Bevezető

Rögtön az elején tisztázzuk: az F700 nem az iPhone ellenfele. Arra ott van a Meizu M8, ha majd valaha tényleg kapható lesz, akkor azt majd érdemes lesz ebből a szempontból is vizsgálni. Az F700 egyrészt nem okostelefon (hivatalosan még az iPhone sem, ugyebár, leginkább az elvileg bővíthetetlen oprendszer miatt, de ez csak idő kérdése), másrészt vannak ám rajta gombok is, sok-sok gombot rejt az elcsúsztatható fedlap. Ennek ellenére fogjuk majd bizonyos szempontból az Apple mobiljához hasonlítani.

Az, hogy érintésvezérelt a kijelző, nem annyira nagy dolog. Mondjak egy réges régi hasonló telefont? Ericsson R380. Na, iPhone-gyilkos? Francokat. Persze az közös az F700-ban és az Apple cuccban, hogy ez az érintésvezérlés ceruza nélkül akar teljeskörű lenni, ám - ezzel kicsit előreszaladva - a Samsung üdvöskéjének még van mit tanulnia ezen a téren. És igen, az iPhone-tól, GUI (grafikus felhasználói felület) szempontjából ugyanis a koreai cég által nagyra tartott Croix rendszer labdába sem rúghat a multitouch mellett.

Ezzel együtt - vagy ennek ellenére - az F700 érdekes kísérlet, mindenképpen sok újdonságot rejt magában. A hivatalos bejelentés óta tudjuk, hogy a Vodafone kapta meg a forgalmazás jogát, így nem meglepő, hogy ennek több helyen nyoma van, de mindenről lesz szó időben. Megint szerencsés helyzetben voltunk, ugyanis kettő darab F700 is a birtokomba került, alapvetően tök feleslegesen, mert csak az egyiket használtam, de a fotókon jól néznek ki egymás mellett.

Ha már mindenképpen ellenfelet keresünk az F700-nak, akkor az LG Prada, vagy a Viewty jöhet szóba. Előbbivel már volt dolgunk, utóbbit csak ígérte a gyártó hazai képviselete (minő meglepő, a Prada sem tőlük jött), de remélhetőleg hamarosan azt is szemügyre vehetjük.

Külső

Az F700 formájara leginkább a letisztultság jellemző. Félő, hogy ezeket az eszközöket egy idő után kicsit necces lesz egymástól megkülönböztetni, ideje lenne szólni a designer csapatnak, hogy oké srácok, tudjuk, hogy egy csoffadt nagy érintőképernyő köré kellene rajzolni egy telefont, de erőltessétek meg magatokat és találjatok ki egy-két újdonságot, mert hamarosan koreai, finn, kínai és amerikai szappanokkal fogunk telefonálni.

Persze most még az F700 formája is elég ahhoz, hogy kitűnjön a hagyományos mobilok közül, hiszen nincsenek a fedlapon gombok (csak egy, középen, a kijelző alatt), diszkréten csillog a fekete műanyag, és uralja a képet a hatalmas kijelző. Efelett ücsörög egy másodlagos kamera, illetve a szolgáltató felirata, alulra pedig egy szokásos Samsung szöveg szorult szerényen.

A készülék bal fele teljesen sima, ez logikus, mert ebből az irányból csúszik szét. Jobb oldalon sorakoznak a fontos kezelőszervek, legfelül egy billentyűzár-pöcök, alatta a hangerőgombok, legalul pedig a kamera elsütésére szolgáló billentyű kapott ezüstös fényezést. A rendszercsatlakozók felülre kerültek, hohó, egy 3,5 mm-es jack üldögél a szokásos Samsung-port mellett, ez mindenképpen pozitívum. A hátlap simaságát csak a felső csücsökbe száműzött kamera oldja némiképp.

