Bevezető

Az Unihertz egy elég furcsa cég. Magukról azt mondják, hogy különleges telefonokat gyártanak mindenféle embereknek, ha pedig átnézzük a kínálatot, akkor kiderül, hogy nem hazudik a szájuk. Az extrám pici Jelly, a szintén apró, de ütésálló Atom, ezeknek a második generációja, valamint BB Passportra hajazó Titan után hozzánk első Unihertz készülékként a BB Boldot megidéző Titan Pocket jutott el. Nem a gyártó küldte, hanem olvasói felajánlás, amiért iszonyú hálásak vagyunk, mert a Titan Pocket tényleg egy különc a mai okostelefonos világban.

[+]

Most éppen 290 dollárt kérnek ezért a csecsebecséért, olvasónk azonban lelkes típus volt, ő már beperkálta a közösségi finanszírozás legelején a valamivel kedvezőbb akkori vételárat (ami nagyjából 80 ezer forint volt), a Titan Pocketből pedig pont mostanra lett termék. Látszólag jól járt, de tegyük azt is hozzá, hogy ő eddig is kitartott a BlackBerry mellett, szóval ő ténylegesen a leginkább ideális célcsoportja volt ennek a masinának, ami három dologról nevezetes: QWERTY gombsort kapott, tényleg apró és nem mellesleg ütésálló.

[+]

Ilyen telefon pedig konkrétan nulla darab van a piacon a Titan Pocketen kívül. Eszméletlen módon retró, a szónak abban az értelmében, hogy akinek volt BlackBerry telefonja, annak egyből tódulnak fel az emlékei, amint a kezébe veszi. Nyilván ez önmagában is generálhat némi eladást és népszerűséget, de ha úgy nézzük, hogy mára már teljesen kikoptak a komplett gombsoros modellek, ám még mindig vannak olyanok, akik a fizikai billentyűkre esküsznek, akkor tovább bővülhet a célközönség, pláne úgy, hogy a TCL hatáskörébe került BlackBerry márka gyakorlatilag eszközfronton mára már halott. És akkor az Unihertz csapata úgy döntött, hogy érdemes betölteni ezt az űrt, megtartani minél több stílusjegyet a Bold szériából, belerakni modern hardvert, aztán lássuk meg, hogy mennyire vevők rá a népek. És miután összekalapoztak rá majdnem 800 ezer dollárt a Kickstarteren, el is dőlt, hogy akkor gyártásba megy a termék.

Doboz, külső

Számtalan telefonom volt az elmúlt 20 évben, de míg ebből 10 évig nagyon különböző formájú és kialakítású modellekkel ismerkedhettem, az elmúlt évtizedben nem sok izgalom ért a formavilág kapcsán. Kijelző, tepsi. (Most kivételt jelent a Galaxy Fold, de ez csak az utóbbi egy-két év innovációja.) Viszont volt BlackBerry telefonom is, nem egy, nem kettő, még a monkróm érából is akadt a kezembe akkoriban termék, aztán persze végigpróbáltuk a teljes sorozatot a Priv, a Passport és a Key2 LE utolsó mohikánjaiig, de ennek is már lassan három éve. Szuper érzés volt kicsomagolni a Titan Pocketet és kézbe venni a kissé bumfordi, de kézbe simuló, markáns és összetéveszthetetlen külsejű masinát.

[+]

A Titan Pocket tényleg zsebrevaló, ennek megfelelően a doboz is aprócska. A 18 wattos töltőfej és a Type-C kábel minden vásárlónak jár, tokot viszont csak az early bird előrendelők kaptak ajándékba. A telefon kialakításáról hosszan lehet beszélni, végre nem egy szokványos péklapát. Ennek mindenképpen a kijelzőméret látja a kárát, mert összesen 3,1 hüvelyken dolgozhatunk, viszont ez majdnem négyzetes képarányt kínál 716x720 pixeles felbontással. Ez egy IPS kijelző, nagyon magas fényerővel, ám alacsony kontraszttal, de nem invertálódnak a színek, jók a betekintési szögek és kellően nagy a felbontás is, de már a méretéből fakadóan sem játékra és videózásra készült. Kissé egérmozi jellege van, ha az ember egy nagyobb okostelefonról érkezik.

