Menü, kezelés
Nos, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nos. Az ember akkor kezd igazán kapaszkodni, amikor bekapcsolja a kütyüt, ugyanis hirtelen a nagy fekete platform megelevenedik, és minden szépésgében feltárul egy ordas nagy Vodafone logó, hogy kisvártatva átadja a helyét a főképernyő grafikájának. Lássunk egy rémisztő értéket: a kijelző fizikai mérete 70x39 milliméter (hűazannya kategória), felbontása pedig 240x432 pixel, ami szintén nem rossz, de elmarad az iPhone képességeitől, sőt, egy újabb szélesvásznú navi is leveri.
Innentől viszont hirtelen érdekessé válik az egész: hogy lehet majd kezelni? Teljesen új rendszer ez, Croix néven fut, két lényeges eleme van. Egyrészt kékes keresztet (innen a név) rajzol a szoftver az akutálisan tapizott ikon, vagy menüpont megcélzását illusztrálandó (jópofa, de enélkül is megoldható lett volna az egész), másrészt pedig minden jól irányzott tapizást apró rezgéssel hálál meg az eszköz. Nagyon előzetes infók szerint úgy lett volna, hogy a kijelző ott rezzen meg, ahová taperoltunk, de nem, az egész miskulancia megmoccan, mintha egy erogén zóna lenne a teljes diplay. Kifigurázhatjuk, nyilván, de a helyzet az, hogy így is működik, tényleg segít abban, hogy az ember tudja: na, most jó helyre nyúltam. (Ejh, nem lehet úgy megfogalmazni, hogy piszkosabb fantáziájú olvasók ne asszociáljanak valami egészen másra, de sebaj.)
Az F700-nak van még egy igen dicséretes vonása, mégpedig az, hogy amint szétcsúsztatjuk az eszközt, a képernyő is alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, és forog 90 fokot. De nem ám úgy, mint egy HTC Kaiser, vagy egy Nokia N93 (amelyek szintén nem kispályás telefonok), hanem egyből, durván gyorsan. Ilyen sebességet még kijelzőforgatás terén nem láttam ezelőtt, a bónusz pedig az, hogy az összes létező helyen a grafika is alkalmazkodik az új felálláshoz, minden megtalálja a maga helyét, az biztos, hogy ezt nagyon átgondolták. Lényegében két menüelrendezést rajzoltak a teljes struktúrára vonatkoztatva, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy tényleg bármikor, bármilyen alkalmazás használata közben működik a dolog, méghozzá azonnal. Instant, ASAP, rögvest, tüstént.
Eddig ugyebár csupa móka és kacagás az F700 (mint a törpök élete), de azért a rendszer nem fenékig tejfel (hogy rímeket is csepegtessek), van néhány hibája, úgymond. A főképernyőről a menübe kétféleképpen zuhanhatunk be. Egyrészt ráhasalhatunk az egy szem gombra, ilyenkor egy látványosan villogó öt ikonos grafika érkezik, amelyiknek a közepe hozza be a menüt, négy oldala pedig különböző funkciókhoz repíti a júzert. Ugyanezt a hatást érhetjük el, ha a kezdőképernyő közepére tapicskolunk (ezt egy halványkék négyzet jelzi is). A másik megoldás, amellyel köztes bizbasz nélkül eljutunk az ikonos felépítéshez pedig az, hogy a felül ülő négy ikonból a másodikat izgatjuk meg. Ez a négy rajz elég távol van egymástól ahhoz, hogy ne taperoljunk félre (ez egyébként is csúnya dolog). Az elsőnek kellene behoznia a profilokat, nyomtam, mint süket a csengőt, de nálam nem működött. A másodikról már volt szó, a harmadik dobja fel a tárcsázáshoz szükséges virtuális gombsort, míg az utolsó a híváslistába repít.
A főképernyő 12 ikonból áll, jó nagyok, nem lehet félreütni. Majdnem minden felület alján van három funkciógomb, általában az OK, vissza, mégsem, mentés, vagy további opciók közül válogat a szoftver, ezeket viszont már nem mindig találtam el rendesen. Na ilyenkor már hülyén néz ki a júzer: morcosan néz, és ujjal ölni tudna, ahogyan a negyedik-ötödik érintésre sem kapja meg a biztonságot jelentő rezzenést. Persze ehhez is hozzá kell szokni, de muszáj megjegyeznem, hogy ez Steve Jobs bácsi termékénél fel sem merült, mint lehetőség, ott egyből működött az egész. Eleget téptem már a számat (vagy a kezemet?), jobban nem nagyon lehet leírni a Croix működését, úgyhogy mindezt fejeljük meg egy videobemutatóval, alant.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
