Bevezető

A Sonim nevű céget egy ideje már ismerheti a mobilkkommunikációban jártas olvasó. Az amerikai banda ugyanis egyfajta etalonná vált a strapabíró telefonok között, hiszen kizárólag ilyen modelleket dobnak piacra. Eleinte nagy hűhót is csaptak körülötte, mindenféle vírusvideókon petárdával lőtték ezeket fel az égbe, hogy aztán visszapottyanva a felületi sérüléseken kívül semmi bajuk ne legyen. Aztán eljutott hozzánk is pár ilyen motyó, az elnyűhetetlenségbe vetett hitünk azonban megingott egyszer, amikor komolyabban is nekiálltunk megzúzni egyet. Azt a tesztet azóta is emlegetjük, és emlegeti a Sonim is: az akkori forgalmazó szerint egyszerűen hibás szállítményt fogtunk ki.

[+]

Sebaj, itt az új Sonim, a 3G hálózatokon is működő XP5300 a jelenlegi kínálat csúcsa. Hogy mennyire bírja a gyűrődést, azt pár héten belül megnézzük, hiszen itt is marad nálunk a telefon, hogy összevessük két-három másik, hasonló modellel. Ebben a tesztben elsősorban arra keressük a választ, hogy a készülék mit tud akkor, ha éppen nem vízeséses sziklák között bukdácsol lefelé egy mély szurdok aljára, hogy ott 127 órán keresztül maradjon lent. A XP5300 nem olcsó játékszer, az aktuális forint-euró árfolyamtól függően 120 és 140 ezer forint között alakul a végfelhasználói bruttó ár, ennyi pénzért több jó kiállású okostelefon is vásárolható. Nincs viszont olyan gyártó, aki három éves, korlátozásmentes garanciát adna a telefonhoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha direkt nekiállunk üvegvágóval, úthengerrel és faipari körfűrésszel, akkor azt is szó nélkül cserélik, de alapvetően minden olyan probléma, ami értelmezhető kereteken belül történt balesetek kapcsán jelentkezik, belefér a garanciába, s a gyártó cseréli a Sonim telefont egy másikra.

[+]

A Sonim telefon minden fakszni nélkül kibírja, ha egy százas szöget valami fába ezzel kalapálunk be, nem történik baja akkor, ha több emelet magasságból lezuhan, hosszú időn keresztül kibírja, ha vízben ücsörög, és különösebb hiszti nélkül visel el egy tetszőleges sivatagi homokvihart. A forgalmazó állítása szerint kétféle célcsoport vásárol ilyen masinát: az extrém sportot űzők, illetve az extrém körülmények között dolgozók, ide erdészeti, geodéziai, építőipari munkakörök tartozhatnak, barlangászok, vadvízi kajakosok, kaszkadőrök kezében fordul elő Sonim márkájú mobil.

Doboz, külső

A Sonimot is utolérte a karcsúsítás, a korábbi dobozok gazdagabb felszereltséggel bírtak. Ezúttal egy töltő, egy adatkábel és egy csavarhúzó van a csomagban, füles, memóriakártya és a korábban ismert övcsipesz nem része a repertoárnak. A dobozra rá van írva a szokásos IP 68-as szabvány (ez az IP skála csúcsa, minden körülmények között porálló és 1 méternél mélyebb vízben teljesen vízállóak), illetve a MIL-STD-810G szabvány jelölése is helyett kapott rajta. Ez az Amerikai Védelmi Minisztérium szabványa, aki bővebben érdekel, itt tud utánaolvasni. A legnagyobb betűkkel viszont az RPS certifikációra felirata kapott helyet, aki ennek utánaolvas, némi meglepetéssel fogja azt találni, hogy ezt a szabványt maga a Sonim hozta létre, pontosan egy tucatnyi feltételnek kell ahhoz megfelelni, hogy egy készülék megkapja a jóváhagyást.

[+]

A tizenkét pontba tartozik az extra hosszú üzemidő, amely 18 órányi beszélgetést tesz lehetővé és akár két hónapos készenlétet, a kesztyűben is kezelhető gombsor, a kiemelkedően hangos jelzések megszólaltatása (az alsó limit 90 dB), a teljes porállóság, az egy méter mély vízben gond nélkül eltöltött 30 perc. Ki kell bírnia 4G-t (rázkódásvédelem), -20 és +55 fok között üzemképes kell maradjon, egy tonnás nyomást muszáj elviselnie, hegyes tárgyakkal szembeni ellenállóságot kell tanúsítania (ehhez Gorilla Glass-t használ a Sonim is a kijelző tekintetében), több mint 500 féle vegyi anyaggal szemben kell ellenálló legyen, vaamint három év garancia is feltétel. Ez a tizenkét pont esetünkben nyilván megvan, a Sonim olyan szabványt állít fel, aminek meg is tud felelni.

