Bevezető

Minden az időzítésen múlik. Barcelonában a Samsung által adott party-n volt alkalmam megkérdezni az illetékeseket, hogy nem adnának-e véletlenül szétütésre egy M110 nevű telefont, amely a cég első strapakészüléke. Adtak.

BOG-áncs

Tesztet már publikáltunk a kissé katonás külsejű telefonról, most arra voltunk kíváncsiak, hogy mit bír egy ilyen jószág, ha már kapott gumiborítást mindenhová és strapabíró készülékházat. Egy szem M110-zel is lett értelme volna a dolognak, de beáldoztunk egy hagyományos készüléket is a jó ügy képzeletbeli oltárán: egy Sony Ericsson K300i-nek is ugyanazokat a durvaságokat kellett elszenvednie, mint direkt erre a célra tervezett társának.

Őszintén szólva terveztük még egy Nokia 5140i és egy Siemens ME75 bevonását is, de az összes GSM boltos kontaktunk csődöt mondott a beszerzést tekintve, az apróhirdetések között kutakodva pedig alig-alig találni ilyen készüléket, vagy az illető eladó túl messze lakik – legalábbis hozzánk képest. Úgyhogy M110 kontra K300i, módszeres gyilkolás.

Első próbatétel

Helyszínünk a budakalászi bányató, az évnek ebben a szakaszában szinte teljesen kihalt. Van viszont homok bőségesen, víz végtelen mennyiségben, döngölt föld és kövek a keménységet szimbolizálva. Ideális helyszín, hogy a létező összes próbatételt megvalósítsuk.

A helyszín

Első tesztként egy nagyjából 3-4 méter magas homokfal tetejéről hajítottuk le a telefonokat. Miután elsőre nem sikerült a videofelvétel, ezért többször is meg kellett ismételni. A homokfalban igen sok kavics, néhány faág, gaz és gyom is megtelepedett, így hát nem mondhatni, hogy keményre ne zuhantak volna a készülékek.

Samsung M110 a hegyimenet után

Pattogások, bukfencezések és csúszkálások után mindkét eszköz tökéletesen ép maradt, tökéletesen funkcionált, egyiket sem viselte meg túlzottan a mutatvány. Az M110 pillanatok alatt úgy magára szippantotta a port, hogy eredeti színét senki meg nem mondta volna.

A kis Sony Ericsson is ügyesen bukfencezett

Második próbatétel

A második teszt már két részből állt, nevezzük a kettőt együtt nyomáspróbának. Először sima cipőtalp használatával próbálkoztunk, eleinte finoman, aztán már izomból. A koszosodáson kívül más probléma nem akadt.

Ezek után jött a forgalmi szerint 890 kilogrammos Toyota személygépkocsi, amellyel néhány mellégurulás után sikeresen áthajtottunk a kijelzővel felfelé fordított telefonokon. Az eredmény meglepő, de továbbra is azt tapasztaltuk, hogy nem csak a direkt ebből a célból fejlesztett M110 állja a sarat, hanem a K300i is képes hasonló teljesítményre, meg sem kottyant a két készüléknek az autós mutatvány, bár a Sony Ericsson gombsora már nem volt annyira perfekt, mint a nyúzás megkezdése előtt. Ennek ellenére minden gomb működött, csak kicsit ügyesebben kellett hozzájuk nyúlni.

Ezen a ponton Bocha kollega már kezdett aggódni, hogy nem fogjuk tudni megölni a készülékeket, pedig direkt ezért jöttünk. Nem adtuk fel.

Harmadik próbatétel

Az első olyan zúzás, amely végül alapvetően mindkét telefont használhatatlanná tette, a gravitáció és az emberi izomzat összmunkájának gyümölcse. Először jómagam vágtam oda a földhöz mindkét eszközt erőből, majd Bocha próbálkozott azzal, hogy minél magasabbra dobja őket.

A földhöz csapás eredménye a Samsung esetén meg sem látszott, a Sony Ericsson azonban két igen mutatós törést szedett össze a kijelző körül, bónuszként pedig lecsusszant a hátlap. Annak ellenére is működött mindkét készülék, hogy egy reboot kellett ahhoz, hogy újra megtalálják a hálózatot, tehát továbbra is adott volt a feladat: valamelyiknek végleg fel kell dobnia a talpát.

