Adatátvitel, akkumulátor
Az MT6268-as chipset tudja a 3G-t, de a HSDPA már sok neki, ezért olyan baromi izmos tempóra ne számítsunk akkor, ha esetleg böngészésre adnánk a fejünket. Ha mégis így tennénk, akkor okvetlenül az Opera Minit nyúzzuk, a beépített browsert ugyanis inkább mutogatni kéne egyetemeken, hogy “így ne fejlessz böngészőt”, egyszerűen retek. WLAN nincs, Bluetooth viszont van, működik. Számítógépre a mellékelt USB kábel segítségével tudjuk dugni a masinát, ilyenkor két külső tárhely is felbukkan, az egyik a belső memória, a másik a microSD tartalmát mutatja. A másolási sebesség sajnos kritikán aluli, több percig vártam, hogy 60 megányi zene kegyeskedjék átérni a telefonra a gépemről.
A hátlap alatt található akkumulátorról csupa jót ígér a gyártó. Elvileg mindenfle piszkáls nélkül a készenléti idő 1500(!) óra, de a beszélgetési idő is impozáns, a Sonim szerint még 3G hálózaton is bírnia kell 12 órán keresztül, GSM-re váltva pedig majdnem egy teljes napnyi folyamatos pofázást megold a telep, ami egyébként 1950 mAh teljesítményű. Nem akarom kétségbe vonni ezeket az brilliánsként csillogó adatokat, de voltam annyira naiv, hogy ezt mind elhittem, és péntek délután 50%-os töltöttséggel léptem ki a szerkesztőségből, hogy vasárnap reggel már arra ébredjek, hogy a Sonim elrkata magát téli álmot aludni, mert lemerült. A két időpont között volt összesen 10 percnyi beszélgetésem. Most vagy az indikátor hazudott, vagy a komplett Sonim, gondolom, hogy inkább az első eset forog fent, de nekem ez arra mindenképpen elég volt, hogy ha hosszú üzemidőre vágyom, akkor bekapcsolom az Alcatel 715-öt. Most is ez történt.
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 7 pont |
Anyaghasználat | 9 pont |
Összeszerelés minősége | 10 pont |
Kijelző mérete, minősége | 5 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 7 pont |
Sebesség | 8 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 5 pont |
Felhasználói felület élménye | 5 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont |
PIM funkciók | 4 pont |
Adatkommunikációs képességek | 6 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 3 pont |
Audio | 7 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 9 pont |
Ár/érték aránya | 3 pont |
Hogyan értékelünk? |
Összegzés. Hogy ez nem lesz néptelefon, az gondolom egyértelmű. Bumfordi, oldschool formája miatt még csak-csak lehetne, sokan gerjednek ezekre a klasszikus dolgokra. Le is mérhettem újfent a reakciókat, dr. Kind egy Galaxy Nexus-t, én pedig a Sonimot tettem ki az asztalra egy pubban, menyasszonyom barátnője pedig nem a csúcs Google-okostelefont vette kézbe, hanem a 185 grammos, elnyűhetetlen strapafont. Ez egyébként minden Sonim cuccnál így van, elvittem focizni is, s persze a sporttársakból ki lehet hozni könnyen az állatot, próbáljuk ledobni, rúgdossuk, ugorjunk rá… egy ilyen motyóval jobban fel lehet tűnni, mint egy TAG Heuer Link nevű rettenettel. Viszont 120-140 ezer forintot az átlagembernek aligha ér meg egy MTK platformos telefon, még akkor sem ha van benne 3G, illetve három éves garancia. A forgalmazó mondta is, hogy Sonim készüléket cégek vesznek a dolgozók számára építőiparban, hadügyi területen, államigazgatásban, illetve extrém túrázók. Nekik nyilván ez meg is éri, számunkra a Sonim XP5300 Force csupán egy mobilkülönlegesség marad, amely rengeteg egyedi megoldást vonultat fel, ráadásul itt is maradt nálunk annak érdekében, hogy összevessük pár olcsóbb vetélytársával törésügyileg. Egyébként némi tanakodás után arra jutottam, hogy ha pont feleennyibe kerülne, akkor még plecsnit is adnék rá, de akárhogyan is próbálom meggyőzni magamat arról, hogy a tesztkészülék frankó, egyszerűen szerintem nagyon magasra lőtte be az árat a gyártó. Pláne úgy, hogy ma már azért nem csak a Sonim gyárt strapatelefonokat, egy kommersz Samsung is kibír hétköznapi baleseteket, de negyedennyibe kerül.
Bog
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!