Külső, kijelző, csomag

Xiaomi, Redmi, Poco, Black Shark: négy brand a kínai óriásvállalat kötelékéből, ahol hetente egy készülék piacra dobása nem teljesítmény, hanem természetes dolog, az átcímkézés pedig nem különc hobbi, hanem kötelezettség. A mobilrengetegben könnyen eltévedhet a legrutinosabb olvasó is, egy széria azonban a kezdetek óta a Xiaomi telefonok alappillére: a Redmi Note. Bog a minap az 5G-s alapmodellt tesztelte, hozzám pedig a másik véglet, a Note 12 Pro+ került, ami a sima Pro 50 megapixeles főkameráját 200 megapixelesre cserélte.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Rengeteg a hasonlóság a két drágább modell között, beleértve a roppant fényes és tűéles, 6,67” átmérőjű és 1080 x 2400 pixeles AMOLED csúcspanelt, amely 10 bites színmélységgel és sokrétű kalibrációval, Dolby Vision és HDR10+ támogatással, 120 Hz-es képfrissítéssel és műszerünk szerint 1000 nit feletti, pontszerű fénysűrűséggel, kiemelkedően jó. Az érintésérzékenység és a gesztusvezérlés remek, a 16 megapixeles kameralyukkal apró és kávából is előnyösen kevés maradt.

[+]

Közös az 5G-s Dimensity 1080 chip, a dupla nanoSIM foglalat, az IP53 por- és csepp elleni védelem, a 8 + 2 megapixeles hátlapi segédlet, az 5000 mAh-s telep, a jack kimenet, a sztereó hangszóró – plusz a microSD foglalat és a közelségérzékelő szenzor hiánya, amely olyan öngól, amire 2023-ban nem számítottunk a Xiaomitól, és amit lehet, hogy ügyesen kivéd a gólvonalról. A Pro+ 163 x 76 x 8,9 milliméteren kicsit vastagabb társánál, 208,3 grammon pedig jóval nehezebb, elvégre méretesebb főkamerát kapott. Az extra tömegért mégis inkább a 67-ről 120 wattra nőtt töltésteljesítmény felel, pontosabban a hozzá passzoló, komolyabb belső hőelvezetés, szenzorszett és miegymás, hogy a dolog biztonságos és hűvös legyen.

[+]

Örömhír a pakkban megbújó, hatalmas fali egység és a hozzá passzoló Type-A - Type-C kábel, akárcsak a SIM tűvel és a leírásokkal egy fakkba gyűjtött szilikontok és a telefonra gyárilag felragasztott fólia. Ilyesmivel kompenzál a Redmi az Android 12-es indításért az Android 14 közeledtével, az inflációval viszont nincs mit tenni: 190 ezer forinton nyit, de legalább 8/256 GB-os kiszerelést kínál. Ez a csúcskategóriát súrolja, és ehhez méltó a szemrevaló megjelenés két edzett üveglappal közrefogva a remekül egyberakott és az élektől megszabadított plasztik vázat.

[+]

A visszafogottan fénylő, hófehér hátlap a fémszerű kameraszett-háttérrel inkább profi és célravezető, semmint csillogó és magamutogató, ami szerintem nem baj, a hátlapi ívekkel pedig a telefon fogása úgy is kényelmes, hogy a kezelése leginkább két végtagot igényel, a panel teteje ugyanis roppant messze van. A gombok ellenben jó helyre kerültek, így a bekapcsolóba épített, fürge ujjlenyomat-olvasót csukott szemmel megtalálja a júzer, a dupla nanoSIM tálcát alul viszont odafigyelés nélkül nem fogjuk tudni megnyitni. A Pro+ remek külső alapokra építkezik, bőséges doboztartalommal, így a legfőbb kérdés az, hogy egy Galaxy S21 FE vagy a Realme GT2 ellenében mit tud a terméktámogatás, a kamera és a hardver.