A szétcsúsztatás művelete rendkívül könnyű, minőségi, egyszerű, korrekt, király, állat, tökéletes. Minimális energia szükségeltetik hozzá, hogy feltárulhasson a teljes QWERTY gombsor. Négy sor, minden betű itt van, csak a magyar ékezetes karakterek hiányoznak. A megvilágítás frankó, finoman fehér és kék a feliratok fénye a sötétben, ezek kigyújtásáról elvileg fényérzékelő dönt, de a tesztkészülékek esetében nem mindig volt a helyzet magaslatán, néha én már düllesztettem a szemem, de ő még nem érezte, hogy elkéne egy kis segédfény. A nyomáspont, az elhelyezés és az anyagminőség nagyon rendben van.

Menü, kezelés

Nos, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nos. Az ember akkor kezd igazán kapaszkodni, amikor bekapcsolja a kütyüt, ugyanis hirtelen a nagy fekete platform megelevenedik, és minden szépésgében feltárul egy ordas nagy Vodafone logó, hogy kisvártatva átadja a helyét a főképernyő grafikájának. Lássunk egy rémisztő értéket: a kijelző fizikai mérete 70x39 milliméter (hűazannya kategória), felbontása pedig 240x432 pixel, ami szintén nem rossz, de elmarad az iPhone képességeitől, sőt, egy újabb szélesvásznú navi is leveri.

Innentől viszont hirtelen érdekessé válik az egész: hogy lehet majd kezelni? Teljesen új rendszer ez, Croix néven fut, két lényeges eleme van. Egyrészt kékes keresztet (innen a név) rajzol a szoftver az akutálisan tapizott ikon, vagy menüpont megcélzását illusztrálandó (jópofa, de enélkül is megoldható lett volna az egész), másrészt pedig minden jól irányzott tapizást apró rezgéssel hálál meg az eszköz. Nagyon előzetes infók szerint úgy lett volna, hogy a kijelző ott rezzen meg, ahová taperoltunk, de nem, az egész miskulancia megmoccan, mintha egy erogén zóna lenne a teljes diplay. Kifigurázhatjuk, nyilván, de a helyzet az, hogy így is működik, tényleg segít abban, hogy az ember tudja: na, most jó helyre nyúltam. (Ejh, nem lehet úgy megfogalmazni, hogy piszkosabb fantáziájú olvasók ne asszociáljanak valami egészen másra, de sebaj.)

Az F700-nak van még egy igen dicséretes vonása, mégpedig az, hogy amint szétcsúsztatjuk az eszközt, a képernyő is alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, és forog 90 fokot. De nem ám úgy, mint egy HTC Kaiser, vagy egy Nokia N93 (amelyek szintén nem kispályás telefonok), hanem egyből, durván gyorsan. Ilyen sebességet még kijelzőforgatás terén nem láttam ezelőtt, a bónusz pedig az, hogy az összes létező helyen a grafika is alkalmazkodik az új felálláshoz, minden megtalálja a maga helyét, az biztos, hogy ezt nagyon átgondolták. Lényegében két menüelrendezést rajzoltak a teljes struktúrára vonatkoztatva, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy tényleg bármikor, bármilyen alkalmazás használata közben működik a dolog, méghozzá azonnal. Instant, ASAP, rögvest, tüstént.

Eddig ugyebár csupa móka és kacagás az F700 (mint a törpök élete), de azért a rendszer nem fenékig tejfel (hogy rímeket is csepegtessek), van néhány hibája, úgymond. A főképernyőről a menübe kétféleképpen zuhanhatunk be. Egyrészt ráhasalhatunk az egy szem gombra, ilyenkor egy látványosan villogó öt ikonos grafika érkezik, amelyiknek a közepe hozza be a menüt, négy oldala pedig különböző funkciókhoz repíti a júzert. Ugyanezt a hatást érhetjük el, ha a kezdőképernyő közepére tapicskolunk (ezt egy halványkék négyzet jelzi is). A másik megoldás, amellyel köztes bizbasz nélkül eljutunk az ikonos felépítéshez pedig az, hogy a felül ülő négy ikonból a másodikat izgatjuk meg. Ez a négy rajz elég távol van egymástól ahhoz, hogy ne taperoljunk félre (ez egyébként is csúnya dolog). Az elsőnek kellene behoznia a profilokat, nyomtam, mint süket a csengőt, de nálam nem működött. A másodikról már volt szó, a harmadik dobja fel a tárcsázáshoz szükséges virtuális gombsort, míg az utolsó a híváslistába repít.

