Hirdetés
Külső
A Samsung Nori négyféle színben létezik, ezt már a dobozon is észrevehetjük. Van sötétkékben (elsőre feketének látszik), narancsban, pinkben és türkizkékben. Nekem a legutolsó, egyébként French Blue fantázianevű változat jutott. Már képekről sem akármilyen a látvány, élőben viszont olyat üt, mint ha a két Klicsko testvér egyszerre húzna be nekünk egy jobb egyenest. Volt már nálam pink, sőt Hello Kitty mobil is, azonban e mellett simán eltörpülnek. Eszméletlen vadító, még félhomályban is szinte virít az asztalon, na meg csöppet sem férfias. Ha a Vodafone 553-nál azt írtam, hogy nem mertem előhúzni az utcán, akkor ezt még az ablakhoz se mertem elvinni. Ám ha túlesünk az első sokkon és a színt ignoráljuk, akkor meglátjuk, valójában egy egészen szép készülékkel van dolgunk. A vékony, kecses kialakítás és a finoman ívelt vonalak teljesen jól állnak neki, főleg, hogy kagyló modellről beszélünk, ami manapság elég ritka. Külön kiemelném a csuklópántot, mely mind nyitott, mind zárt állapotában szép. A külső lakkozott műanyag, a szín miatt viszonylag jól tűri a koszolódást. Minőségi panaszunk nem nagyon lehet, remekül össze van rakva, a fedlap stabil és nagyon finoman működik.
Mondhatnám, hogy nyissuk ki, de előbb vegyük szemre az előlapot. Mit látunk rajta? Egy márkajelzést, igen. És még? Árnyalatos színezést, igen. No és még? Semmi több? Nem csoda, mert a telefon egyik legütősebb képessége addig rejtve marad, míg be nem kapcsoljuk. A külső részen ugyanis egy három felületből összeálló, LED pontmátrixos kijelző van, ami nem csupán a színhez illeszkedően kék színű, hanem még érintésérzékeny is. Erről részletesen később, most nézzük, milyen szétnyitva.
Bár kínai piacra készült, a belső látvány alapján inkább japán mobilnak tippelnénk. Egyrészt ilyenkor már biztosan feltűnik az átlagosnál hosszabb kialakítás, ami kinyitva még erőteljesebb hatású. Viszont a tervezők ki is használták az így keletkező nagyobb helyet. Kagyló mobilban nem sűrűnk látunk 2,8 hüvelykes kijelzőt, márpedig ide ekkora került. És nem csak a képátló nagy, hanem a felbontás is, ami WQVGA (240x400 pixel). Mindehhez hozzácsapták a 16 millió színárnyalatot és bár hagyományos TFT, a képminőség kitűnő, ahogyan a betekintési szög is igen nagy. A képernyő fölé elfért egy 1,3 megapixeles belső kamera, illetve a hangszóró. Utóbbiból hangosan és tisztán halljuk a másik felet. Az alsó területet a gombsor uralja, ahol az egyes billentyűk nagyok, ebből következően kényelmesen használhatók. Rövid, de határozott úton kattannak, teljesen egyenletes, zöldes megvilágításuk szép és ízléses. Kicsit többen vannak a megszokottnál, mivel egy menü és egy kamera gyorsgomb is befért a többiek közé. Legalul picit szokatlanul a kihangosító hangszóró figyel ránk, a mikrofont nem ide, hanem a csuklópánt mellé rejtették el.
Mindezek után a hátlap már nem túl érdekes, az egybefüggő síkságot csupán egy márkajelzés és a kamera kissé kiemelkedő optikája töri meg. Az oldalak is letisztultak, jobbra egy kombinált, fényképező/külső kijelző felélesztő billentyűnk van, míg a másik felén ott a hangerőszabályzó és egy fedél mögé rejtett microUSB csatlakozó. A nyakakasztót stílusosan a csuklópánt egyik végében találjuk meg és ha ezt valaki a nyakába veszi, akkor garantált, hogy a figyelem középpontjában lesz (főleg, ha felvillan a külső kijelző).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
