Külső, kijelző

Még a kezünkben sem voltak a telefonok, de máris élénk viták indultak a szerkesztőségen belül azon, hogy vajon mennyire elfogadható, hogy műanyag hátlapot kap egy ilyen, elég drága csúcsmobil. Én személy szerint a legtöbb kollégámnál nagyobb pozitívumként tudom értékelni, ha egy telefon prémium anyaghasználatot és összeszerelési minőséget tud felmutatni, ám tény, hogy a műanyag-üveg vitában bőven vannak ez utóbbi ellen is érvek, főleg, ha valaki törte már be pókhálósra az üveg hátlappal szerelt telefonját. Meg akartam szidni a Samsungot azért, amiért ezt a húzást ismét elővette, sőt, a sima Note20 tesztjénél ezt meg is tettem, de ezúttal ettől eltekintek, és erre rögtön két okom is van.

[+]

Egyrészt, azóta megjöttek a mobilok, és kopogtattam, nyomogattam a műanyag hátlapú S21-et a Gorilla Glass üveg hátlapú S21+ mellett, és tényleg marginális a különbség érzetre, másrészt pedig volt nekünk egy szavazásunk pár napja, ahol olvasóinkat arra kértük, döntsék el, hogy ez most ciki-e, vagy nem, és összességében (jelen állás szerint) csak 36%-nyi követőnk gondolta ezt az egészet rossznak, mindenki más vagy érdektelen a témában, vagy akár még jobbnak is gondolja, hogy plasztik az a bizonyos hátsó panel. Úgyhogy innentől fogva teljesen objektív leszek: a műanyag mellett egyértelműen az szól, hogy nem fog betörni és az izzadósabb tenyerűek számára stabilabb fogást biztosíthat, az üveg pedig minőségibb érzetet ad és sokkal kevésbé karcolódik.

[+]

A két konkrét mobil esetén egyébként azt tapasztaltuk, hogy azonos körülmények között néhány fokkal hűvösebb első fogásra az üveg, cserébe kicsit melegebbé is válik a tartósabb használat után, illetve az illesztési hézag az üveg esetén jóval koherensebb a peremeknél: ezek tényleg apróságok, és plasztiktól függetlenül ki merem jelenteni, hogy elmúltak azok az idők, amikor a Galaxy S4 a konkurens HTC One vagy épp Xperia Z mellett egy hitvány tejfölösdoboznak tűnt. Igen, az objektíven szemlélődő többség valószínűleg minőségibb kialakításúnak fog manapság találni egy 12-es iPhone-t, mint a Galaxy S21-et, de ez már itt nagyon kevéssé múlik az anyaghasználaton, sokkal inkább az apró részletek kidolgozottsága és a lehető legjobban elmunkált peremek adják a minőségi többletet az almás oldalnak.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A kijelzők kapcsán a fizikai méret változatlan (6,2, illetve 6,7 hüvelyk a kisebb és a nagyobb változathoz tartozó érték), de a Samsung úgy döntött, hogy a Galaxy S21 és S21+ esetén visszaveszi a kijelző felbontását Full HD-re. Ezzel tulajdonképpen nincs is semmi gond, 400 ppi körül már valószínűleg senki nem fogja azt mondani a mobiljára, hogy pixeles lenne, egyet tudok érteni azzal, hogy az esetünkben 1080 x 2400 pixel fölötti képpontszámú panelre vágyni rétegigény ebben a kategóriában. Cserébe kisebb gond az akár 120 Hz-es képfrissítés mögé hardvert tenni, és valószínűleg az üzemidőn is csak így tudtak reszelni, ha már a kapacitás és a technológia változatlan az akksiban. Úgyhogy mostantól nincs gond a felbontás-állítással, és nem kell variálni a frissítési rátát sem, hiszen 48 és 120 Hz között a megjelenített tartalom és az energiatakarékossági függvényében automatikusan állítja be az optimálisat a rendszer, ráadásul ezt elég jól teszi, a görgetési élmény pedig döbbenetesen jó, a legtöbb ismerősöm, aki megnézte a mobilokat, azt emelte ki, hogy mennyire szép a kijelző és mennyire király érzés vele görgetni, lapozgatni.

Galaxy S21+ [+]

A szépségről pedig leginkább a Dynamic AMOLED 2X technológia gondoskodik: mobilos OLED kijelzők terén a Samsung az összes konkurensénél nagyobb tapasztalatot halmozott fel az évek során, úgyhogy nem véletlen, hogy kiváló élénkséget, mélységet, betekintési szögeket és fényerőt tudnak nyújtani. A teljes kijelzős állandó és a pontszerű, rövid ideig tartó fényerőben is erősek a mobilok (bár a reklámozott 1300 nites elméleti maximumot mi csak az Ultrával tudtuk megütni), a HDR10+ támogatás magától értetődő, a megjelenítési minőséget pedig tényleg látni kell élőben, mert a szavak és a képek biztosan nem adják vissza. A védelemről Gorilla Glass Victus gondoskodik elöl, aktiválhatunk mindig aktív kijelzőt az értesítések és az óra miatt, a szűk kávák ismeretében pedig fent középen egy kameralyuk oldja meg a szelfik kérdését. A precízen működő, tényleg nagyon gyors ujjlenyomat-olvasó továbbra is a kijelzőben kapott helyet, a gyártó azt mondja, hogy 70%-kal nagyobb lett az érzékelő mérete, ami minden bizonnyal csökkenti a sikertelen feloldások arányát.

[+]

Teljesen sík a kijelző a megjelenített felületen, viszont a kávákban egy egészen minimális lekerekítés érhető tetten: mindazonáltal valószínűleg nem lesz rémálom a fóliázás annak, aki az utólagos védelemben bízik. Elöl nagyon jól megoldották, hogy kvázi semmilyen feltűnő perem nincs az alumínium keret és az üveg között, hátul azonban a kamerasziget szélei élesek, a hátlap-keret találkozónál is lehet érezni a találkozást, ilyen téren eggyel jobbnak éreztük az elődöket. Jobb oldalon, mindkettőnél pont ideális magasságban van a bekapcsológomb, és fölötte korrekt távolságban ott van a hangerőszabályzó páros is, a nagyobbik modell esetén már kicsit nehezen érhető el, de akinek az egykezes kezelés fontos, továbbra is a kicsit érdemes választania, papíron nem sok, de érzésre markáns a különbség a méretekben és a tömegben.

[+]

Egyetlen darab csatlakozónk van alul, ez a szokásos, jól ismert USB Type-C. Szintén itt alul látni a szokásos, multimédiás hangszórót, illetve a SIM-tálcát is, verziótól függően létezik szimpla és dupla nanoSIM-es változat is, nálunk ez utóbbi járt. Az eSIM viszont minden esetben opció lehet. A bal oldalon csak az alumíniumba ékelt műanyag antennakilépők törik meg a homogenitást, és ellenben csomó konkurenssel, itt ez már-már feltűnő jelenség, nem felületkezelik pontosan ugyanolyan árnyalatúra ezeket, mint sokan mások. Fontos még kiemelni, hogy a készülékek IP68 védettséget kaptak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!