A főképernyő 12 ikonból áll, jó nagyok, nem lehet félreütni. Majdnem minden felület alján van három funkciógomb, általában az OK, vissza, mégsem, mentés, vagy további opciók közül válogat a szoftver, ezeket viszont már nem mindig találtam el rendesen. Na ilyenkor már hülyén néz ki a júzer: morcosan néz, és ujjal ölni tudna, ahogyan a negyedik-ötödik érintésre sem kapja meg a biztonságot jelentő rezzenést. Persze ehhez is hozzá kell szokni, de muszáj megjegyeznem, hogy ez Steve Jobs bácsi termékénél fel sem merült, mint lehetőség, ott egyből működött az egész. Eleget téptem már a számat (vagy a kezemet?), jobban nem nagyon lehet leírni a Croix működését, úgyhogy mindezt fejeljük meg egy videobemutatóval, alant.

Telefonkönyv, üzenetek

Az F700 névjegyzékébe bejutni könnyű, nevet kikeresni viszont bonyolult. A névlista tetején villog a kurzor, ha "odatapintunk", akkor feljön egy virtuális gombsor, ahol amely telefonbillentyűzet leképezéséből született. Itt beütjük a kívánt karaktereket, pipa, majd visszakapjuk a névjegyzéket a megfelelő bejegyzéssel egyetemben. Ha görgetni szeretnénk, akkor a kijelző bal oldalán nyomkodásával ezt sebesen, a jobb oldal tapicskolásával lassabban tehetjük meg. Baromira kell hozzá koncentrálni, a Croix nem tudja azt produkálni, amit a HTC Touch (TouchFLO) megoldott. Nyilván az egész teljesen okafogyottá válik, ha szét van csúsztatva az eszköz, hiszen ilyenkor rengeteg gombunk van ahhoz, hogy ne essünk kétségbe, de ez innentől már kétkezes mutatvány, és bizony általában az ember slattyog, buszozik, álldogál, vagy bármi mást csinál, amikor a telefonkönyvben turkál, tehát egyáltalán nem biztos, hogy mind a két keze szabad. Azzal szerencsére nincs gond, hogy ha horizontálisan megvan a célszemély, akkor összecsukáskor elveszik a pozíció, mert szó nélkül úgy fordul vissza a kijelző, hogy a menü csak felépítését tekintve alakul át, az aktuálisan elővarázsolt kontakt ott fog sasolni a képernyőn függőleges helyzetben is.

Paramétereit tekintve a telefonkönyv 1000 név tárolására alkalmas. A szokásos extra mezőket tartalmazza, telefonszámot, email címet, képet, csengőhangot, megjegyzést rendelhetünk az emberekhez. Új nevet pratikusan szétcsúsztatott állapotban érdemes felvenni, ilyenkor könnyű gépelni, bár a mezők lefelé gördítse kicsit így is nehézkes.

Az üzenetkezelés a következő nagy terület, ahol a felhasználói felület kihívásokkal küzd. Szétcsúsztatva persze nem nagy művészet a szövegbevitel, de ha nincs két kezünk szabadon, akkor virtuális gombsort kapunk, amely a telefongombok leképzéséből áll, így ugyanazzal a módszerrel írhatunk üzenetet, mintha egy klasszikus telefonon gépelnénk. Itt jön nagyon jól a rezgéses visszajelzés, így jelentősen könnyebb haladni az üzenetírással, hiszen pontosan tudjuk, hogy tapintásunk célt ért-e. Így is lemarad az ember egy normális mobillal összehasonlítva, de ezzel a megoldással már valóban együtt lehet élni.

