Hardver, UI
Ha egy év után utódot kap egy telefon, amit ugyanabba a kategóriába szánnak, mint az elődjét, akkor illik fejleszteni. És amúgy ebből egész jól le is lehet mérni, hogy melyek azok a területek, ahol tudnak is fejleszteni a cégek relatív könnyedén. Az A5 idei változatánál a kijelzőt nemigen bántották, kapott ugye vízállóságot, a hardver pedig tényleg combosabb lett, a RAM mérete 3 GB-ra hízott, ami ebben a kategóriában röhögve elég bármire, a chipset ezúttal a saját fejlesztésű Exynos 7880, ami nyolcmagos. Az 1,9 GHz-re skálázott Cortex-A53 magokat grafikailag egy Mali-T830MP3 segíti ki, ez a konfig pedig nem csak papíron, hanem a sebességtesztek alapján is izmosabb, mint a korábbi. Több RAM, változatlan kijelzőfelbontás és erősebb hardver, ebből bizony általában az sül ki, hogy a készülék sokkal kezesebb, reszponzívabb, gördülékenyebb és az A5-be ilyen ponton nem is nagyon lehet belekötni, a legtöbb játékot is könnyedén futtatja, az alkalmazások indítására és a közöttük történő váltásra sem kell sokat várni. Ha pedig már erősítés, akkor említsük meg azt is, hogy duplájára terebélyesedett a belső tároló mérete is, amely mostantól 32 GB-os.
Teljesítmény-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | Samsung Galaxy A5 (2017) | Samsung Galaxy A3 (2017) | Huawei P9 | Sony Xperia X |
Rendszerchip | Samsung 7880 | Samsung 7870 | Kirin 955 | Snapdragon 650 |
AnTuTu Benchmark 6.x | 61054 pont | 45725 pont | 98904 pont | 74676 pont |
Vellamo Browser | 3480 pont | 3078 pont | 6711 pont | 4870 pont |
Vellamo Metal | 1324 pont | 1136 pont | 2885 pont | 2514 pont |
Geekbench 4 (single / multi) | 770 / 3963 pont | 675 / 3202 pont | na | na |
GFXBench Manhattan onscreen | 15 fps | 9,8 fps | 19 fps | 16 fps |
GFXBench Manhattan offscreen | 15 fps | 5,0 fps | 18 fps | 15 fps |
GFXBench T-Rex onscreen | 33 fps | 19 fps | 42 fps | 34 fps |
GFXBench T-Rex offscreen | 30 fps | 12 fps | 40 fps | 31 fps |
Mindenképpen azt érezni a mindennapok során, hogy nem érezni semmi különlegeset. Pörög-forog, reagál, gördül, animál, érzékel, teszi a dolgát és soha nem merül fel az emberben, hogy na, most egy kicsit megterheltem a hardvert, ebben persze az is szerepet játszik, hogy az egyelőre az Android 6.0-s verziójára rápakolt UI optimalizációja sem sikerült rosszul. Mondjuk azért jár némi dádá, hogy nem a Nougat üldögél a terméken, egy tényleg frissen, pár hete bemutatott modellnél ez szerintem elvárás egy nagy gyártótól, de remélhetőleg hamarosan jön a frissítés. Viszont jár a kredit a remek hatékonyságú ujjlenyomat-olvasóért, ami nálam egyszer sem tévedt, bár a Porsche Design Mate 9-ről váltva meg kellett szokni, hogy ez egy gomb is, nem csak egy érzékelő, mint amott.
Akárcsak a friss A3-nál, itt is a Grace UX kommunikál a júzerrel, ez sokat egyszerűsödött az innen nézve már kissé bazárinak tűnő, csiricsáré és túlzsúfolt TouchWiz interfészhez képest. Ha a főoldalról balra indulunk, akkor FlipBoardra épülő Briefing felületre jutunk, amely a nagyvilág híreit listázza tematikusan, de nem lehet manuálisan bizonyos forrásokat kizárni és hozzáadni, ehhez a FlipBoard hivatalos alkalmazásának letöltését javasolja a felület. A többi képernyőn ikonok és widgetek lehetnek 4x4, 4x5, illetve 5x5-ös rácsozattal. A menüben gyárilag 17 ikont fogunk találni, azért ilyen kevés, mert ezek között három mappa is található a Samsung, a Google és a Microsoft alkalmazásainak. Az elsőben fájlkezelőt, diktafont, email klienst, böngészőt, S Health és S Voice appot találunk, a másodikban nem meglepő módon a Google alkalmazásai üldögélnek, az MS pedig az Office szoftverekkel képviselteti magát.
A fentről lehúzható értesítési függöny kétlépcsős, első körben a gyorsbeállítások felső sorát érjük el, még egy húzással az összes kapcsolóhoz hozzáférünk, ezek sorrendje variálható. A beállítások menüpontot kifejezetten lehet kedvelni, mert okosan vannak rendszerezve a lehetőségek, külön állítható, hogy melyik app küldhessen értesítést, lehet babrálni a betűtípust és a méretet, van egyszerű üzemmód azoknak, akik nem látnak annyira jól és nem használnak minden funkciót, illetve ez a Samsung is tudja figyelni, hogy nézzük-e még a kijelzőt és ebben az esetben nem kapcsolja azt ki. Ez főleg heverészős böngészésnél elég hasznos. Nyilván vannak témák és ikoncsomagok zsákszámra, kérhetünk egykezes használatot, bár ez a méret nem okvetlenül indokolja, vannak alapvető gesztusvezérlési funkciók, akad egy telefonkarbantartó programocska, ami segít tisztítani a tárhelyet, amiben még víruskereső is helyet kapott, babrálhatjuk a biztonsági opciókat és ami mindenképpen hasznos, hogy az always-on kijelzőnek is megvannak a beállítási lehetőségi. Értesítések, idő, akkumulátorkijelzés, naptár és fix kép is lehet (minek?), valamint természetesen időzíthető a működés, hogy akit éjjel zavar bármi, ami világít, az ki tudja kapcsolni.
Van még pár extra, mint a Biztonságos Mappa, amibe beszórhatunk appokat és fájlokat (képek, videók) és ujjlenyomtunkkal védhetjük, fent van gyárilag a Facebook, a Samsung Notes nevű jegyzetelő alkalmazás, ha pedig ennél több kell, akkor a Galaxy Apps online felületéről szemezgethetünk. Ennek egy szűkített verziójához fogunk eljutni, ha a widgetként alapból a kezdőlapon mosolygó Galaxy Essentials funkcióra bökünk, innen hasznos lehet a Kids Mode, a Samsung Music és a Car Mode is. A zenelejátszó főleg azért, mert ez sincs fent alapból. A gyári gombsor nekem kicsit apró volt, de tök jól lehet paraméterezni, lehet növelni a magasságát, lekapcsolhatjuk róla a számokat, akinek pedig így sem jön be, az nyilván feltehet alternatív gombsort.
A Galaxy A5 (2017) ismeri az osztott képernyős üzemmódot, amit az alkalmazásváltó hosszas megnyomásával csalogathatunk elő, legalábbis akkor, ha vagy a menüben álldogálunk épp, vagy olyan alkalmazást használunk, ami támogatja ezt. Ilyenkor választhatunk mellé egy másikat a listából, ezek egymás alá kerülnek, az elválasztó sávot húzogatva pedig meghatározhatjuk, hogy melyiknek mennyi teret engedünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!