Multimédia, adatkommunkáció
Multimédia címszó alatt nem túl sok lehetőségünk van. Adott a zenelejátszó, ami külcsínben kicsit eltér az alapváltozattól, leginkább abban, hogy az albumképeket szép nagyban látjuk és egyfajta 3D hatású módon lehet a zenéket válogatni. Headsetet ugyebár nem kapunk a csomagban, de ott a 3,5-es jack, szóval ráköthetünk bármit. A hangminőség nem túl izgalmas, komolyabb fülessel se fog lerepülni a fejünk. Ugyebár ott a kamera is a kijelző felett, bár az 1,3 megapixeles optikát igazából videochatre tervezték, de fotózni is lehet vele. Az egy másik kérdés, hogy érdemes-e, mert igazából nem, meg hát enyhén vicces és nehézkes a hátlapot bámulva, vakon fotózni bármit is egy ilyen tepsivel. Ha mégis vannak képeink, fotóink, azokat memóriakártyán vagy az USB-n keresztül, pendrive-on nézhetjük meg, és szintén a gyári képnézegetőre hárul a feladat, hogy videókat játszunk le. Itt jut szerephez a HDMI csatlakozó, amin keresztül kiköthetjük tévére is, már csak az akkunak kell valahogy kibírnia (nehéz ügy lesz). Extra szoftvereket igazából nem nagyon kapunk, ami van, az egy iFileExplorer nevű fájlböngésző (USB-t is kezeli), egy AppDownload nevű ikon, ami a böngészőt nyitja meg és egy nem létező oldalra visz minket, továbbá kapunk egy hangrögzítőt, egy task managert és a teljes használati útmutató elektronikus formában.
Ahogy a képekből is látszik, a vissza, opciók és home gombok a képernyőn is megtalálhatók (az opciók csak itt), ezt már más tableten is láthattuk. Egy komolyabb extra, hogy kétféle launcher közül választhatunk, mert a sima gyári mellé kapunk egy hangzatos 3D Launcher cuccot is. Ez a képeken is látható módon alakítja át a főképernyőt és a főmenüt. Előbbinél az alsó sorban, félkörívesen sorakozik nyolc fix ikon. Ezek a böngészőt, az email klienst, a zene-, fotó- és videolejátszót, a főmenüt, a beállításokat és a használatit nyitják meg. Ilyenkor csak egy főképernyőnk van, szemben a gyári öttel, és fixen három widget van rajta, melyek között lapozással válthatunk. Az egyik egy időjárás előrejelző, a másik egy RSS olvasó, a harmadik pedig a Google kereső. Nem okozott gondot sem Budapest időjárását, sem pedig a Mobilaréna RSS feedjét belőni, úgyhogy akár még hasznosnak is nevezhetjük őket. A főmenü viszont igen ronda lett. Csúnya, alacsony felbontású, ám jókora méretű ikonok kúsznak egymáson, amolyan 3D effekt módjára, de amikor görgetünk, „síkba fekszenek”, míg ha megállítjuk, akkor felegyenesednek és remekül eltakarják egymást, így legfeljebb két sort, nyolc ikon látunk normálisan a 10 colos képernyőn, remek.
Az adatátvitelnél két fix dolog van, a WiFi és a Bluetooth. Előbbi b és g szabványokat támogat, a kapcsolódással nem volt probléma, a jelérzékenysége átlagosnak mondható. A Bluetooth-nál sincs extra, viszont a készülék egyik érdekessége a beépített 3G modem. E nélkül is kapható, de ezzel nyilván hasznosabb, hiszen nincs mindenhol WiFi. Miután a hátlapon lévő foglalatba beletuszkoltuk a SIM-et, már csak engedélyezni kell a menüben a 3G és GPS módot (csak egyszerre működnek, de ha nincs SIM, a GPS nélküle is megy). Ja, meg be kell lőni az APN-t, mert azt magától nem ismeri fel. Ezek után már használható is a mobilnet, és tulajdonképpen ez a rész a legjobb benne. A gyári böngésző gyors és jól működik, megy a kétujjas nagyítás, a nagy kijelzőn meg elég kényelmes a netezés. Mivel van flash is (de spéci verzió, mert hivatalosan nem tehető rá), így elbír a beágyazott videókkal, amiket akár teljes képernyőn is lejátszik. A számítógéppel való összekötés már elég érdekes. Ott van az USB-USB kábel, amit ha bekötünk, nem történik semmi. Annyira semmi, hogy még az akku sem vesz fel töltést, semmi új hardver felismerése vagy bármi. Ehhez ugyanis szükség lenne a dokkolóra, ami a spéci csatin keresztül működik, de ez nincs a csomagban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
