Hangos navigáció
Érdekes a hangnavigáció is. A Mio két magyar kommentárt tartalmaz, egy férfi (Moha bá) és egy női (Andrea) verziót, míg a Tomtom csak egy csajt (Marika) tud felmutatni, aki ráadásul igen furcsán közelíti meg a nyelvtant. Miután Budapesten belül gyakran másfelé tervez a két eszköz, ezért igen izgalmas volt, hogy Moha bá a maga higgadt türelmével közölte, hogy "menj 300 métert, majd fordulj jobbra", miközben kicsivel később Marika azt mondta, hogy "után 100 méterrel forduljon balra". Egyrészt a Tomtom magáz, másrészt minden megszólalása úgy kezdődik, hogy "után", amely vélhetően az "after" tükörfordítása és teljesen feleslegesen mondja be szerencsétlen. Egy kis videón (4,5MB) megpróbáltam megörökíteni a dupla navigáció élményét.
Ráadásul affektál is. Nem kicsit, nagyon. A hangerőben viszont odaveri a C310-et, a másik előnye pedig, hogy nem mindig ugyanolyan hamar szól a közelgő elágazás kapcsán, hanem a sebesség függvényében jelzi a manőver közeledtét. Az iGO ismeri a "tarts" fogalmát, amit a Tomtom úgy old meg, hogy "maradjon a jobb oldali sávban". A körforgalom egyik készüléknek sem okozott gondot, az újratervezés azonban már igen. A Mio esetében kikapcsolható ugyanis, hogy megfordulásra buzdítson, inkább kerülünk egy háztömbnyit, de szerintem ez így jó, a Tomtom viszont folyamatosan azzal szekált, hogy "forduljon meg, ha lehetséges".
És akkor egy példa: a Puskás Ferenc stadiontól mentünk volna ki az M3-ra. Ezt mindkét eszköz a Hungária körúton óhajtotta megtetetni velünk, tökéletes egyetértésben pofáztak az útvonalról. Ám a Hungárián szokás szerint tömeg volt, ezért még a Thököly út előtt lementünk jobbra, hogy a Mexikói úton közelítsük meg az autópályát. Mindkét eszköz egyből kiborult, vissza akartak vinni a főútra, a Tomtom megfordulásra buzdított, az iGO a következő háztömb mellett kanyarodott volna vissza. Ám amint már párhuzamosan álltunk a Hungáriával, a Mio kapcsolt és egy újratervezés keretében azonnal vágta, hogy merre akarunk menni, míg Marika még mindig óbégatott, hogy forduljunk vissza.
Nem én vezettem, én csak röhögtem. Ketten ültünk a kocsiban, de ha valaki hallgatta volna a bentről kiszűrődő párbeszédet, akkor egy akaratos kis nőci és egy nyugodt férj navigációs veszekedésének tűnhetett volna. A sofőr ki is borult, így amikor végre kiértünk a pályára, akkor megnyugodott, hogy most jó 40 percig egyik cucc sem mukkan meg. Itt viszont egyből látszott megint a különbség: a Mio automatikusan felülnézetbe kapcsolt és a teljes útvonalon mutatta, hogy hol tartunk, míg a Tomtom csak az autópálya monoton csíkját rajzolgatta állandó jelleggel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
