Zene

A muzikális rész természetesen erős kell legyen egy Walkman telefonnál. Az is. Az agybadugós füles hozza a megszokottan magas minőséget, kihangosítva viszont csak a középmezőnyben kullog az aprócska hátlapi hangfal teljesítménye. A Walkman szoftveresen is megújult, ez már a 3.0-s verzió, lássuk, mik a fejlődés jelei.

Egyrészt a kameránál már bemutatott média menü itt is szerepet kap. A zenék közé lépve most már ID3 tagek alapján kerülnek csoportosítsára a számok, plusz megmondhatjuk azt is, hogy az adott zene milyen hangulatú (mondjuk moody, és ezeket a számokat hallgatjuk, ha fel akarjuk vágni az ereinket). A másik újítás, hogy itt is működnek a giroszkópok: ha elfordítom a készüléket, akkor vízszintesen láthatom a Walkman felületet.

Az equalizer jelenléte természetesen alapvető egy zenei Sony Ericsson modellben, nem hiányzik a Megabass sem. Mondani sem kell, hogy a lejátszó fut a háttérben, a "Shake control" viszont megér egy misét. Ez azt jelenti, hogy zenelejátszás közben a készülék heves és jól irányzott rázogatásával tudunk számot léptetni. Saját tapasztalataim szerint ez vagy sikerül, vagy nem. Általában akkor sikerül, amikor a franc sem számít rá, ilyenkor meglepetésszerűen ugrik két-hátom zeneszámot a szoftver, amikor viszont menőzni akartam, hogy milyen kafa fícsör, akkor az istennek sem akarta meglépni a dolgot a készülék, én pedig lila fejjel rázogattam a telefont, ami miatt nem kicsit tűntem debilnek. (Ez egyébként is így van, de minden fokozható, ugye.)

Az FM-rádió sem maradt ki, hála az egeknek ez nem HTTP alapú rettenet, hanem a jó öreg RDS-képes alkalmazás, amely tökéletesen üzemelt. Egy ideje már az összes Walkman megkapja a TrackID szoftvert is, amely segít felismerni a rádióban hallott, vagy az általunk feldúdolt zeneművet egy internetes adatbázis alapján. Viszonylag jó hatásfokkal üzemel, a felvételre ráköhögő effektemet természetesen nem társította egyik neves előadóhoz sem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!