[+]

Fentieknek megfelelően az XP5300 nem egy kimondottan légies készülék. 185 grammos tömegéhez 2,5 centis vaskosság társul, kinézetre pedig tipikus Sonim, ezek a cuccok évek óta ugyanilyen formatervet kapnak. A készülék fekete színben pomp… majdnem azt írtam, hogy pompázott, de ezt a kifejezést a Sonim kapcsán kissé furcsa lenne használni. Oldalt vaskos ütközők nyelik el az ütéseket, a kijelző kissé süllyesztett, mellesleg 2 inches képátlóval bír és QVGA felbontású. A billentyűzet zsúfolt ugyan kissé, de a gombok elkülönülnek egymástól.

[+]

Bal felől találunk két hermetikusan záródó ajtót, egyik alatt a töltő bemenete (saját szabvány, mert a microUSB-t nem lehet rendesen dugaszolni, ezt a kerek izét viszont igen), a másik mögött 3,5 mm-es jack kimenetet találunk. A dobozban van egy átalakító is, amely microUSB szabványt konvertál át erre a dugaszos megoldásra, tehát igyekeztek megfelelni az előírásoknak a Sonimnál is. Ezen az oldalon még van egy jókora gomb is, ehhez bármilyen funkció hozzárendelhető. Az XP5300 másik felén hangerőt szabályozó billentyűk ülnek, valamint egy haramdik gomb is, amellyel a hátlapon levő – igen erős – lámpát kapcsolhatjuk fel és le. A gombsor kékes megvilágítást kapott, alul és felül a Sonim burkolatát nem bontja meg semmi.

[+]

A hátlap pont olyan, mint amilyennek az olvasó elképzeli. Formatervileg kissé kusza, de ez kábé senkit sem érdekel. Két csavar tartja a levehető panelt a helyén, emögött van az akkumulátor, alatta a SIM és a microSD helye. A hotswap funkció hiánya ennél a telefonnál abszolút érthető. A hátlap felső részén van a már említett lámpa, mellette pedig kamera kapott helyet, felbontása két megapixel. Nyilván ezúttal nem kell nagyon hangsúlyozni, hogy az összeszerelés baromira rendben van, az XP5300 egy súlyos, vaskos pattintott kőszerszám, a maga bumfordiságával abszolút egyedi, bizonyos lelkiállapotban szerethető.

Menü, alapfunkciók

Ha azt írom, hogy ez a Sonim MTK platformra épül, akkor talán néhányan hátrahőkölnek. Igen, a MediaTek nevű kínai chipsetgyártó termékei jellemzően kétkártyás, olcsó árfekvésű gépekben dolgozik, ám már tavaly is láthattuk a barcelonai világkiállításon, hogy nem ülnek ölbe tett kézzel az ázsiaiak, aminek egyik kézzelfogható eredménye pont ez a Sonim kütyü, hiszen az ebben dolgozó MT6268-as platform a fejlettebb MTK termékek közé tartozik. Ráadásul egész erőteljes, legalábbis egy Sonim szintű telefonhoz biztosan elég, hiszen 246 MHz-en ketyeg, tudja a 3G szabványt, simán lekezel 5 megapixeles kamerát is akár, a chipset integráltan tartalmazza a Bluetooth modult, illetve a böngészőt is - bár ebben a Sonim annyira nem bízott, ezért felrakták a készülékre az Opera Minit is.

A lényeg azonban az, hogy a telefon menürendszere baromi gyors. Minden azonnal történik, a logikával sincs mostanra már sok gond, bár a magyar fordítás helyenként meglepő kifejezésekkel szórakoztat. A tizenkét ikonos menü rajzai egyértelműek, a testreszabhatóság kimerül a gombok programozhatóságában, illetve a fekete, valamint a fehér színséma váltogatásában. Erős oldala a telefonnak a jelzőhangok kapcsán nyújtott produkció, 90 dB nem tréfadolog, maximumra tekerve igen harsányan ordít az eszköz.

A telefonkönyvben nincs meglepetés, a SIM kártyán felül további 1000 bejegyzés fér el. Név, több telefonszám, e-mail cím, cégnév, születésnap, kép, csnegőhang, webcím, postai cím, illetve megjegyzés tárolható. Ez a megcélzott felhasználói csoportnak nagy valószínűséggel elegendő. Az üzenetkezelés nem okoz különösebb gondot, ha nem vágyunk extrákra. A telefonban 1000 SMS fér el, a szövegbevitelt T9 segíti, a gombokkal egészen könnyen lehet írni, a sebességgel sincs probléma. Van MMS, illetve e-mail kliens is, ez utóbbi azért meglehetősen fapados, kezdve onnan, hogy nem akarta az igazságot az SMTP szerverrel (pedig általában ezzel nem szokott gond lenni), ráadásul a csatolmányok mérete is maximum 100KB, ami arra sem elég, hogy a videóra vett vízesést elküldhessük levélben, holott a 3G hálózatokon nagyobb fájlok átlövése sem kellene problémát okozzon.

