Hardver, szoftver, fotók

A Note 12 Pro és Pro+ a 6 nm-es, nyolcmagos Dimensity 1080 chipet kínálja (2 x 2,6 GHz Cortex-A78 + hat 2 GHz-es Cortex-A55 processzormag, Mali-G68MC4 GPU), amely papíron versenyképes a felső-középkategóriában, viszont a legtöbb táblázatba fogott riválisa egy vagy két szinttel erősebb, lásd a Snapdragon 870 / 888-as vagy Dimensity 8100-as pontszámokat. Mindenképp jó, hogy a 8 GB RAM mellé 256 GB UFS 2.2 tárolót pakoltak, a bősége ugyanis könnyen feledteti a microSD foglalat hiányát, és az alkalmazáskezelés is villámgyors. Ezért meglepő, hogy feloldás után gyakori a MIUI 14 felületen a döccenés, honlapunk görgetése dadogós, az Asphalt 9 legfeljebb 30 fpsen fut, a Genshin Impact pedig alapbeállításokkal sem játszható akadozások nélkül.

[+]

[+]

Ez speciel 120 ezer forint felett nem oké, és a korlátozott vas mellett valószínűleg az optimalizálás is kicsit félrement, bár az utóbbin azért lehet csiszolni. Mondjuk túl nagy bizalmam nincs benne, lévén a Pro+ féléves telefon, az Android 13 meg háromnegyed, mégis Android 12-vel kell beérni, ki tudja mikor jön a 13, és semmi garancia az Android 14, 15, 16 és 17 érkezésére, amit egy Galaxy A34/A54 megígért és várhatóan gyorsan szállítja. Ez óriási hátrány terméktámogatásban, és megértem, ha az olvasó kihúzza a Note-ot a vásárlásra érdemes telefonok listájából. A MIUI ugyanakkor serényen kapja a frissítéseket, letisztult, testreszabható, jól használható, de a reklámok itt-ott felbukkanása magas szinten idegesítő, ugyanakkor a Google csomag rendben és még infra is van a tárirányításhoz, úgyhogy együtt lehet vele élni.

[+]

Ugorhatunk a kamerákra: a szoftver gyorsan indul és a szokásos módok mellett dokumentumolvasást és a normál, illetve az ultraszéles kamerához kézi módot is felajánl, bár nyersképet opcionális külső app ment csak az előbbivel. A 16 megapixeles szelfikamera elfogadható portrékat és 1080p videókat készít (a stabilizálás lehetne jobb), a 4K opció viszont hiányzik. A lényeg persze hátul, 1/1,4” méretű és 200 megapixeles Samsung ISOCELL HPX szenzoron van, amihez 24 mm-es fókusztávolságú és f/1,65-ös rekeszértékű, optikailag stabilizált lencse tartozik. Bár az automatika 16:1-es pixel binning után 12,5 megapixelen ment, készíthető 50 és 200 megapixeles fotó is, ne húzzuk az időt!

Főkamera, 200 megapixel

Mindenképp érdekes, hogy lehet 16320 x 12240 pixelen, akár 50 megabájt terjedelemben képeket menteni, ám belenagyítva kiderül: semmi értelme, mert a lencse nem bírja el a felbontást és a színszűrő jellege miatt is nagyon messze van a részletesség a tűélestől. Viszont az autofókusz fürge és éjjel-nappal pontos, akárcsak az expozíció és a színkezelés, a dinamikaátfogás pedig átlag feletti, a felhők környékén tudása határára jutva.

Főkamera, 50 megapixel

Életképesebb az 50 megapixeles mód már csak a kisebb fájlméret miatt is, és itt sokkal előnyösebb a vonalélesség – nagyjából 25 hasznos megapixelről beszélhetünk. Bár ennyire sincs szükség, az 50 megapixel előnye az, hogy megkerüli a lenti, 12,5 megapixeles automata mód komolyabb szűrését és túlélesítését, amely nappal kétségtelenül jobb minőségű képet jelent, bár este már egyenlő a helyzet, hiszen ilyenkor 12,5-ről skáláz vissza a rendszer.

Főkamera, 12,5 megapixel

A többség azért maradhat 12,5 megapixelen, mivel éjjel-nappal igen jófajta a minőség, hozzátéve: ha a HDR aktiválja magát (pl. 4. példa), akkor a jókora élesítés SPM fokozatba kapcsol. Este a Pro+ simán felveszi több csúcsmobillal a versenyt, elfogadható mennyiségű zajszűréssel, rengeteg megmaradt részlettel és túlélesítés nélkül. A színek is jók, az expozíció pedig kifejezetten pontos. Mondjuk, ha már ennyire fejlett a szenzor 16:1-es képfeldolgozással, javulhatott volna a dinamikaátfogás a nagy felbontáshoz képest, így viszont a felhők kiégése maradt, pedig ezt sikerült elkerülni az általam feldolgozott, 12,5 megapixeles nyersképen.

Főkamera, 2x-es szenzoroom

Teleobjektíves kamera híján 200 megapixelből tud a Pro+ gazdálkodni, és a 2x-es szenzorzoom nem kiemelkedő, de nem is tragikus. Abszolút elfogadható napközben és este a minőség, amíg bele nem nagyítunk – 100%-on viszont egyértelmű, hogy kevesebb a részlet, mintha fognánk, és az 50 megapixeles példa közepét kézzel kivágnánk. Kár érte, mert a 200 megapixeles szenzor akár a 3x-os zoomot is jó minőségben hozhatta volna, erre azonban a Xiaomi nem ment rá, így tulajdonképpen felesleges a rengeteg pixel.

Ultraszéles kamera, 8 megapixel (1/4”, f/2,2, 120 fokos látószög)

A főkamera extraköltsége azzal járt, hogy nem maradt keret egy méretesebb, 12 megapixeles ultraszélesre 4K felvétellel, úgyhogy azt a fapados, apró és 8 megapixeles egységet kapjuk 1080p videós korláttal, amit félárú telefonokba is szórnak. Viszont elég jó nappal a képfeldolgozás, hogy elfogadható legyen a helyzet úgy részletek, mint színek oldaláról, míg este a közepes minőség felülmúl jó pár középkategóriás produktumot, ám határozottan elmarad egy Pixel 6a, Nothing Phone (1) vagy Galaxy S21 FE-től. Sajnos az éjjeli mód nem javít, hanem ront a részletességen.

Makrók (2 megapixel, f/2,4, fixfókusz, 1-2. kép), főkamera (3-4.)

Valamiért 2023-ban is kötelező kukába való segédkamerákat mellékelni, a 2 megapixeles makróegység pedig sehogy se méltó a 190 ezres árhoz. Amúgy a 3 cm-es makrók minősége messziről nézve nem rossz (1-2. példa), ám az egésznek legalább 8 megapixelen lett volna értelme – a főkamera 10 cm-ről jóval élesebb közelképeket ment.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!