[+]

Innentől viszont egy csomó pozitívumot tudok felsorolni. A Titan Pocket tényleg kicsinyke ugyan széltében és hosszában, de meglepően vaskos (16,8 mm), plusz meglepően súlyos is (216 gramm), tehát egy zömök, jól megmarkolható készülékről van szó. A kijelző magasságában jobbra és balra is van két gomb, a bal oldali páros a hangerőt állítja, jobbra a lentebbi egység a készülék bekapcsolásáért felel. A fenti pedig pirosra van festve, ez egy programozható billentyű, amihez különböző funkciókat rendelhetünk, vagy PTT szolgáltatáshoz használhatjuk, noha ez már mifelénk eléggé kiment a divatból. Szintén lehet programozni a “sym” és az “fn” gombokat rövid, kettős és hosszas megnyomáshoz.

[+]

Na, de ha már gombsor. Nyilván nem meglepetés, hogy angol kiosztású a billentyűzet, négy soros, a legfelső sorban a funkcióbillentyűket (shift, sym, vissza, home, alkalmazásváltó, alt, fn) találjuk, ezek között a középső kezelőszerv az érdekes, amely egyben az ujjlenyomat-olvasó is és remekül működik. A beállítások között lesz majd olyan opció, hogy lehessen csúsztató mozdulattal is navigálni a megfelelő appokban, sokáig azt hittem, hogy ezt a középső gomb simogatásával lehet elérni, de annyira gyenge hatásfokkal működött, hogy gyanakodni kezdtem, hogy én csinálok valamit rosszul. És persze, hogy kiderült, hogy teljes a gombsoron kell végighúzni az ujjunkat és akkor remekül üzemel. Vertikálisan is.

Egy Fold és egy Moto E7 Power mellett a méretek [+]

Maga a gombsor nekem már túl kicsi. Mütyürkézni kell, őszintén szólva százszor gyorsabban gépelek egy Fold kijelzőjén, de ha egy normál méretű telefon van nálam, azzal is jóval tempósabban haladok. Egyrészt helló, ékezeteket írunk mi itt ebben a kis országban, magyar kiosztású virtuális gombsort pedig akármelyik okostelefon tud már produkálni. Másrészt oké, akkor nem magyar, de legyen már valami okosság arra, hogy az ékezeteket könnyen elérjük, a Titan Pocket ugyanis csak azt tudja, hogy ha hosszan nyomva tartom az adott betűt, akkor a fent felugró virtuális gombsoron kiválaszthatom az áhított változatát, de például magyar nyelvű prediktív nincs benne, pedig az szignifikánsan gyorsítaná a szövegbevitelt. Oké, nem nekünk készült a termék és bizonyára lehet keresni mindenféle alternatív megoldást a gyári “Kika-billentyűzet” névre hallgató szoftveren kívül, ami együtt is működik a gombsorral, de ez már power usert feltételez.

[+]

Szóval az a helyzet, hogy az Unihertz Titan Pocket egy kissé drága demó arról, hogy miért nincsenek már billentyűzetes okostelefonok. Egyszerűen a Swype, meg a jó régóta csiszolgatott prediktív motorok és jól elkülöníthető érintések világában tényleg gyorsabb érintőkijelzőn gépelni, ami úgy alakul át, ahogyan a feladat megkívánja, csak egy mozdulat a tonnányi smiley, csak egy opció az akármilyen nyelvű kiosztás, arról nem is beszélve, hogy jellemzően az is paraméterezhető, hogy milyen magas legyen az a gombsor, vagy éppen váljon szét középen a kijelző két széle felé orientálódva, esetleg csússzon el jobbra, vagy épp balra az egész. Ezt nem lehet megcsinálni egy fizikai gombsorral, ami tök retró, meg cuki, meg csodálatos a fehér háttérvilágítás mögötte, plusz a simogatással történő scrollozás, de na. Ha ez egy úgynevezett productivity device, vagyis munkaeszközként tekintünk rá és ugyanazok a felhasználók vágynak rá, mint akiknek tizenéve olyan nagyon nagy ugrás volt a klasszikus nyomógombos mobilok után a QWERTY, akkor ezek az emberek mind csalódni fognak, mert nem lehet a Titan Pocket billentyűzetén olyan virtuózan gépelni, mint ahogyan az az emlékeinkben él. Pláne nem magyarul.

[+]

Jó pontot érdemel viszont a telefon tetején található 3,5 mm-es jack csatlakozó, valamint az infraport, amihez a megfelelő távirányítós szoftvert meg is fogjuk találni a menüben. A hátlap nagyon markáns, a Honda logóra emlékeztető óriási H betű világosabb színe abszolút egyedivé teszi a készülék hátsó részét, ez nyilván a strapabíróságra utaló formai játék, nem gondolom, hogy funkcionálisan bármit hozzátenne az ütésállósághoz, viszont így elsőre fel sem tűnik, hogy milyen kicsi a kamera, de legalább a mellette levő LED villanó fénye bőven elég zseblámpának is. A készülék teteje és alja gumírozott védelmet kapott, viszont hangsúlyozottan nem vízálló a termék, tehát inkább a mindennapi sérülések elkerülésére hivatott a strapabírónak tűnő készülékház. Ami egyébként jól össze van rakva, épp ezért kissé hervasztó, hogy az oldalsó gombok lötyögnek a helyükön.

