Bevezető, tartozékok
Most már nyugodtan kijelenthető, hogy tablet lázban ég az egész világ. Boldog-boldogtalan akar magának egy kis szeletet eme új (de vajon szükséges és hasznos?) kategóriából. Itt a probléma azon van, hogy jelenleg jóval nagyobb a „boldogtalan” kategóriába tartozó gyártó és eszköz, mint a „boldog”. Utóbbit nagyjából leszűkíthetjük az Apple és a Samsung készülékeire, illetve ide tartozik majd bizonyára az LG és a Motorola is.
Persze a másik oldal legnagyobb részét a különféle kínai gyártók teszik ki, akik gombamód ontják magukból a tableteket. Most is egy kínai gyártó terméke érkezett hozzánk, azaz egész pontosan a Prohardverhez, de rögtön rácsaptunk, hogy erről mi is írnánk külön. A Point of View márkanév a számítástechnikából lehet ismerős, videókártyákon, alaplapokon láthatjuk leginkább a kissé Nvidia utánérzésű logót.
A mi eszközünk egész pontosan a Mobii Tegra Tablet 10.1 névre hallgat, tehát egy 10”-os kijelzőjű, Tegra chipset-es eszközről van szó. Szép nagy doboza van, aminek igazából nem sok értelme van, ugyanis egy darab hálózati töltőn és egy sima USB-USB kábelen kívül semmi sincs benne.
Hirdetés
Külső
A tablet tipikusan egy olyan állatfaj, aminél a külső formát kicsit nehéz egyedire belőni, hiszen mindegyikük egy nagy kijelző, némi kerettel és ennyi. A PoW tabletjénél mondjuk a „némi” keret kissé vastagra sikerült. Konkrétan ez a gép nagy és nehéz. Aki látta az első oldalon a Galaxy Tab 10.1V-vel való közös képet, ott ez különösen látszik. A Mobii több centivel nagyobb, és ami talán még rosszabb, jóval nehezebb is a Tabnál. 730 grammot nyom, ami a 600 grammos Tab 10,1V-vel szemben jól érezhető különbség. Minőségileg egyik oldalról nincs nagy baj, mert össze van rakva, igaz, szét se szedhető. Viszont másik oldalról az anyagminőség elég gyenge, a kijelző körüli keret és főleg a teljes hátlap csúszós, fényes, nagyon könnyen koszolódó műanyag, amit az oldalsó élen ezüst keret fog körbe.
Az előlapon a vastag keret ellenére is a kijelző a fő tényező. 10,1 hüvelykes képátló, 1024 x 600 pixeles felbontás, kapacitív és multi-touch. Ez még akár jól is hangzana, a valóság viszont nem hozza a számok alapján vártakat. A kép kissé pixeles, a színek átlagosak, ám a legrosszabb a betekintési szög. Az ugyanis nincs, ami azt jelenti, hogy nem csupán azonnal torzulnak vagy inverzbe fordulnak a színek oldalról nézve, hanem igazából egyáltalán nincs olyan szög, ahonnan jó lenne a kép. Ezen felül csak egy kamerát láthatunk a kijelző felett, ami egy 1,3 megapixeles optikát rejt. Ezzel simán is lehet fotózni, de ezt inkább érdemes kihagyni, helyette videochat-re még jó lehet.
A hátlap a már említett fényes felületen kívül egy méretes PoW logót, meg némi vonalkódos matricát tartalmaz. Kamera itt már nincs, mondjuk ez nem életbevágó egy tabletnál. Van viszont két hangszóró az alsó részen, ami már le van kerekítve, így asztalra téve sem némul el. Szintén itt kell keresni egy kis ajtót, ami mögött a SIM-foglalat helyezkedik el. Ide kissé nehéz betuszkolni a kártyát, viszont kivenni még nehezebb, hiába a rugós megoldás. A kis ajtót sem egyszerű visszapattintani, közben viszont kis betekintést nyerünk a gép lelkébe, mert látszik az alaplap széle.
Oldalról körbejárva a bal szélén semmi sem található, alul van egy egyedi csatlakozó, ami elsőre Apple csatinak néz ki, aztán másodjára meg a Tabhoz hasonlít, de jobban megnézve kiderül, hogy egyedi. A jobb oldal egész zsúfolt, ide került a szintén egyedi töltőcsatlakozó, a 3,5 mm-es audio kimenet, a hangerőszabályzó. Egy széles fedél alatt újabb dolgokra bukkanunk, mégpedig HDMI, normál USB és microSD rejtőzik alatta. A fedél mágnessel rögzül a helyén, ami olyan erős, hogy sokszor a kinyitást is gátolja, mivel a körömmel kipiszkált fedelet rögtön vissza is rántja a helyére. Felülre került egy mikrofon, a bekapcsoló, a képernyőfordulást letiltó kapcsoló és a vissza billentyű.
Hardver, szoftver
A Mobii tablet pusztán a specifikációk alapján akár egész vonzó lehetne, hiszen a gép lelke az NVIDIA Tegra 250 chipset, mely egy kétmagos, 1 GHz-es Cortex A9 processzort rejt magában, továbbá ehhez jön még 512 MB DDR2 RAM és ugyanennyi ROM, a 3D-ről meg nyilván a chipsetben lévő GeForce grafikus kártya gondoskodik. Szóval ez így leírva nagyon jól hangzik és alapvetően a sebességgel nincs is különösebb gond. Azonban a már említett gyenge kijelző rögtön lerontja az összhatást és akkor még nem is beszéltem más, nem hardveres dolgokról.
