Képalkotás

A két nagyobb modellel ellentétben az Galaxy S10e mindössze két kamerával dolgozik a hátlapon és egy szenzorral az előlapon. Ez alapvetően nem tűnik akkora kompromisszumnak, mint a Galaxy S9 és Galaxy S9+ esetében, ahol a kisebb készülékhez automatikusan szerényebb kamera is tartozott. Az S10e egyébként örökölte az S9+ kettős apertúrájú technológiáját. Az 1,4 mikronos szenzorpixellel és 77 fokos látószöggel rendelkező 12 megapixeles főkamera f/1,5-ös rekesszel operál az alacsony fényű felvételek esetében, és f/2,4-gyel dolgozik jobban megvilágított környezetben. A szoftver automatikusan választja ki az optimális rekeszértéket, de Professzionális módban saját belátásunk szerint is választhatunk.

[+]

A másodlagos kamera egy 16 megapixeles, 123 fokos látószögű, f/2,2 rekesszel és 1 μm-os pixelmérettel dolgozó egység fixfókusszal. A főkamera egyébként rendelkezik optikai képstabilizálással (OIS) és úgynevezett Super Speed Dual Pixel autofókusszal, az ultraszéles látószögű egység viszont egyikkel sem. A két kamera között a másodperc tört része alatt az élőképen lehet váltani, a fókusz pedig tényleg villámgyors. Emellett kérhetünk fényképezési javaslatokat, ilyenkor a rendszer megpróbálja belőni az optimális kompozíciót és el is készíti a felvételt, ha sikerül oda navigálnunk. A Hibaérzékelés nem újdonság, ha béna lett a kép, a rendszer szól.

Szoftveres portré effektek az előlapi kameránál is elérhetőek (jobb oldali kép)

A kezelőfelület rengeteg beállítási lehetőséget kínál, viszont nincs bonyolult-érzete. A módok között az élőkép simításával válthatunk: Insta, étel, panoráma, professzionális, élő fókusz (négy különböző háttérelmosási effekttel), fénykép (ultraszéles és széles látószöggel), majd videó, szuperlassítás (720p 960 fps), lassítás (1080p 240 fps) és hyperlapse. Ezek elérési sorrendjét is módosíthatjuk, illetve rögzíthetjük a legutolsó kamerabeállításokat, így a legutoljára használt módban indul el a program legközelebb is. A felső sorban olyan készségeket kezelhetünk, mint a LED segédfény, időzítő, képarány és filterek. A beállításokban vannak még trükkök, engedélyezhetjük a jelenetoptimalizálás (kvázi AI) gyorsgombját, ami igény szerint harminc különböző témát tud megkülönböztetni és annak megfelelően optimalizálni a képbeállításokat.

[+]

Az Instagram-mód azt tudja, hogy élből Insta-kompatibilis formátumot prezentál és azonnal küldi is az alkotást a platformra. Ez nem hangzik veszélytelenül, de előtte nyilván szerkeszthető a kép. Professzionális módban 50 és 800 között állíthatjuk az érzékenységet, a záridőnél 1/24000 és 10 tartományban variálhatunk, illetve válthatunk f/1,5 és f/2,4 rekeszérték között, a színhőmérséklet, a tónus, a kontraszt, a telítettség, a kiemelés és az árnyékok pedig csúszkán állíthatóak. Van kézi fókusz, fehéregyensúly 2300 és 10000 Kelvin között, illetve expozíciókorrekció +/-2 tartományban. RAW másolatokat a Mentési beállítások között kérhetünk, menthetjük a képeket HEIF formátumban is, illetve kérhetünk automatikus korrekciót az ultraszéles látószögű felvételek torzításához. A HDR szintén a beállításokban kapcsolgatható, automatikus vagy állandó üzemmódra.

A portrésorozat sztárja ezúttal Bone és egy kosárnyi teniszlabda. Bone effektezve a liftben, Bone a kedvenc kézműves söreit áruló ellátóegység előtt, Bone szintén itt másik effekttel, illetve egy kosár festői teniszlabda a BVSC teniszcsarnokának elégtelen megvilágításában. Az alany elhatárolása nem teljesen pontos, viszont tény, hogy a fényviszonyok is elég kedvezőtlenek voltak, de vannak jópofa effektek és még a körülmények ellenére is kifejezetten jó az eredmény. Az előlapi 10 megapixeles, f/1,9 rekeszértékű egység szintén Dual Pixel autofókusszal dolgozik, tud 4K videofelvételt és szintén lehet állítani a látószöget, de egy kamera lévén itt csak annyi történik, hogy a szűkebb látószög 6,5 megapixeles képeket eredményez, a normál látószögből vágja meg. Egy hét influenza után emberiességi megfontolásokból szelfi helyett inkább tájképeket lőttem az előlapi kamerával. Itt a szűkített látószög, itt pedig a 10 megapixeles felvétel.

A jelenetoptimalizáló általában kedvezően befolyásolja a képminőséget, jellemzően erős kontraszttal és telítettséggel dolgozik, amitől a képek nagyon elevenek, de szemmel láthatóan szerkesztettnek tűnnek. Ezzel együtt nem néznek ki rosszul, de ha természetesebb hatásra vágyunk, valószerűbb színekkel, akkor érdemes kikapcsolni. A HDR automatikus, a rendszer jó érzékkel ismeri fel, hogy mikor van szükség a dinamika kompenzálására, ami eleve nagyon erős. Zaj alig észlelhető, a vonalélesség viszont kifogástalan, rengeteg részlet és árnyalat rögzül. Kromatikus aberráció és lencsetorzítás nincs; normál módban, kulturált fényviszonyok között nem igazán kifogásolható az eredmény. Mondhatnánk úgy is, hogy igen nehéz valóban rossz képeket előállítani.

Az ultraszéles látószögű szenzor normál mértékben, de perspektivikusan torzít, amire lehet kérni kompenzációt, de nem feltétlenül szükséges. A részletesség és a dinamika itt is nagyon definiált, viszont több zaj látható a képeken, mint a normál kameránál. A HDR ellenére a másodlagos szenzor kissé mintha alulexponálna. Itt enyhe kromatikus aberráció is elő tud fordulni. Kedvezőtlen fényviszonyok között, de leginkább este és nagyon gyenge megvilágításnál pedig romlik a képminőség, a széleken erősen felpuhul a rajzolat a zajmentesítési kísérlet pedig láthatóan ront a vonalélességen. Az emberi látószöget átfogó szenzorhoz nem jár OIS és autofókusz, ezzel együtt könnyen kezelhető és nagyon megbízható.

Ultraszéles látószög, éjszaka:

Éjszaka és gyenge megvilágításban lényegesen szerényebb a vonalélesség, észrevehető a zajkompenzáció, a főkamera képei viszont még így is értékelhetők. Ilyenkor jelenetérzékelés nélkül is automatikusan az f/1,5-ös rekesszel dolgozik, míg az ultraszéles látószögű egység ugye marad f/2,2-nél. Kevesebb fényt dolgoz fel a szenzor, a képek sokkal elmosottabbak, a vonalak nem minden esetben definiáltak, a dinamika viszont még így is rendben van, bár hajlamosabbak kiégni egyes részletek. A fehéregyensúly nagyon stabil, jellemzően sárgás kültéri megvilágítással volt dolgunk, de még így is létezik a fehér mint árnyalat. A fókusz, a jelenetérzékelés, a kamerák közötti váltás és az exponálás ugyanolyan villámgyors ilyen körülmények között is, mint ideális fényviszonyok esetén.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!