Fotók és Expert RAW

A Samsung kameraszámban és kiegyensúlyozott minőségben a legjobbak között van, és ezt mindjárt demonstrálja az S22 Ultra 40 megapixeles előlapi egysége (f/2,2, 26 mm, PD-autofókusz): nemcsak a széles és szűkebbre vágott szelfi remek 6/8 megapixelen, AI algoritmus igen profin mossa el a hátteret az arc és a ruha éleit megtartva. Ha pedig már itt vagyunk, a negyedik kép a hátlapi, 3x-os portré szintén remek minőségét demonstrálja 12 megapixelen. A portrévideó is ügyes 1080p-n, egyébként pedig, ilyen trükk nélkül is pazar szelfivideó készül 4K-ban, 60 fpssel, használható képstabilizálással.

[+]

A bekapcsoló dupla nyomására a kamera tüstént indul és minden alap-, illetve kézifunkciót felkínál, főállásban 108 megapixeles szenzort bevetve, 9:1-es képpont-egyesítéssel (1/1,33”, f/1,8, 23 mm, OIS, PD + lézer autofókusz). Újdonság a részletjavító 108 megapixeles mód, amely rengeteget tisztáz a 12000 x 9000 pixelnyi, akár 40 megabájtos felvételeken, melyekből négy az első sorban kukkantható meg.

Nyilván soha, senkinek nem lesz 108 megapixelre szüksége, és nem is tűéles a kép, főleg nem a széleken, ez a mód pedig a többivel ellentétben túlexponál, amin igazítani kell. Ugyanezeket a képeket 27 megapixelre, azaz negyedakkora felbontásra általam leméretezve ugyanakkor döbbenetes részletmennyiséget kapunk az átlagos dinamika mellé (2. sor), bármilyen élesítési vagy egyéb zavar nélkül, és ezt jegyezzük meg. Jöhetnek ugyanis az automatika hagyományos, 12 megapixeles képei:

Szuper dinamikaátfogás és expozíció, pontos fehéregyensúly és fókusz, valamint átlag feletti részletek, csak a sarkoknál csökkenve: fejlődött az algoritmus nappal és este, a dedikált éjjeli módra pedig csak koromsötétben van szükség (itt a P50 Pro példája). Más kérdés, hogy az utóbbi dupla fájlméretben ment nappal, a Samsung ugyanis jóval több zajszűrést, a benzinkutas kép balján észrevehető élesítést és magasabb JPG tömörítést használ. Emiatt az Ultrának a 108 megapixelről leskálázott képei a legjobbak, ha valaki pixelszinten nézi az abszolút minőséget. A fenti szett alján a főkamera 2x-es szenzorzoomja látható, valahol a digitális és optikai nagyítás közötti részletmennyiséggel, alább pedig a dedikált 3x-os kamera eredményei következnek.

A szenzor 10 megapixeles (1/3,52”, 69 mm, f/2,4, dual PD-autofókusz, OIS), de 12-re skáláz a rendszer, így bár a részletesség korrekt, messze nem olyan jó, mint a P50 esetében, natív 16 megapixelen. Viszont változatlanul pontos a fénymérés, a fehéregyensúly, illetve a dinamika, és este is korrekt eredmények születnek, csak érdemes éjjeli módban, stabil kézzel kattintani.

10x-es optikai nagyításra nagyon ritkán van szükség, akkor viszont kapóra jön a periszkópos megoldás szintén 10 megapixelen, 12-re skálázva (1/3,52”, 230 mm, f/4,9, dual PD-autofókusz, OIS). Több is a részlet a P50 hibrid nagyításánál, ám összességében közepes szinten marad a vonalélesség optikai korlátok miatt, este pedig ritkán érdemes bevetni. Akkor is az éjjeli mód és a nagyon stabil kéz vagy állvány a nyerő, itt-ott használható eredményekkel. Itt egy kötelező jellegű, elviselhető minőségű holdfotó 30x-os hibrid zoommal – ilyenkor bekapcsol valamiféle extra stabilizálás, ami nekem kompletten kiakasztotta a szoftvert, ezt nyilván javítani fogják. Máskor pedig 3x-os zoomról a 10x-es ikonra bökve digitális nagyítást kaptam optikaváltás helyett – ezt a szoftver újraindítása oldotta meg.

A negyedik tag a 120 fokon tényleg ultraszéles látószögű egység (12 megapixel, 13 mm, 1/2,55”, f/2,2, dual pixel autofókusz, szupermakró). Nincs hiba fénymérésben, fehéregyensúlyban vagy dinamikában, de optikai okokból és a torzításkorrekció miatt átlagos részletességgel kell beérni, amelyen ügyesebb zajszűréssel és textúrakiemeléssel lehetne még javítani. Este borítékolhatóan középszerű a helyzet – az expozíció és a dinamika még rendben, némi sárgás színezet mellett a fehéregyensúly is átcsúszik a rostán. A részletesség viszont gyenge, és az éjjeli mód inkább csak a színeket tolja meg, ezért jobb az automata módnál maradni. Szupermakró akár 3 cm-ről is lőhető, ügyesen kiemelve a legapróbb témákat, ám elviseltem volna ennél több részletet.

Az Expert RAW keresője hasonlít a főkamera kézi módjára [+]

Fotós verdikt: létezik telefon egyes kamerák esetében profibb minőséggel, ám a lencséken átívelő, megbízható teljesítmény a dobogó környékére emeli az S22 Ultrát, a maximalistáknak pedig ott a 108 megapixeles mód, illetve a sok kézi beállítás. A gyári szoftver egyelemes DNG RAW nyersfájlokt ment a Samsung algoritmus megkerülésével, alább az első sorban az általam feldolgozott JPG példák láthatók. A másodikban pedig a Galaxy Store-ból letölthető, 16 bites nyersfájlokat mentő Expert RAW eredményei szintén saját ízlés szerint feldolgozva.

Az utóbbi szoftver trükkje az, hogy a DNG képeket többelemes feldolgozás, összeillesztés, zajszűrés és élesítés után menti, de megtart minden tömörítetlen szín- és kontrasztinformációt. Így Lightroomban (letölthető alkalmazással) vagy Photoshopban egyszerűbb a feldolgozás, amiért az Easy RAW pontosabb elnevezés volna. Viszont számomra egyértelmű az algoritmusos belenyúlás a a második sorban az első tisztább rajzolatához viszonyítva, az Expert RAW pedig feleslegesen 12 megapixelre skálázza a 10 megapixeles zoomkamerák nyersfájljait is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!