Hardver, szoftver, fotók

A Note 12 Pro és Pro+ a 6 nm-es, nyolcmagos Dimensity 1080 chipet kínálja (2 x 2,6 GHz Cortex-A78 + hat 2 GHz-es Cortex-A55 processzormag, Mali-G68MC4 GPU), amely papíron versenyképes a felső-középkategóriában, viszont a legtöbb táblázatba fogott riválisa egy vagy két szinttel erősebb, lásd a Snapdragon 870 / 888-as vagy Dimensity 8100-as pontszámokat. Mindenképp jó, hogy a 8 GB RAM mellé 256 GB UFS 2.2 tárolót pakoltak, a bősége ugyanis könnyen feledteti a microSD foglalat hiányát, és az alkalmazáskezelés is villámgyors. Ezért meglepő, hogy feloldás után gyakori a MIUI 14 felületen a döccenés, honlapunk görgetése dadogós, az Asphalt 9 legfeljebb 30 fpsen fut, a Genshin Impact pedig alapbeállításokkal sem játszható akadozások nélkül.

[+]

[+]

Ez speciel 120 ezer forint felett nem oké, és a korlátozott vas mellett valószínűleg az optimalizálás is kicsit félrement, bár az utóbbin azért lehet csiszolni. Mondjuk túl nagy bizalmam nincs benne, lévén a Pro+ féléves telefon, az Android 13 meg háromnegyed, mégis Android 12-vel kell beérni, ki tudja mikor jön a 13, és semmi garancia az Android 14, 15, 16 és 17 érkezésére, amit egy Galaxy A34/A54 megígért és várhatóan gyorsan szállítja. Ez óriási hátrány terméktámogatásban, és megértem, ha az olvasó kihúzza a Note-ot a vásárlásra érdemes telefonok listájából. A MIUI ugyanakkor serényen kapja a frissítéseket, letisztult, testreszabható, jól használható, de a reklámok itt-ott felbukkanása magas szinten idegesítő, ugyanakkor a Google csomag rendben és még infra is van a tárirányításhoz, úgyhogy együtt lehet vele élni.

[+]

Ugorhatunk a kamerákra: a szoftver gyorsan indul és a szokásos módok mellett dokumentumolvasást és a normál, illetve az ultraszéles kamerához kézi módot is felajánl, bár nyersképet opcionális külső app ment csak az előbbivel. A 16 megapixeles szelfikamera elfogadható portrékat és 1080p videókat készít (a stabilizálás lehetne jobb), a 4K opció viszont hiányzik. A lényeg persze hátul, 1/1,4” méretű és 200 megapixeles Samsung ISOCELL HPX szenzoron van, amihez 24 mm-es fókusztávolságú és f/1,65-ös rekeszértékű, optikailag stabilizált lencse tartozik. Bár az automatika 16:1-es pixel binning után 12,5 megapixelen ment, készíthető 50 és 200 megapixeles fotó is, ne húzzuk az időt!

Főkamera, 200 megapixel

Mindenképp érdekes, hogy lehet 16320 x 12240 pixelen, akár 50 megabájt terjedelemben képeket menteni, ám belenagyítva kiderül: semmi értelme, mert a lencse nem bírja el a felbontást és a színszűrő jellege miatt is nagyon messze van a részletesség a tűélestől. Viszont az autofókusz fürge és éjjel-nappal pontos, akárcsak az expozíció és a színkezelés, a dinamikaátfogás pedig átlag feletti, a felhők környékén tudása határára jutva.

Főkamera, 50 megapixel

Életképesebb az 50 megapixeles mód már csak a kisebb fájlméret miatt is, és itt sokkal előnyösebb a vonalélesség – nagyjából 25 hasznos megapixelről beszélhetünk. Bár ennyire sincs szükség, az 50 megapixel előnye az, hogy megkerüli a lenti, 12,5 megapixeles automata mód komolyabb szűrését és túlélesítését, amely nappal kétségtelenül jobb minőségű képet jelent, bár este már egyenlő a helyzet, hiszen ilyenkor 12,5-ről skáláz vissza a rendszer.