Természetesen van MMS támogatás, 295KB a maximálisan kezelt méret, a szerkesztőfelület nem bonyolult. Az email kliens teljeskörűen beállítható, de megint a görgetés a probléma, nagyon macerás végigmenni a beállításokon, mert ésszel kell az oldalsó csíkot tapizni a lefelé való haladáshoz, főleg a lista alján necces a történet, mert ilyenkor a gördítás állapotát jelző csík már nagyon a kijelző jobb alsó sarka felé jár, túl közel a visszalépés gombhoz, nekem háromszor kellett nekifutnom, mert a kicsi X-re kattintva kérdés nélkül visszadob a főképernyőre a szoftver. Az email kliens támogatja a hitelesített SMTP-t, csatolmányokat pedig 300KB maximális méretig.

Szervezőfunkciók, játékok

Ekkora kijelzőre naptárat csinálni nem művészet. Napi és heti nézetben listázhatjuk a teendőinket, amelyek öt kategóriában lehetnek úgymint: programok, évfordulók, szabadnapok, fontos, privát. A bejegyzések rögzítésére ugyanaz igaz, mint a szoftver bármely olyan pontjára, ahol görgetni kell: nehézkes, béna. Ha az enyém lenne ez a telefon, inkább papír alapú naptárat használnék, mert ez ebben a formában szenvedés. Programokból 300, évfordulókból és szabadnapokból 50-50, fontos és privát teendőkből 20-20 darab tárolható.

Az ébresztőóra viszont korrekt, öt időpontot tud tárolni, igény szerint kikapcsolt telefon esetén is figyelmeztet. Az ismétlés és a napok szerinti időzítés is megoldott, a szundi ideje állítható. A világóra sajnos csak listás, pedig egy ekkora képernyőn elég jól nézhetne ki egy térképes grafika. A stoppert és az időzítőt nehéz lenne elrontani, a számológép alapfunkciós, ha vízszintesen nyitjuk ki, akkor pedig az összes műveletet a kis kezünkkkel kell begépelnünk a QWERTY gombsort használva, ez eléggé elfarkalt megoldás.

Játékok kapcsán érződik a nagy szolgáltató nyomása, ugyanis három darab demo került a készülékbe. Ezt most a szokásosnál is jobban utálom, az F700 képernyője és kezelése pont alkalmas lenne arra, hogy néhány - direkt erre a gépre készült - alkalmazás lenyűgözhesse a publikumot. Ehhez képest kapunk egy sakkot (Kasparov nevével fémjelezve), amely kezelhetetlen, mert túl kicsik a mezők, kapunk egy faltörőt, amely kezelhetetlen, mert egyszerűen nem lehet irányítani a pad-et, illetve egy logikai okosságot, amely (hmm, meglepő) kezelhetetlen, mert nem találja el az ember rendesen az ujjával a kívánt ábrát.

Kamera

A hátlapon elhelyezkedő 3,2 megapixeles kamera autofókuszt és villanófényt is kapott, használata egyszerűen béna. A kereső állati jól néz ki ezen a széles képernyőn, a beállítások a felület két oldalán helyezkednek el. A képméret négyféle lehet, állítható a fehéregyensúly, van zoom (de csak ha nem a maximális képméretet használjuk), vannak keretek és effektek is. A beállítások között találhatjuk meg az ISO állítást, a fénymérés módját, illetve az autofókusz kikapcsolását. Makró üzemmód nincs. Szerintem a vakut érdemes kikapcsolni, mert a fénymérő automatika már egy bárányfelhő beúszása esetén is túl sötétnek ítéli meg a környzetetet. A széles képernyő miatt lehetőség van furcsa formátumú fotók készítésére is, a hagyományos 3,2 megapixelhez tartozó 2048x1536 pixeles méret mellett használhatunk szokatlan, 2016x1120 képpontos felbontást is.