A naptár grafikája olyan ronda, hogy a Ssangyong Rodius főtervezője is sírva bújik a paplan alá. Van havi és heti nézet, hatféle típusú bejegyzés rögzíthető, s alapvetően a funkcionálitással nincs gond, de elsőre kicsit riasztó az áttekinthetőség és a design. A vekker öt időpont megjegyzésére hajlandó, a számológép alapfunkciós, kapunk világórát, átváltót, részidős stoppert, e-book olvasót (ekkora kijelzőre?), és hangrögzítőt is.

Multimédia, alkalmazások

Az alkalmazások között GPS szoftver ücsörög (nem, nem útvonaltervező), hanem egy kicsiny szoftver, ami megmondja a pontos koordinátánkat. Itt ücsörög a már említett Opera Mini, valamint a City Cruiser, ami szintén navigációs alkalmazás, ez elvileg számos városban segít eligazodni (Budapest nincs köztük), de nekem nem volt szerencsém Lisszabonnal, pedig ott jártam nemrég, még fejben megvannak a helyek. Van viszont egy Application Manager nevű menüpontunk az alkalmazások között, s egészen szürreális élmény érhet erre bökve: egy online alkalmazásboltot kapunk, ahonnan le lehet töltögetni ingyenes cuccokat.

Rögtön fogtam is magam, lehúztam az egyetlen elérhető navigációs alkalmazást, ez pedig a Mobile GMaps, ami egy működő Google Maps, lehet benne keresni, megtalálja a pozíciót, de elképesztő módon lassú az egész. Nagyon végszükség esetén jöhet jól, pláne, mert műholdképet is mutat, ami túrázáskor nem haszontalan. Ezen kívül van SnapTu kliens, iránytű, szótár, webrádió. A játékok között összesen kilenc alkalmazás van, nem álltam neki ezzel szórakozni, de akkor is, emberek, MTK platform, webes alkalmazásbolttal, ez azért eddig nem volt jellemző.

A hátlapon található kamera két megapixeles, s annak ellenére, hogy a chipset képes lenne rá, autofókuszt nem kapott. A mellérakott segédfény viszont igen erős, úgyhogy a vaku kipipálva. Ezt egyébként a magyar szoftver “csúcsfény” néven mutatja a menüben, ami kissé talán eufémizstikus. A beállítások között nincsenek meglepő dolgok, néhány effekt, színbeállítás, önkioldó babrálás akad, tehát nem számítottunk semmi rendkívülire, s ez be is igazolódott. Az XP5300 nem a fotós mobilok királya, de arra jó, hogy egy-egy emlékezetesebb pillanatot megörökítsen az ember. Videót is tudunk rögzíteni, ez 720x480 pixelben történhet, van is tesztfelvételünk itt, alant pedig fotók sorakoznak.

Zenei szempotból sem egy Paganini. A hangerővel nincs gond, elemi erővel tör elő a 23 mm-es hátsó hangfalból a muzsika, de nagyon fülsértő, torzuló magasok jellemzik, ha pedig mély hang kéne véletlenül, akkor az egész zene kissé elhalkul egy pillanatra, elég idétlen dolog. A lejátszó is fapados, kézzel kell lejátszási listát összelegózni, más módon nem is indul, ID3 tagek alapján történő szűrésre ne számítsunk. Ráadásul teljesen retardált módon kezeli a fájlokat, hiába van a memóriakártyán 47 könyvtár, a telefon csak az Audio mappába tett elemeket látja, a képeknél nyilván az Images mappa játszik, a fájlkezelő szoftver ki sem írja, hogy vannak egyéb könyvtárak is, köszi. Akad viszont FM-rádió, ehhez kelleni fog egy füles, ami ugyebár nem a doboz tartozéka. A zenelejátszóban nincs equalizer (csak mélyhangkiemelés), viszont 5 fokozatban lehet állítani a lejátszás sebességét. És biztos én vagyok nagyon tudatlan, de fogalmam sincs, hogy ez mire jó, azon kívül, hogy 20 másodpercig vicces.