Hardver, UI

QWERTY gombsoros telefont gyártani drágább, mint érintőkijelzős tepsit. Több alkatrész, több hibalehetőség, ha pedig egy ilyen masina még ütésálló is, de mégis 100 ezer forint alatt marad az ára, akkor vélhetően nem csúcskategóriás hardver lesz benne. És ez így is van, egy MediaTek Helio P70 dolgozik a burkolat alatt, ez minimum két éves hardver, egyáltalán nem a tajvani chipsetgyártó legerősebb ajánlata, valamivel a Qualcomm Snapdragon 662 alatt teljesít. 12 nanométeres csíkszélességen készül, maximum 4G hálózatokat kezel, négy Cortex-A73-as, 2 GHz-es maggal és négy darab Cortex-A53-mal, amelyek szintén maximum 2 GHz-en ketyegnek. A GPU ezúttal a Mali G72, ezzel pedig azért elvan a Titan Pocket, pláne azzal a 6GB RAM-mal, amit beletettek.

A rendszer egy Android 11, április biztonsági csomaggal (pedig jött update a tesztidőszak alatt, de nem lett frissebb a security patch), nyilván itt-ott átszabva, de azért a gyárihoz közeli állapotban. Viszont iszonyú mennyiségű extra alkalmazást dobtak fel rá, valamint a beállításokban is bőven vannak plusz funkciók és opciók. A gyári háttérkép pedig egyértelműen a BlackBerry utolsó modelljeiben látott grafikára hajaz. A kezelhetőségre nem az a legjobb szó, hogy példás, hanem inkább az, hogy redundáns. Vissza gomb a billentyűzeten is van, de gesztusvezérléssel is közlekedhetünk, görgetni az érintőkijelzővel és a gombsoron simogatva is lehet, az összes gombra ki lehet osztani hosszas megnyomásra egy alkalmazásindítást, a kijelzőt pedig fel lehet éleszteni a jobb alsó gombbal éppúgy, mint az ujjlenyomat-olvasóval. Van három színben jelezni képes értesítési LED, a rezgés erőssége is megfelelő, a menü sebességével sem volt probléma.

[+]

Viszont ez a négyzetes kijelző azért rejt magában problémákat. Egyrészt kicsi, de hát ez egy olyan adottság, amit ebben a méretben és ezzel a gombsorral nem lehet kikerülni. Másrészt multimédiás és játék jellegű tartalmak fogyasztására jobbára alkalmatlan, videót nézni tiszta retró, a legtöbb játék pedig korlátozottan élvezhető, főleg az álló képernyőre tervezett alkalmazások lesznek ostobák ezen a négyzetes megjelenítőn, egy sereg app pedig konkrétan el sem indul. Na, erre az a megoldás, hogy a beállítások között be lehet kapcsolni az úgynevezett “mini mód” opciót, ami összehúzza a kijelzőt és megkapjuk a 16:9-es képarányt, ezen pedig már elfutnak az amúgy nem induló appok. És innentől a mini mód a kijelző tetejéről indított kétujjas lehúzással aktiválható, de így aztán tényleg olyan kicsi lesz a kép, mintha egy MP3 lejátszón akarnék matatni. Mindenképpen szeretném elmondani, hogy szerintem ez béna.

[+]

Így néz ki a mini mód a gyakorlatban (a screenshot funkció csak a középső területet rögzíti) [+]

Nyilván nem álltam neki a világ összes létező alkalmazásával kipróbálni, hogy miképp működik, de mondjuk a közösségi appok általában okésak, no meg a BB Hub és járulékos részei is rendben üzemelnek, hiába nincs köze az Unihertznek a BlackBerry-hez, erre azért figyeltek. A menürendszer egyébként kizárólag a főképernyőre rakott ikonok elvén működik, alkalmazásmenü nincs. A programozható gombokról már esett szó, a beállítások között viszont találunk majd egy magyarra nem lefordított, “intelligent assistance” almenüt, ahol pont a mini mód, a kijelzővel történő görgetés, az értesítési LED színe, a gombsorhoz rendelhető shortcutok, a ne zavarj üzemmód, az alkalmazásblokkoló (ha akarjuk, akkor 5 perc után bezárja a háttérben futó appokat) és az egyes appokhoz tartozó netes elérés babrálható. Külön állítható a gombok világításának időzítése, az ikonok formája, a betűtípus és a színséma, van sötét mód is, ha erre támad igényünk.