Eddig elvileg minden szép és jó, de ez csak odáig tart, amíg el nem kezdünk fotózni. A franc sem értette, hogy miért nem úgy működik a kamera, mint egy normális gép esetében, hogy enyhe lenyomásra fókuszál, erősebbre pedig exponál. Itt úgy van, hogy bárhogy tolom neki, csak fókuszál, majd fel kell engedni és újra lenyomni a képkészítéshez. Vagy lenyomom izomból és lent tartom, akkor egymás után megtörténik mindkét esemény. Ehhez még hozzá lehet ugyan szokni, de ott már gond van, amikor az elkészült alkotások elemzésébe fogunk. Nem vagyok reumás (még), nem remeg a kezem, mégis szinte az összes kép homályos, mert valamitől az F700 elég hosszúra hagyja az expozíciós időt, így a fotók bemozdulnak. Alant található egy csokornyi felvétel, ráadásul a szélesvásznú verzióból.

A videorögzítés kivitelezése jóval egyszerűbb dolog. Át kell kapcsolni erre a funkcióra, majd a gomb lenyomását követően csak jól kell mozgatni a kütyüt, amit lát, azt felveszi. A billentyű újabb megnyitása leállítja a felvételt. Nekem elég informatív és hasznos volt, hogy rögzítés közben a képernyő alján írja a szoftver, hogy épp hány kilobájt méretű a felvétel, így az olvasókat megkímélendő, viszonylag hamar le tudtam állítani, az eredmény itt tölthető le, a pixelszám maximum 320x240.

A memóriakezelésről érdemes még néhány szót szólni. Kezdjük rögtön azzal, hogy a belső kapacitás 150 megabájt, ami nem nevezhető kevésnek, de ezt microSD kártyával tovább lehet bővíteni. A lapkát a készülék hátlapjának leszedése után csúsztathatjuk a telefon oldalába. A memória szerencsére dinamikus, tehát az 1000 férőhelyes telefonkönyv, az 500 darabos SMS kapacitás, valamint a naptár eseményein kívül minden ebbe a 150 megába kerül, ideértve az MMS és email üzeneteket, valamint a Java játékokat is.

Hangok, zene

Az MP3 lejátszóval érdemes kezdeni az ismerkedést. A felület a Croix jegyében fogant, bár grafikailag nem egy vizuális orgazmus. A hangerő keresztezi virtuálisan azt a pontot, ahol éppen az adott szám esetén jár a szoftver, ebből képződik egy nagy X, aminek mindkét szárát ujjunkkal tologathatjuk. Függőlegesen a hangerő állítható, vízszintesen pedig az adott zenén belül ugrálhatunk tetszőleges helyre.

Szerencsére a lejátszó fut a háttérben is, ilyenkor a főképernypőre kerül ki egy ezt jelző ikon, amin még az adott album képe is szerepelhet. Hogy ne zavarjon az esetleg tapicskolásban, ezt egy mozdulattal letehetjük a bal alsó sarokba, ahol csak egy hangjegy szimbolizálja az ottlétét. A kihangosított minőség egészen korrekt, simán megüti mondjuk a W960i szintjét, bár a hangerő nem túl erős.

Miután 3,5 mm-es jack csatlakozó ül a készülék tetején, ezért evidens volt, hogy valami durva fülessel fogom kipróbálni, így hát egy Sony Ericsson HPM-70-re esett a választás. Meg is lettem volna elégedve, de a hangerő ebben az esetben sem bontotta le az arccsontjaimat, nagy kár érte. Mint ahogy azt is sajnálhatjuk, hogy nincsen equalizer, egyedül az ismétlődést és a véletlenszerséget lehet kalibrálni.

Egy Samsung készülék esetén mindig kardinális kérdés a csengőhangok kínálata, illetve a rezgés. Nos, itt végre kioszthatok mindenféle pirospontot, mert egyrészt vannak profilok (flight mód is), másrészt mind üzeneteknél, mind pedig hívásoknál képes arra a telefon, hogy egyszerre rezegjen és danoljon, sőt, olyan opció is van, hogy vibrálás mellett hangosodik a csengődallam. Ráadásul (és ezt sem szoktuk meg a gyártótól) végre van lehetőség saját üzenethangok kalibrálására is. A beszélgetési hangminőségre nem lehet panasz, rám sem panaszkodtak a másik oldalon, a kihangosítás tortzításmentes, de - akárcsak a zenelejátszás - halk.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Ezt a szép nagy kijelzőt bizonyára arra szánták a Samsung mérnökei, hogy böngésszünk rajta. Legalábbis ezzel a gondolattal berheltem be a beépített alkalmazást, amely GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA hálózatok segítségét is igénybe veheti a tartalmak megjelenítéséhez. Nos, alapvetően valóban nincs gond, bár a főoldalunkon levő flash hirdetést simán kidobta a kép bal felső sarkába a szoftver, ilyet még egyetlen készülék sem produkált. Ez viszont csak vízszintes nézetben van így, ha összecsukjuk a készüléket, akkor oldalszélességre tördel automatikusan az F700.