Főkamera, 12,5 megapixel

A többség azért maradhat 12,5 megapixelen, mivel éjjel-nappal igen jófajta a minőség, hozzátéve: ha a HDR aktiválja magát (pl. 4. példa), akkor a jókora élesítés SPM fokozatba kapcsol. Este a Pro+ simán felveszi több csúcsmobillal a versenyt, elfogadható mennyiségű zajszűréssel, rengeteg megmaradt részlettel és túlélesítés nélkül. A színek is jók, az expozíció pedig kifejezetten pontos. Mondjuk, ha már ennyire fejlett a szenzor 16:1-es képfeldolgozással, javulhatott volna a dinamikaátfogás a nagy felbontáshoz képest, így viszont a felhők kiégése maradt, pedig ezt sikerült elkerülni az általam feldolgozott, 12,5 megapixeles nyersképen.

Főkamera, 2x-es szenzoroom

Teleobjektíves kamera híján 200 megapixelből tud a Pro+ gazdálkodni, és a 2x-es szenzorzoom nem kiemelkedő, de nem is tragikus. Abszolút elfogadható napközben és este a minőség, amíg bele nem nagyítunk – 100%-on viszont egyértelmű, hogy kevesebb a részlet, mintha fognánk, és az 50 megapixeles példa közepét kézzel kivágnánk. Kár érte, mert a 200 megapixeles szenzor akár a 3x-os zoomot is jó minőségben hozhatta volna, erre azonban a Xiaomi nem ment rá, így tulajdonképpen felesleges a rengeteg pixel.

Ultraszéles kamera, 8 megapixel (1/4”, f/2,2, 120 fokos látószög)

A főkamera extraköltsége azzal járt, hogy nem maradt keret egy méretesebb, 12 megapixeles ultraszélesre 4K felvétellel, úgyhogy azt a fapados, apró és 8 megapixeles egységet kapjuk 1080p videós korláttal, amit félárú telefonokba is szórnak. Viszont elég jó nappal a képfeldolgozás, hogy elfogadható legyen a helyzet úgy részletek, mint színek oldaláról, míg este a közepes minőség felülmúl jó pár középkategóriás produktumot, ám határozottan elmarad egy Pixel 6a, Nothing Phone (1) vagy Galaxy S21 FE-től. Sajnos az éjjeli mód nem javít, hanem ront a részletességen.

Makrók (2 megapixel, f/2,4, fixfókusz, 1-2. kép), főkamera (3-4.)

Valamiért 2023-ban is kötelező kukába való segédkamerákat mellékelni, a 2 megapixeles makróegység pedig sehogy se méltó a 190 ezres árhoz. Amúgy a 3 cm-es makrók minősége messziről nézve nem rossz (1-2. példa), ám az egésznek legalább 8 megapixelen lett volna értelme – a főkamera 10 cm-ről jóval élesebb közelképeket ment.

Videók, multimédia

Videórögzítésben a Xiaomi a csúcskategóriában már jó, alatta viszont vegyes a helyzet, és 200 ezer forint környékén a három látószögben is kiegyensúlyozott 4K videóval villogó S21 FE, valamint a két lencsével 4K-zó Pixel 6a és Nothing Phone (1) egyaránt előnyben van.

Az a furcsa, hogy a Note 12 Pro+ tűéles képpel, pontos expozícióval és fókusszal, illetve megbízható fehéregyensúllyal dolgozó főkamerája papíron kínál optikai képstabilizálást, 4K-ben viszont ennek semmi nyoma: remegős a kép. Kár érte, mellékeltem mindenesetre a klip Google Fotókban utólag stabilizált változatát.

Az optikai és elektronikus stabilizálás kettőse 1080p felbontástól lép be a képbe, akárcsak az ultraszéles kamera használata, noha erre nem lehet váltani menet közben. A mozgáskiegyensúlyozás remek, a főkamera képminősége jó, az ultraszélesé pedig elmegy láthatóan visszafogottabb dinamikaátfogással, ám ugyanolyan korrekt sztereó hanggal. Viszont hiába a 200 megapixel, az előre történő zoom szemre tisztán digitális.