[+]

És akkor van egy rakás app, felsorolni is nehéz, de van SOS mód és vészjelzés, diák mód, ahol korlátozhatjuk az alkalmazások elérhetőségét, meg van game mód, ami tök kretén, mert egyetlen telepített játékomról sem volt képes megállapítani, hogy az egy játék, szóval néztem a fehér képernyőt és beállítottam a hívásblokkolást, ami ehhez a művelethez kissé túlzás. Nyilván ha lett volna itt felismert játék, akkor innen indítva lett volna haszna is a funkciónak. A Toolbox mappában van hangmérő(!), iránytű, zseblámpa, vízszintező(!), impulzusmérő néven egy kamerás pulzusmérőt is kapunk meglehetősen véleményes hatásfokkal. Rá kell tenni az ujjunkat a kamerára, rávilágít (inkább mellé) a vakuval és megmondja a pulzust. Lépésszámláló, magasságmérő, nagyító, sebességmérő, szögmérő van még a listán, ez mind inkább vicces, mint hasznos. Akad diktafon (folyamatban levő hívást is lehet rögzíteni), jegyzettömb, meg persze az összes Google-bigyó elérhető, illetve a távirányítónak van egy kínai nevű alkalmazása, de indítás után már beszéli az angolt és ZaZaRemote néven mutatkozik be. Ja, csak mini módban fut, hát ez azért elég égő.

Multimédia

Egy darab, 16 megapixeles kamera van hátul, elöl pedig 8 megapixeles, fixfókuszos modult találunk, amely elég satnya, ilyen képet készít nappal, ilyet pedig este. De a hátsó kamerával sem leszünk elégedettek, a beállítási lehetőségek száma véges, noha van Pro mód, ahol lehet állítani a fehéregyensúlyt (de nem ám Kelvin skálán, hanem előre definiált környezeti profilokkal), az ISO-t és az expozíciót, ez vajmi kevés a “pro” kitételhez, de ez nem érdekelte a mérnököket. Alapból négyzetes képet akar készíteni a termék 12 megapixelben, de persze a menüben átkapcsolható a 16 megapixeles felbontásra a dolog, bár tény, hogy ilyenkor a kereső képe nagyon kicsinyke lesz. Mutatunk pár példát, de senki se számítson csodára:

Hát igen, ez egy vérszegény kamera, hemzsegnek a képek a mobilfotózás 5-8 évvel ezelőtti hibalistáinak demonstrációs jellegétől, gyenge a dinamika, béna a vonalélesség, nemigen van kontraszt, sokszor homályos az eredmény, masszívan nem itt tart már az iparág a 100 ezer forint körüli szegmensben sem. Este konkrétan használhatatlan, de nappal is baromi ciki egy ilyen árú készüléktől ez a produkció. Videót Full HD-ban vehetünk fel, van elektronikus képstabilizáció, de ez sem fogja megváltani a világot, nappal is rettentő módon életlen, este pedig jóindulattal is maximum maszatolásnak nevezhetjük az eredményt.

A majdnem négyzetes, apró kijelző másik átka, hogy tartalomfogyasztásra jobbára értelmezhetetlen. Igazából tökmindegy, hogy elforgatjuk-e a telefont egy videó visszanézéséhez, ugyanakkora méretű, szemdüllesztő, animált bélyeget fogunk látni, persze egy-két YouTube videó még lecsúszik az ember torkán ekkora méretben is, de ez mindenképpen kényszermegoldás. Nincs is Widevine L1 támogatás, tehát a HD streamingnek is integethetünk, bár azt hiszem, hogy ez ebben az esetben nem akkora érvágás.

[+]

A zenei eszköztár platformszinten a YT Music alkalmazást kínálja alapból. A hangszóró a hátlapon van, erre szoktunk morogni, mert az asztalra letett mobilok így elhalkulnak, de a Titan Pocket nem. Egyrészt azért, mert a hangszóró mélyebben van, mint a H alakú hátsó betét, másrészt pedig azért, mert iszonyú hangerővel tud szólni, még ha ez a minőség rovására is megy. Ha van vezetékes headsetünk, akkor az FM-rádió is elérhető, ahonnan hangot is rögzíthetünk.