Bocha ugrált kicsit, s felhajította a készülékeket 7-8 méter magasra, ahonnan kemény talajra érkeztek. Ez a mutatvány használhatósági szempontból elhozta a végítélet napját, a Sony Ericsson ugyanis teljesen betört kijelzővel „örvendezetett” meg bennünket, a Samsung ugyan külsőre egyben levőnek tűnt, de nem állt fel a hálózatra, a SIM kártya hibájára panaszkodott. A hátlapot leszedve (ez menet közben jobban odaszorult, mint amilyen eleinte volt) kiderült, hogy a SIM foglalat eltört, így a telefon nem képes érzékelni a kártya jelenlétét, használhatósági szempontból tehát a koreai telefon is feladta a harcot.

A Sony Ericsson kijelzője ugyan végleg megadta magát, de a telefon fel tudott jelentkezni a hálózatra, hívást is fogadtunk vele, tehát alapvetően működött, ami mindenképpen dicséretes eredmény egy olyan készüléktől, amely csupán az átlagfelhasználók számára készült.

Végső megoldás: halál

A még valamennyire működő telefonokat ezek után tisztítási célból a tóban áztattuk egy darabig, kihalászás után ránézésre nem sok dolog változott, a Samsung továbbra is a SIM kártyát hiányolta, a K300i pedig még mindig rajta volt a hálózaton, ha kellett, bár a víz hatása egyébként is csak néhány nap után okoz maradandó károkat a telefonok belső szerveiben.
Tisztítás céljából egy frászt... a próbatételek sorrendjét már előre letisztáztuk Boggal, aki mintegy végső döfésnek szánta a tavas mókát. Emlékeim szerint úgy fogalmazott, hogy "majd jól beleküldjük őket a vízbe, haha", ám e botor gondolatot egy szempillantás alatt elhessegette, mikor megkérdeztem, hogy utánuk is úszik-e majd - Bocha

Munka után jól esik egy kis fürdőzés

Miután még mindkét telefon valamennyire üzemelt, ezért elővettük brutális énünket. A magam részéről egy ökölnyi nagyságú követ ejtettem rá úgy egy méter magasról a szintén kőre helyezett Samsung „arcára”, amely a kijelző halálát okozta: végérvényesen betört az LCD és az előlap vastag plexije.

M110 és a kő

Bocha kollega egy három (inkább nyolc - Bocha) tégla méretű sziklával jelent meg a K300i közvetlen környezetében, és a magatehetetlen telefonra nagyjából nyolcszor (ez a három - Bocha) borította rá, a végén alig lehetett lefogni.

Eredmény? Ha nagyon kell, akkor mindent szét lehet ütni. A K300i végül apró darabokban végezte, az M110 viszonylag egyben maradt, de természetesen ez sem működött. Úgy fest, hogy az ütéseknek mindkét készülék elég jól ellenáll, főleg a K300i produkált meglepőt. Ha kicsit erősebb plexit kap a kijelző, akkor talán bírta volna tovább is, az M110 viszont bizonyos szempontból csalódás. Hiába a korrekt burkolat és a tényleg ellenálló készülékház, ha az ütések hatására belül szakad el a cérna.

A tökéletesen döglött telefonokat még utoljára megmostuk a tó vizében, majd eljöttünk, hogy minél hamarabb elkészüljön az a 2 perces rövidfilm, amely az átélt borzalmakat mutatja be az olvasóknak:

Bog & Bocha

A Samsung M110 meggyilkosának lehetőségét köszönjük a gyártó hazai képviseletének.

További képek az eseményről

M110 a ráejtett kő után #1

M110 a ráejtett kő után #2

Az első szikladöntés előtt

Az első szikladöntés után, a kis Samsung ki szeretne mászni

Szikla rádöntése előtt, a Sony Ericsson utolsó másodpercei

Samsung végső állapota

K300i végső állapota

Jó munkát végeztünk