Adatátvitel, akkumulátor

Az MT6268-as chipset tudja a 3G-t, de a HSDPA már sok neki, ezért olyan baromi izmos tempóra ne számítsunk akkor, ha esetleg böngészésre adnánk a fejünket. Ha mégis így tennénk, akkor okvetlenül az Opera Minit nyúzzuk, a beépített browsert ugyanis inkább mutogatni kéne egyetemeken, hogy “így ne fejlessz böngészőt”, egyszerűen retek. WLAN nincs, Bluetooth viszont van, működik. Számítógépre a mellékelt USB kábel segítségével tudjuk dugni a masinát, ilyenkor két külső tárhely is felbukkan, az egyik a belső memória, a másik a microSD tartalmát mutatja. A másolási sebesség sajnos kritikán aluli, több percig vártam, hogy 60 megányi zene kegyeskedjék átérni a telefonra a gépemről.

A hátlap alatt található akkumulátorról csupa jót ígér a gyártó. Elvileg mindenfle piszkáls nélkül a készenléti idő 1500(!) óra, de a beszélgetési idő is impozáns, a Sonim szerint még 3G hálózaton is bírnia kell 12 órán keresztül, GSM-re váltva pedig majdnem egy teljes napnyi folyamatos pofázást megold a telep, ami egyébként 1950 mAh teljesítményű. Nem akarom kétségbe vonni ezeket az brilliánsként csillogó adatokat, de voltam annyira naiv, hogy ezt mind elhittem, és péntek délután 50%-os töltöttséggel léptem ki a szerkesztőségből, hogy vasárnap reggel már arra ébredjek, hogy a Sonim elrkata magát téli álmot aludni, mert lemerült. A két időpont között volt összesen 10 percnyi beszélgetésem. Most vagy az indikátor hazudott, vagy a komplett Sonim, gondolom, hogy inkább az első eset forog fent, de nekem ez arra mindenképpen elég volt, hogy ha hosszú üzemidőre vágyom, akkor bekapcsolom az Alcatel 715-öt. Most is ez történt.

[+]

Összegzés. Hogy ez nem lesz néptelefon, az gondolom egyértelmű. Bumfordi, oldschool formája miatt még csak-csak lehetne, sokan gerjednek ezekre a klasszikus dolgokra. Le is mérhettem újfent a reakciókat, dr. Kind egy Galaxy Nexus-t, én pedig a Sonimot tettem ki az asztalra egy pubban, menyasszonyom barátnője pedig nem a csúcs Google-okostelefont vette kézbe, hanem a 185 grammos, elnyűhetetlen strapafont. Ez egyébként minden Sonim cuccnál így van, elvittem focizni is, s persze a sporttársakból ki lehet hozni könnyen az állatot, próbáljuk ledobni, rúgdossuk, ugorjunk rá… egy ilyen motyóval jobban fel lehet tűnni, mint egy TAG Heuer Link nevű rettenettel. Viszont 120-140 ezer forintot az átlagembernek aligha ér meg egy MTK platformos telefon, még akkor sem ha van benne 3G, illetve három éves garancia. A forgalmazó mondta is, hogy Sonim készüléket cégek vesznek a dolgozók számára építőiparban, hadügyi területen, államigazgatásban, illetve extrém túrázók. Nekik nyilván ez meg is éri, számunkra a Sonim XP5300 Force csupán egy mobilkülönlegesség marad, amely rengeteg egyedi megoldást vonultat fel, ráadásul itt is maradt nálunk annak érdekében, hogy összevessük pár olcsóbb vetélytársával törésügyileg. Egyébként némi tanakodás után arra jutottam, hogy ha pont feleennyibe kerülne, akkor még plecsnit is adnék rá, de akárhogyan is próbálom meggyőzni magamat arról, hogy a tesztkészülék frankó, egyszerűen szerintem nagyon magasra lőtte be az árat a gyártó. Pláne úgy, hogy ma már azért nem csak a Sonim gyárt strapatelefonokat, egy kommersz Samsung is kibír hétköznapi baleseteket, de negyedennyibe kerül.

Bog

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Sonim XP 5300 Force

	Általános
	Technológia	GSM, UMTS
	Méret	126 x 60 x 25 milliméter
	Tömeg	185 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	320 x 240 pixel
	Kijelző típusa	TFT-LCD, Gorilla Glass
	Színárnyalatok száma	262 ezer
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000
	SMS memória / max. MMS méret	1000 / 100 KB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/900 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / nincs / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	nincs
	USB	speciális bemettel ellátott USB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	van
	Vibra funkció	van
	Kihangosás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	T9
	Szoftverek
	Platform	MTK MT6268
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	City Cruiser, Mobile GMaps, GPS Data
	Multimédia
	Fő kamera	2 megapixel, LED-es vakuval
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van, 720x480 pixel
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1950 mAh Li-Ion
	Készenléti idő	1500 óra
	Beszélgetési idő	22 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack csatlakozó, IPS68 és MIL-810G minősítés, Opera Mini, 3 év garancia