Adatátvitel, akkumulátor

4G van, 5 GHz-es WiFi van, NFC van, GPS (Beidou és GLONASS) van, infraport van. Ennél több talán nem is kell egy ekkora zsebqwerty-be, a böngésző alapesetben a Chrome, amit ugyebár lehet görgetni a kijelzőt simogatva is. A böngészési élmény a kis kijelző miatt nem olyan frenetikus, de ez a képarány egyáltalán nem rossz akkor, amikor a közösségi médiát pörgetjük, bár konkrétan nem fér ki a kijelzőre egy Instagram-post gördítés nélkül. Egyébként pedig simán elfért volna egy nagyobb ablak a gombsor felett, mert jókora kávák szegélyezik a kijelzőt, szóval nem hozták ki a maximumot az Unihertznél a dologból.

[+]

A Titan Pocket egyértelműen legnagyobb aduja az üzemidő. A 4000 mAh-s telep bőségesen elég több napos nyomkodásra is, a kijelző nem fogyaszt sokat, játszani, filmezni nem fogunk túl hosszan, a mindennapi feladatainkra allokált energiamennyiség pedig nem lesz markáns. A 18 wattos töltővel két óra alatt tele lehet pumpálni a telepet, aztán két-három napig rá sem kell majd nézni. Vezeték nélküli töltési opció azonban nincsen.

[+]

Összegzés. Szerintem ez a telefon egyáltalán nem jó. Kényelmetlen. Nyögvenyelős. Összecsapott. És mindezek mellett egy tökéletes szemléltető eszköz arra, hogy miért hagytuk el a fizikai QWERTY gombsort az okostelefonokról, ebben a méretben legalábbis ez a mütyürkézés nagyon fájdalmas. Görnyedő testtartásban ültem már akkor is, amikor egy WiFi-jelszót kellett bepötyögnöm, de akkor is rá voltam hajolva a telefonra, amikor csak simán nézegettem a Facebookot, mert a kis kijelzőn kis betűkkel és kis méretben jelennek meg a tartalmak, ha pedig egy app csak mini módban fut, akkor méginkább olyan az ember testtartása, mint amikor a nagyanyám nézte a tévéújságban, hogy mikor lesz Columbo. Szemüvegben, nagyítóval, hosszasan. A hardver koros, a kijelző négyzetessége inkább átok, mint áldás, a kamera nagyon gyengécske, a kezelhetőség borzalmas, a szoftveres nekibuzdulás pedig hamvába hullik abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy az appok zöme nem is indul el a négyzetes kijelzőn. A kis méret és a combos üzemidő szól csupán mellette, minden más szempont alapján ez a telefon gyatra, ezen pedig az sem segít, hogy megidézi a BlackBerry készülékek hőskorát a külsejét illetően. Az első kézbevételnél érzett retrós lelkesedésem villámgyorsan párolgott el, ahogyan sokasodtak a használhatósági kompromisszumok, az biztos, hogy egy különleges termék, de inkább különlegesen életszerűtlen. Mert össze lehet kalapozni a BlackBerry legendájára alapozva közösségi finanszírozásban egy raklap pénzt, de nem véletlenül szűnt meg ez a gyártó némi TCL-es vergődés után, a fizikai billentyűzetnek ebben a méretben leáldozott. Újra érik a szeder ugyan, de ott fog megrohadni a bokrokon, mert nincs, aki leszedje.

Bog

Specifikáció

Unihertz Titan Pocket

	Külső
	Méretek	132,5 x 73,2 x 16,8 milliméter
	Tömeg	216 gramm
	Színvariációk	szürke-fekete
	Kijelző képátlója	3,1 hüvelyk
	Képaránya	majdnem 1:1
	Felbontása	716 x 720 pixel (327 ppi)
	Típusa, frekvenciája	IPS LCD, 60 Hz
	Értesítő LED	RGB
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó (home gombban)
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	MediaTek Helio P70, 12 nm
	Processzor	4 x 2,1 GHz Cortex-A73 & 4 x 2,0 GHz Cortex-A53
	Grafikus chip	Mali-G72 MP3
	RAM, tárhely mérete (hazai forgalmazás)	6/128 GB
	Memória bővítése	microSD
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/19/20/25 LTE B26/28/29/32/34/38/39/40/41/46/66
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac (kétcsatornás, HotSpot, Direct)
	USB	USB 2.0 (Type-C, MTP, OTG)
	Navigáció	A-GPS, GPS, GLONASS, Beidou
	NFC	van
	Infra	van
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 11
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	16 megapixel, AF LED villanó
	Előlapi kamerarendszer	8 megapixel, fixfókusz
	Videófelvétel	1080p (30 fps)
	Jack kimenet	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Akkumulátor	4000 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	10 watt
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, iránytű, barométer, közelségérzékelő, fényérzékelő, QWERTY gombsor