Este hasonló a döntéskényszer: lehet 4K-ban és remek részletekkel stabilizálatlan videót rögzíteni és a Fotókban gépészkedni (lásd fent), vagy 1080p-nél ragadni, korrekt kiegyensúlyozással. Videós verdikt: korrekt alapok, elfogadható 1080p videók és hiányérzet, hogy a szettben több volt, ha már a kamera a Pro+ fókusza. A jack kimenetre tiszta és dinamikus hang jut, ami azért is hasznos, mert az erélyes sztereó hangszóró ezúttal középszerű. A hangerővel tényleg nincs gond, ám a balansz a magas és éles hangok felé tolódott különösebb mélyek nélkül, és 70%-ra véve sem igazán tiszta a produktum. Mindazonáltal a kitűnő AMOLED panellel bátran mehet az egérmozi, elvégre megvan a HDR10+ és DolbyVision támogatás, valamint a Widevine L1 CDM védelem.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Note 12 Pro+ két nanoSIM-et fogad be minden hazai LTE és 5G sáv támogatásával, mindkét oldalon tiszta beszélgetési hangminőséggel. A hangszóró kellően erélyes és megfelelő a zajszűrés a túloldal irányában – csak az a fránya virtuális közelségérzékelő minek kellett, annyi gond után a márkánál. A Pro és a Pro+ az Elliptic Labs (most figyelj!) AI Virtual Proximity Sensor™ INNER BEAUTY® fantázianevű, tisztán szoftveres megoldását használja, és belegondolni is borzasztó, milyen sorsrontó meglepetéseket tartogat a felhasználó számára – gondoltam elsőre.

[+]

Ám az a helyzet, hogy a telefont a fülhöz emelve azonnal és megbízhatóan kikapcsol a képernyő álló, ülő és fekvő helyzetben egyaránt, elemelve pedig tüstént felvillan, szóval jelen szoftververzión minden a legnagyobb rendben, nincs itt semmi látnivaló. Ám ez hosszútávon is így lesz? A kétcsatornás WiFi 6 modem villámgyorsan operál (802.11a/b/g/n/ac/6, Direct, HotSpot), a Bluetooth 5.2-es (A2DP, LE), az USB pedig 2.0-s (Type-C, MTP, OTG). A pozíciószerzés gyors és pontos az egy csatorna ellenére (A-GPS, GPS, GLONASS, Galileo, QZSS). Megvan az iránytű, a gyorsulásmérő, a giroszkóp, az NFC és az infra, csak a barométer hiányzik.

[+]

Középkategória, 5000 mAh: ezt írták egyszer a nagykönyvbe, és ezt követi majdnem mindenki, persze vegyes eredményekkel. Akadt már Redmi Note 8-9 órás képernyőidőkkel töltésenként, a 12 Pro+ viszont 6-7 órával kell beérje egy picit nagyobb készenléti, 3D játékos és kamerás fogyasztás miatt, de ez még mindig nagyon jó. Így simán kijöhet másfél nap intenzívebb vagy kettő visszafogott használattal, a Xiaomi pedig közoktatást tart a Samsung, az Apple, a Sony és a Google telefonjainak 120 wattos töltéstámogatással és ilyen adapter dobozolásával. A hatalmas GaN adapter tíz perc alatt félig, negyedóra alatt kétharmadig, 26 perc alatt pedig csurig tölti a Pro+-t, hogy senkinek eszébe ne jusson a kimaradt vezetékmentes opció miatt szomorkodni. Ha viszont muszáj valamit felhozni ellene: speciel lehetne az adapter portja Type-C típusú Type-A helyett.

[+]

Jó kis telefont legózott össze középárú és csúcskategóriás alkatrészekből a Xiaomi: a Redmi Note 12 Pro+ megnyerő küllemű, cseppálló, fényes HDR panelt kínál minimális kávával, minőségi fotókat készít méretes főkamerájával és megvan a sztereó hangszóró, az infra, az 5G, a WiFi 6 modem, a 8/256 GB-os alapkiszerelés plusz a jó üzemidőhöz tartozó, 120 wattos villámtöltő – de még tok és fólia is fért a dobozba. A felhasználó ősellenségét, a virtuális közelségérzékelőt pedig nem sikerült térdre kényszeríteni, hárított tehát a márka egy szettlabdát.

