállítottam a hívásblokkolást, ami ehhez a művelethez kissé túlzás. Nyilván ha lett volna itt felismert játék, akkor innen indítva lett volna haszna is a funkciónak. A Toolbox mappában van hangmérő(!), iránytű, zseblámpa, vízszintező(!), impulzusmérő néven egy kamerás pulzusmérőt is kapunk meglehetősen véleményes hatásfokkal. Rá kell tenni az ujjunkat a kamerára, rávilágít (inkább mellé) a vakuval és megmondja a pulzust. Lépésszámláló, magasságmérő, nagyító, sebességmérő, szögmérő van még a listán, ez mind inkább vicces, mint hasznos. Akad diktafon (folyamatban levő hívást is lehet rögzíteni), jegyzettömb, meg persze az összes Google-bigyó elérhető, illetve a távirányítónak van egy kínai nevű alkalmazása, de indítás után már beszéli az angolt és ZaZaRemote néven mutatkozik be. Ja, csak mini módban fut, hát ez azért elég égő.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!