Hardver, TouchWiz és S Pen

A Galaxy Note5-ből nem létezik snapdragonos verzió, furcsa is lett volna, ha a házon belül nagyon jól sikerült Exynos 7420-at felváltották volna a Qualcomm kérdésesen sikerült megoldásával (mondjuk a "Galaxy S7"-nél lehet, hogy mégis a régi trend köszön majd vissza). A Galaxy S6-ban debütált lapkakészlet a Note5-ben is remekül teszi a dolgát, nyolcmagos processzorából négy darab Cortex-A53 processzormag 1,5 GHz-en, a maradék négy Cortex-A57 mag pedig 2,1 GHz-en pörög. A grafikus gyorsító változatlan módon maradt a Mali-T760MP8, a 14 nanométeres gyártástechnológia sem változott, a memória viszont tovább növekedett, 3 helyett már 4 gigabájtnyi LPDDR4 RAM-mal gazdálkodhat a Note5 és annak tulajdonosa.

A mobil továbbra is 32 illetve 64 gigabájtos kiszerelésekben jelenik meg, az S6 és S6 edge készülékek esetén állítólag nagyon szűk volt a piaci igény a 128-as példányokra, így hát zászlóshajónak maradt a 64 gigás változat. Az UFS 2.0-s belső tárolók sebessége állítólag a leggyorsabb microSD kártyát is lekörözi, a gyártó szerint tehát bármilyen kártya képes lenne belassítani a mobilt, ezért inkább nem kockáztattak: bővítési lehetőség nincs. A 32 gigabájtos modell esetén a rendszer lefoglal 6,95 gigabájtot, a maradék 25-tel gazdálkodhatunk kedvünk szerint, a tesztszoftverek feltelepítése (amik között az Asphalt 8 és a Real Racing 3 is szerepel), a tesztvideók és rengeteg veszteségmentesen tömörített zene átmásolása után körülbelül 9 gigabájtnyi helyünk maradt szabadon. Az átlagfelhasználónak minden valószínűség szerint elég lesz ez a terület, aki viszont biztosra akar menni, az válassza a nagyobb kiadást, a két modell közti árkülönbség körülbelül 30 000 forint lesz.

Első bekapcsolás után 1,6 gigabájtnyi RAM áll szabadon, a TouchWiz pazarló memóriakezelését látszólag nem tudták tökéletesen orvosolni, nem is kell különösebben sok megnyitott alkalmazás ahhoz, hogy a 4 gigabájt elfogyjon, főleg akkor, ha az ugyanennyi RAM-mal ellátott Asus Zenfone 2-höz hasonlítjuk. A rendszersebesség mindazonáltal szinte tökéletes, villámgyorsan lehet lépkedni menüpontról menüpontra, a kamerát még lezárt kijelzőről is szinte azonnal behozza a mobil. Az egyetlen komolyabb megdöccenés akkor szokott előfordulni, amikor a FlipBoard Briefing névre hallgató, egyelőre még csak angol nyelven kommunikáló hírösszegyűjtő alkalmazást bekapcsolva hagyjuk a kezdőképernyő bal szélén, és éppen odalapozunk. Ilyenkor szinte mindig egy kellemes megakadással köszöni meg a csúsztató mozdulatot, nem jelentős a probléma, de ebben az árszegmensben, ilyen hardverrel ennek már nem szabadna megtörténnie.

Samsung eszközről lévén szó, az Android 5.1.1-es verziójához természetesen TouchWiz UX tartozik, a gyártó elég régóta fejlesztgeti ezt az egyedi kezelőfelületet és alkalmazáscsomagot, egy ideje már belekerült a témázási lehetőség (3 gyári és számos letölthető külsővel), tehát a kinézetével nincs gond. A zárolt képernyőn megjelennek az értesítéseink (természetesen adott esetben el is rejthetjük ezeket), kettőt teljesen, a többinek csak az ikonját látjuk. A kezdőképernyők szabadon bővíthetők, az alkalmazásmenü rendezhető ábécé sorrendben vagy teljesen egyénileg is, tehát jó eséllyel mindent megtalálunk majd.