A fellegek a 190 ezer forintos árra tekintve kezdenek gyülekezni, és a papíron még épp elfogadható MediaTek hardver a gyakorlatban botladozik a felületen és 3D játék közben. Olcsóbban nyújt sokkal kiegyensúlyozottabb működést egy Poco F4 és Realme GT2 / Neo 3, a Galaxy S21 FE-re ráfizetve pedig igazi csúcskészüléket kap az ember négy 4K képes kamerával két oldalon, bár sporolós doboztartalommal. Hány évig illik egy régi riválist felemlegetni? Amíg kapható és frissebb Androidot futtat, mint a vadi új Pro+, és garantáltan tovább tart a szoftvertámogatása. A 4 + 1 éves frissítésgaranciát ráadásul a Galaxy A34 / A54 is biztosítja, úgyhogy időszerű lenne erre a Xiaominak lépnie.

A Pro+ felső-középkategóriás kameratelefonként tetszeleg, és a főegység tényleg korrekt, viszont lehetne jobb a 2x-es szenzorzoom és az ultraszéles kamera, illetve kínálhatna a főkamera 4K-ban stabilizálást, ezt ugyanis a Pixel 6a és a Nothing Phone (1) két látószöggel letudja. Egyértelmű a videós hátrány, akinek viszont ez másodlagos, annak elég lehet a sima Note 12 Pro vagy az erősebb ár/érték arányú Note 12 5G, így a Pro+ helyzete kicsit nehéz. Ám lebeszélni senkit nem szeretnék róla: egyfelől gyorsan zuhan a Redmik ára és a szolgáltató is szokta akciózni, másfelől az alapok elég jók, hogy idővel és időszerű frissítésekkel versenyképes ajánlattá váljon. Mindenki döntse el maga, hogy megelőlegezi-e a tetszett plecsnit, nyitóáron és hardveres korlátokkal nálunk pont lecsúszott róla.

Bone123

Specifikáció

Redmi Note 12 Pro+

	Külső
	Méretek	162,9 x 76 x 8,98 milliméter
	Tömeg	210,5 gramm
	Védelem	IP53, Gorilla Glass 5 előlap, üveg hátlap
	Színvariációk	fekete, kék, fehér
	Kijelző képátlója	6,67 hüvelyk
	Képaránya	20:9
	Felbontása	1080 x 2400 pixel (395 ppi)
	Típusa, frekvenciája	10 bit, AMOLED, 120 Hz, HDR10+, DolbyVision
	Értesítő LED	mindig aktív kijelző
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó (oldalt)
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	MediaTek Dimensity 1080, 6 nm
	Processzor	2 x 2,6 GHz ARM Cortex-A78 és 6 x 2,0 GHz ARM Cortex-A55
	Grafikus chip	ARM Mali-G68MC4
	RAM, tárhely mérete	8 / 256 GB
	Memória bővítése	nincs
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/17/20/26/28/32/38/40/41/66 5G (N1/3/7/8/20/28/38/40/41/66/77/78)
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.2 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/6 (2,4 + 5 GHz, HotSpot, Direct)
	USB	USB 2.0 (Type-C, MTP, OTG)
	Navigáció	A-GPS, GPS, GLONASS, Galileo, BeiDou
	NFC	van
	Infra	van
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 12, MIUI 14
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	200 MP (1/1,4", 24 mm, f/1,65, PD-autofókusz, OIS) 8 MP ultraszéles (120 fokos látószög, f/2,2, fixfókusz) 2 MP makró (f/2,4, fixfókusz)
	Előlapi kamerarendszer	16 megapixel (f/2,5, fixfókusz)
	Videófelvétel	4K (30 fps), 1080p (30/60 fps)
	Jack kimenet	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	5000 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	120 watt (adapter a dobozban)
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, iránytű, fényérzékelő, virtuális közelségérzékelő, sztereó hangszóró