Doboz, külső
A fekete készülék dobozának oldala kék, a fehérnek pedig rózsaszín. Ezzel nagyjából determinálja is a gyártó, hogy a világosabb árnyalat a csajos modell, a komorabb színnel lefestett mini pro viszont totál unisex, férfikézben sem mutat rosszul. A csomag lelkes bontogatásának első eseménye, hogy a telefon GreenHeart feliratú zacsiban ücsörög – a gyártó itt is előtérbe próbálja helyezni a környezetvédelmet. A pakk többi része nem okoz különösebb orgazmust: töltőfej, USB kábel, átlagos füles – ebből áll össze a tartozékhalom, s bár a hivatalos információk szerint memóriakártya is kéne legyen, ilyet mi csak a gyártó hazai képviseletétől kapott dobozban találtunk, konkrétan két gigabájtos méretben. Érdemes tehát erre rákérdezni akkor, ha kiskereskedésből szerezzük be a telefont, származási helytől függően ez ugyanis változhat. Apró adalék, hogy a fekete színű mini pro fekete, a fehér pedig fehér fülest rejt a dobozban.
Maga a telefon szerencsére nem sokat hízott. Megmaradt ugyanolyan kis kompakt szerkenytűnek, mint volt, persze a kicsúsztatható QWERTY gombsor miatt elég husi, de pusztán 2 mm-rel hosszabb, illetve 1-1 mm-rel szélesebb és vaskosabb, mint az elődmodell. Ezek gyakorlatilag elhanyagolható méretbeli változások, ugyanakkor mégis igen sokat számítanak. Leginkább azért, mert így végre a kijelzőt is sikerült a kor igényeihez megfelelőre igazítani, a korábbi 2,55 inch helyett kerek 3 inchen jelennek meg az információk, a felbontás is QVGA-ról HVGA-ra nőtt, azaz most 320x480 pixeles a részletesség. Ami ekkora mérethez vidáman elég. Az sem jelentéktelen változás, hogy a korábbi TFT panel helyét egy LED megvilágítású képernyő vette át, a két telefont egymás mellé rakva egyből látszik, hogy az új modell sokkal élénkebb, kontrasztosabb képet ad, s a betekintési szög is szinte 180 fokosra hízott. Elvileg karcálló a borítás, de hivatalosan nem Gorilla Glass, nyilván nem estünk neki egy üvegvágóval, de az eddig eltelt üzemszerű használat valóban nem hagyott semmiféle maradandó nyomot a burkolaton. Ugyanakkor ez a modell is megkapta a Sony Bravia Mobile Engine nevű funkciót, amely szoftveresen javítja a multimédiás tartalmak megjelenítését, kontrasztot állít, szűri a zajt, hogy tisztuljon a kép.
A kijelző felett rengeteg érzékelő sunyul, van itt előlapi kamera, fény –és közelségszenzor. A képernyő alatt három gombunk van, középen a home, balra a vissza, jobbra pedig az opciók (menü) billentyű kapott helyet. A telefon oldalán ezüstös sáv fut végig, jobb felől ebbe illesztették a tervezők a hangerőt szabályozó gombokat és a kamera gyorsbillentyűjét. A hátlap enyhén íves, a Sony Ericsson logója kissé kidudorodik, a „HD“ felirattal ellátott kamera finom krómkeretet kapott, s ezúttal nem is ül túlságosan mélyen. Egy pici ledes villanó került mellé.
Szétcsúsztatás után megtekinthetjük a QWERTY gombsort, amely több ponton is előrelépést hoz az X10 mini pro után. Egyrészt a telefon pici növekedése és a hely okosabb kihasználása miatt nagyobb. Jobban elkülönülnek a billentyűk, amelyek gumis felületet kaptak, a gépelési élmény sokkal kellemesebb. Változott a kiosztás is, végre a „p“ betű nem a billentyűzet legszélére került, így nem üt olyan gyakran félre az ember a törlést keresve, illetve a szóköztől jobbra négy iránygombunk is van, amelyek bizony nagyon hasznosak akkor, ha egy szerkesztés alatt álló szöveges felületen sorokkal fentebb szeretnénk javítani valamit. Így nem szükséges a képernyőn mütyürkézni, a kurzort könnyen az inkiriminált helyre tudjuk léptetni. A gombvilágítás mindkét szín esetén fehér és kék, jól látható, homogén.
Az összeszerelési minőségre nem lehet panasz, nagyon szépen illeszkednek az elemek, a fedlapnak nincs holtjátéka, remekül rögzül a két végponton. A fehér modellnek csúszós, csillogó műanyag a hátsó része, a fekete készülék selymes tapintású, de egyik sem bóvli. A hátlapot körömmel tudjuk leszedni, a microSD az akkumulátor kiszedése nélkül is cserélhető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
