Külső

Az F700 formájara leginkább a letisztultság jellemző. Félő, hogy ezeket az eszközöket egy idő után kicsit necces lesz egymástól megkülönböztetni, ideje lenne szólni a designer csapatnak, hogy oké srácok, tudjuk, hogy egy csoffadt nagy érintőképernyő köré kellene rajzolni egy telefont, de erőltessétek meg magatokat és találjatok ki egy-két újdonságot, mert hamarosan koreai, finn, kínai és amerikai szappanokkal fogunk telefonálni.

Persze most még az F700 formája is elég ahhoz, hogy kitűnjön a hagyományos mobilok közül, hiszen nincsenek a fedlapon gombok (csak egy, középen, a kijelző alatt), diszkréten csillog a fekete műanyag, és uralja a képet a hatalmas kijelző. Efelett ücsörög egy másodlagos kamera, illetve a szolgáltató felirata, alulra pedig egy szokásos Samsung szöveg szorult szerényen.

A készülék bal fele teljesen sima, ez logikus, mert ebből az irányból csúszik szét. Jobb oldalon sorakoznak a fontos kezelőszervek, legfelül egy billentyűzár-pöcök, alatta a hangerőgombok, legalul pedig a kamera elsütésére szolgáló billentyű kapott ezüstös fényezést. A rendszercsatlakozók felülre kerültek, hohó, egy 3,5 mm-es jack üldögél a szokásos Samsung-port mellett, ez mindenképpen pozitívum. A hátlap simaságát csak a felső csücsökbe száműzött kamera oldja némiképp.

A szétcsúsztatás művelete rendkívül könnyű, minőségi, egyszerű, korrekt, király, állat, tökéletes. Minimális energia szükségeltetik hozzá, hogy feltárulhasson a teljes QWERTY gombsor. Négy sor, minden betű itt van, csak a magyar ékezetes karakterek hiányoznak. A megvilágítás frankó, finoman fehér és kék a feliratok fénye a sötétben, ezek kigyújtásáról elvileg fényérzékelő dönt, de a tesztkészülékek esetében nem mindig volt a helyzet magaslatán, néha én már düllesztettem a szemem, de ő még nem érezte, hogy elkéne egy kis segédfény. A nyomáspont, az elhelyezés és az anyagminőség nagyon rendben van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!