Az oldal méretét egy csúszka segítségével állíthatjuk pont akkorára, hogy nekünk megfeleljen, a Mobilarena például épp elfér úgy széltében a képernyőn, hogy még olvashatóak maradjanak a betűk, így aztán összességében elmondható, hogy jól sikerült a böngető megoldása a készülékben, alig-alig lehet belekötni, netezésre kiváló az eszköz, bár a görgetősávok eltalálása itt is megszokást kíván.

Lokális adatátvitelhez 2.0-s Bluetooth (természetesen sztereó), illetve ugyanilyen verziószámú USB használható. Kaptunk kábelt is a tesztkészülékhez, de ha nem így lett volna, akkor sem lenne semmi meglepő abban, hogy a beállítások között van egy menüpont, ahol kiválasztható, hogy a Samsung PC Studioval dolgozzol össze a készülék, modemként, vagy háttértárként működjön. Utóbbi esetben csak a memóriakártya tartalma látszik az oprendszer számára.

Az akkumulátor megdöbbentően sokáig bírta. Én persze szokás szerint nyúztam a cuccot rendesen, de így is három napig üzemelt, nem lennék meglepve, ha kíméletesebb esetben 4-5 napig is elmuzsikálna, ami igen szép teljesítmény egy ekkora kijelzővel megspékelt telefontól.

Összegzést nehéz írni az F700-ról. A végére egész megkedveltem, üzenetíráshoz, netezéshez tökéletes, a mindennapok során végülis egész jól használható, de közel sem makulátlan. Főleg akkor vágná földhöz az ember, amikor a felhasználói felület egy része nem fér ki a kijelzőre, s így gördíteni kellene. Ezt egyszerűen nem bírták a koreai mérnökök megfelelően megoldani, és bizony eléggé taccsra vágja az egyébként jól átgondolt menürendszert. Az F700-ban rengeteg ötlet és véleményem szerint hatalmas munka fekszik, az irány jó, tekintsük ezt az első lépésnek.

Samsung F700

Bog

Specifikációk

Samsung F700
	Technológia	GSM 900/1800/1900/UMTS
	Méret	104x50x16,4 mm
	Súly	na
	Kijelző	240x432 pixel, 262K szín, TFT
	Telefonkönyv	1000
	SMS/MMS memória	500/150MB
	Egyéb memória	microSD
	Java	van
	Vibra funkció	van
	Naptár	van
	Ébresztés	kikapcsolt állapotban is
	Számológép	van
	GPRS/EDGE/3G/HSDPA	4+2/van/van/van
	Push To Talk	nincs
	Infra/Bluetooth	nincs/2.0 - A2DP
	Prediktív	T9
	Hangtárcsázás	nincs
	Hangrögzítő	van
	Hangvezérlés	nincs
	Valutakonverter	van
	FM rádió	nincs
	Kihangosítás	van
	Alap akkumulátor	800 mAh Li-Ion
	Készenléti idő	250 óra
	Beszélgetési idő	210 perc
	Fényképezőgép	3,2 megapixel, autofókusz, vaku, QVGA videó
	POP3 e-mail	van
	WAP böngésző	2.0
	HTML böngésző	van
	Játékok	3 demo
	Csengőhangok	MP3, WAV, AMR, MIDI
	Operációs rendszer	nincs
	MP3 lejátszás	van
	Egyebek	érintőképernyő, QWERTY gombsor