Kamera
Kétségtelenül a legnagyobb változás a kamerát érintette. Az eddigi, mondjuk erős középkategóriás szinthez képest most megkapta a Fold4 a Galaxy S22 kamerarendszerét, legalábbis számok szintjén. Vagyis 50 megapixeles a főkamera, 12 az ultraszéles és 10 a háromszoros optikai zoom. De a szenzor itt nem GN5, hanem GN3, ami egy generációval régebbi autofókuszt használ, az ultraszéles mögött egy Sony IMX258 dolgozik natívan 13, de itt 12 megapixeles felbontással autofókusz nélkül, a telés modul viszint változtatás nélkül jött át a Galaxy S22-ből (és szintén 12 megapixeles eredményeket szállít). Bár nem teljes a teljes szett kapcsán a hasonlóság, mégis azt lehet mondani, hogy a Fold4 ilyen jellegű képessége végre felnőtt arra a szintre, amit a telefon ára is reprezentál. Az előlapon kívül 10 megapixeles a felbontás (és 4K60 videót is lehet vele rögzíteni), belül pedig a jobban elmaszkolt, kijelző mögötti kamera bár papíron 16 megapixeles, a végeredmény csak 4 megapixeles lesz, hogy ne legyen minőség annyira ergya. Ettől még az, mutatok példákat, balra a belső, jobbra a külső kamera felvételei helyezkednek el:
 |
 |
 |
 |
Ugye, hogy ugye. Ez a rejtett megoldás minőségben még mindig soványka. De! A júzer ezt elég ritkán fogja használni, mert ha szelfizgetni óhajt, akkor nyomulhat a külső kijelzőbe ütött kamerával, vagy a hátlapi trióval is, mert ha kihajtogatja a készüléket, akkor a külső kijelzőn is láthatja magát a hátsó kamerákat használva, ilyenkor a hangerőgombbal lehet exponálni. Vagy éppenséggel azt is lehet csinálni, hogy összecsukva indítjuk a kamerát, ilyenkor van egy szelfi ikon, amit megnyomva ki lehet nyitni a Foldot és nem kerül át a kijelző a belső oldalra, vagyis babrálhatunk az összes beállítással is, miközben azt nézzük, hogy milyen jóképűek leszünk a képen. Magyarán a rejtett előlapi kamerát leginkább mindenféle videós beszélgetések és meetingek során fogjuk igénybe venni — arra pedig elég. Úgyhogy inkább mutatom az előlapon levő, nem rejtett kamera videós képességit:
A hátlapi kameratrió viszont korrekt. A kezelőfelület ismerős a többi Galaxy modellből, van néhány extra trükk, mint a portévideó, ami elmossa a hátteret több-kevesebb sikerrel (nem kell ugrándozni, akkor jó lesz), van automatikus keretezés, amit Flex módban letett telefonnál választhatunk, ilyenkor követi bizonyos határokon belül a mozgásunkat a felvétel, de ennek a minőség látja kárát, mert alapvetően az ultraszéles kamerára engednek rá digitális zoomot, ami ritkán lesz kristálytiszta. Automatikus módban mindent intéz a szoftver, Pro módban mi magunk is csavargathatjuk a fontosabb paramétereket (manuális fókusszal), hangot pedig nem csak külső USB-ről, hanem Bluetoothon át is rögzíthet videózásnál a gép. Az oldalsó menüből könnyen előrántható, ha akarunk 50 megapixeles felbontást, ezt háromszoros zoom mellett is engedi a gép valamiért, pedig az a szenzor ehhez gyenge. Mutatnék pár ilyen képet:
 |
 |
 |
 |
Inkább maradjunk a 4:1-es képpontösszevonásnál, mert 50 megapixelen azért vannak élességbeli, rajzolatbeli problémák szépen, de 12 megapixelen már sokkal jobb eredményeket szállít a masina, jöjjenek a tesztfotók:
12 MP normál
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
12 MP ultraszéles
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
12 MP zoom
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A főkamerát bármikor elviselem napi használatra, még akkor is, ha a Samsung rendesen belenyúlkál a kontrasztba és a szaturációba, pont a teszt ideje alatt volt nálunk egy Xperia Pro-I is… hát, na… azok természetes fotók, ezek meg rohadt jól néznek ki közösségi médiában, meg otthon a tévén. De tudja a Samsung is, hogy a júzerek ezt szeretik, akinek nem jönnek be a kirobbanó színek, az még mindig babrálhat a Pro módban külön. A részletesség remek, a fókusz annak ellenére gyors és pontos, hogy nem a GN5-ös szenzort kapjuk meg. Az ultraszéles modullal már nem vagyok ennyire kibékülve, noha láthatóan a színkezelésbe rendesen besegít az algoritmus és jó fényviszonyok esetén lehet remek és hangulatos képeket lőni, de ha kevesebb a fény, akkor már problémák lépnek fel (tüstént mutatom az éjszakai felhozatalt is). A háromszoros zoom pedig bár nem olyan kiváló, mint a főkamera, de fényévekkel jobb, mint amit a Fold3 képviselt, bőven megüti az elvárásokat, még ha vonalélességben van is elmaradása.
Éjszakai normál
 |
 |
 |
 |
Éjszakai ultraszéles
 |
 |
 |
 |
Éjszakai zoom
 |
 |
 |
 |
Este az ultraszéles modul sovány, a másik kettővel viszont lehet alkotni. A főkamerához sokszor be sem kell kapcsolni a dedikált éjszakai módot, mert nem kell neki hosszú záridő, a telés modulnál viszont szükségszerű lesz, cserébe egész jók a fotók. Videózásnál 8K a maximum, 4K30 az első olyan szint felülről, amikor már lehet a szenzorok között váltani, itt van három felvétel:
Ez is arra fut ki, hogy az ultraszéles szenzort ne erőltessük, a másik kettővel viszont jól lehet dolgozni, a stabilizáció is ügyes, bár este a zoom alulexponált felvételeket hoz, ami főleg akkor feltűnő, ha menet közben váltunk. Pedig van ultrastabi mód is, ami gyors mozgások kisimítására hivatott, FHD60 mellett csak a főkameránál érhető el, FHD30 esetében az ultraszéles modul is játszik, ismét itt van pár videó, ám a verdikt az, hogy nem feltétlenül lesz erre szükségünk, az alap stabilizáció is bőven elég, a képminőség pedig klasszisokkal jobb:
Összességében az lehet mondani, hogy ez egy kiegyensúlyozott és sokoldalú kamerás megoldás. Megvan a három látószög, a különböző módok és extrák adottak, Pro mód fotóknál és videóknál is opciók, az algoritmus jól dolgozik és látványosabbá turbózza fel a képeket. Persze vannak gyenge pontok főleg az ultraszéles modul kapcsán, nem ez lesz a legjobb kamerás mobil, de bőven elég nem csak hétköznapi helyzetekben, hanem akár tartalomgyártásra is. A kihajtott kijelzőn pedig a szerkesztés is jóval könnyebb, jobban is látjuk, hogy mit babrálunk és ügyesebben is tudunk belenyúlni az alkotásokba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