A legördülő értesítési felület kizárólag a kijelző legfelső sávjából húzható le, ami egy ekkora eszköznél sokszor kényelmetlen, de elég sok funkció áll itt rendelkezésre, így igen gyakran fogjuk használni. Legfelül az időt és a dátumot látjuk, alatta gyorskapcsolókkal találkozunk (egyszerre maximum 10 lehet kinn, 17 darabból választhatunk), ezek alatt pedig egy fényerőállító csúszka lelhető fel. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ha éjszaka, manuálisan lehúztuk a fényerőt, akkor reggel, indulás előtt érdemes visszatenni, mert ahogy kilépünk az utcára, semmit nem fogunk látni a kijelzőből, a minimális fényerő 2 nit alatt van (8-15 nit átlagosnak tekinthető a legalacsonyabb fehér fényerőre, nemsokára ezeket az értékeket is feltüntetjük a fényerővel foglalkozó táblázatban). Az említett csúszka alatt találjuk az S keresőt, ami villámgyorsan és elég jól talál meg funkciókat, beállításokat, alkalmazásokat, fájlneveket, kontaktokat ha pedig semmit nem lel fel, felajánlja, hogy keressünk rá Google-ben. A mellette lévő Gyors kapcsolódás funkcióval közeli eszközöket kereshetünk tartalmak megosztásához, lejátszásához Wi-Fi Direct, illetve Bluetotoh segítségével. Mindezek alatt láthatjuk az értesítéseinket.

Van privát mód is a személyes dolgaink elrejtésére, ezekhez a megfelelő menüpontokban az ujjlenyomatunkkal férhetünk hozzá, vagyis itt hatalmas az előrelépés az elődhöz képest. A megújult biometrikus azonosító ugyanis sokkal pontosabban és gyorsabban működik, ráadásul nem egy erőltetett, lefelé csúsztató mozdulattal kell beolvastatnunk az egyedi mintánkat, hanem bárhogy ráhelyezhetjük a gombra és a készülék máris leolvassa, hogy jogosultak vagyunk-e használni a mobilt. Összesen négy darab ujjlenyomatot adhatunk meg, a zárképernyőn kívül kizárólag a webes bejelentkezésekhez és a Samsung-fiók ellenőrzéséhez használhatjuk az olvasót, a Marshmallow frissítéssel ez jelentősen kibővülhet, hiszen az új verzió már rendszerszinten támogatni fogja ezt a biztonsági megoldást.

A hatalmas kijelzőre való tekintettel nem maradhatott ki a több ablakos mód és az egykezes használat, előbbit az alkalmazásváltó gomb hosszú lenyomásával, utóbbit a home gomb háromszori megnyomásával hívhatjuk elő. Az egykezes mód gyakorlatilag a kijelző bal vagy jobb alsó sarkába kicsinyíti le a megjelenítendő tartalmat, ilyenkor 3,6 hüvelyken kezelhetjük a mobilt. A kamera villámgyors eléréséhez szintén a home billentyűt kell használni, dupla nyomással hívhatjuk elő azonnal a fényképezőt, ez a funkció döbbenetesen gyors, többek között valószínűleg azért használ sok memóriát a TouchWiz, hogy a kamerát mindig a háttérben tudja tartani.

A Note5 aljában lapuló S Pen egyszerűen kipattintható, most már benyomással kell kivenni a helyéről, ahogy egy hagyományos golyóstollat bekapcsolni szokott az ember. Ha kihúzzuk, megjelenik a hozzá kapcsolódó menü, amiben az alábbi funkciókat érhetjük el: az akciójegyzet segítségével kézírásunkat lehet szöveggé alakítani, amire aztán rákereshetünk, menthetjük névjegyként, elküldhetjük üzenetként vagy vágólapra helyezhetjük. Az intelligens kijelöléssel a képernyőn látott tartalmat jelölhetjük ki a számunkra kedvező alakban és méretben, amit aztán elmenthetünk vagy bedobhatunk a Scrapbookba. A képernyőírás lényege egyértelmű, egy kijelzőfotóra rajzolhatunk bármit, az elkészült művet pedig kedvünk szerint továbbküldhetjük vagy tárolhatjuk. Az S Note egy egyszerűnek tűnő jegyzetalkalmazás, ellenben gyakorlatilag mindent tud, amit egy ilyen programtól elvárhatunk, jegyzeteinknek egyéni háttérszíneket és oldaltípust ( jegyzetfüzet, rács, teendőlista, képes napló, napirend) megadhatunk, a végeredményt pedig kategóriákba sorolhatjuk és számtalan módon megoszthatjuk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!