A hardveren felül a szoftver oldal alapja az Android 2.2 (Froyo) rendszer, ami persze kényelmesen elfut ezen a vason. A gond viszont ott kezdődik, hogy a rendszer totál le van csupaszítva. Kissé fura és számomra érthetetlen, hogy bár a Mobii a szabvány töltőcsatlakozón felül teljesíti a Androidhoz szükséges előírásokat, mégis egy teljesen csupasz verziót kapott. Miközben az ugyanilyen előírásokkal rendelkező, nemrég tesztelt Star A3000 meg teljes értékű rendszerrel érkezik. Hogy mit jelent a csupasz Android? Azt, hogy úgy nagyjából mindent kivettek belőle, ami igazán fontos lenne. Nincs névjegyzék(mondjuk telefonálni úgyse lehet vele), nincs Gmail, Google Maps, YouTube, Corporate Calendar és ami a legfájóbb, hogy nincs Market sem.
Innentől pedig jelentősen beszűkülnek a lehetőségek, hiszen nem tudunk rá programokat telepíteni. Azaz tudunk, mert vannak alternatív lehetőségek. Az egyik az, ha memóriakártyára vagy USB pendrive-ra leszedjük a program telepítőjét (APK fájl) és azt a készüléken közvetlenül installáljuk. A másik pedig az alternatív Market használata, ami a hangzatos App Center ikonra bökve indítható el. A kinézetében az eredeti Marketra hajazó online szoftverbolt kínálata igencsak korlátozott a Google-éhez képest. Az egy dolog, hogy itt bőven nincs 300 ezer program, de a legrosszabb, hogy szinte minden, a Marketen népszerű és sokak által használt szoftver hiányzik. Az általam kedvelt kb. 30-40 programból talán ha 4-5 van fent itt is. Ez például azt jelenti, hogy nincs fent egy normális időjárás előrejelző (illetve csak fizetősen, de azok is elég gyengék), egy darab ingyenes Office dokumentumkezelő van, és még sorolhatnám, hogy mennyi minden hiányzik. Ráadásként a fizetős programok között se találjuk őket.
Multimédia, adatkommunkáció
Multimédia címszó alatt nem túl sok lehetőségünk van. Adott a zenelejátszó, ami külcsínben kicsit eltér az alapváltozattól, leginkább abban, hogy az albumképeket szép nagyban látjuk és egyfajta 3D hatású módon lehet a zenéket válogatni. Headsetet ugyebár nem kapunk a csomagban, de ott a 3,5-es jack, szóval ráköthetünk bármit. A hangminőség nem túl izgalmas, komolyabb fülessel se fog lerepülni a fejünk. Ugyebár ott a kamera is a kijelző felett, bár az 1,3 megapixeles optikát igazából videochatre tervezték, de fotózni is lehet vele. Az egy másik kérdés, hogy érdemes-e, mert igazából nem, meg hát enyhén vicces és nehézkes a hátlapot bámulva, vakon fotózni bármit is egy ilyen tepsivel. Ha mégis vannak képeink, fotóink, azokat memóriakártyán vagy az USB-n keresztül, pendrive-on nézhetjük meg, és szintén a gyári képnézegetőre hárul a feladat, hogy videókat játszunk le. Itt jut szerephez a HDMI csatlakozó, amin keresztül kiköthetjük tévére is, már csak az akkunak kell valahogy kibírnia (nehéz ügy lesz). Extra szoftvereket igazából nem nagyon kapunk, ami van, az egy iFileExplorer nevű fájlböngésző (USB-t is kezeli), egy AppDownload nevű ikon, ami a böngészőt nyitja meg és egy nem létező oldalra visz minket, továbbá kapunk egy hangrögzítőt, egy task managert és a teljes használati útmutató elektronikus formában.
Ahogy a képekből is látszik, a vissza, opciók és home gombok a képernyőn is megtalálhatók (az opciók csak itt), ezt már más tableten is láthattuk. Egy komolyabb extra, hogy kétféle launcher közül választhatunk, mert a sima gyári mellé kapunk egy hangzatos 3D Launcher cuccot is. Ez a képeken is látható módon alakítja át a főképernyőt és a főmenüt. Előbbinél az alsó sorban, félkörívesen sorakozik nyolc fix ikon. Ezek a böngészőt, az email klienst, a zene-, fotó- és videolejátszót, a főmenüt, a beállításokat és a használatit nyitják meg. Ilyenkor csak egy főképernyőnk van, szemben a gyári öttel, és fixen három widget van rajta, melyek között lapozással válthatunk. Az egyik egy időjárás előrejelző, a másik egy RSS olvasó, a harmadik pedig a Google kereső. Nem okozott gondot sem Budapest időjárását, sem pedig a Mobilaréna RSS feedjét belőni, úgyhogy akár még hasznosnak is nevezhetjük őket. A főmenü viszont igen ronda lett. Csúnya, alacsony felbontású, ám jókora méretű ikonok kúsznak egymáson, amolyan 3D effekt módjára, de amikor görgetünk, „síkba fekszenek”, míg ha megállítjuk, akkor felegyenesednek és remekül eltakarják egymást, így legfeljebb két sort, nyolc ikon látunk normálisan a 10 colos képernyőn, remek.
Az adatátvitelnél két fix dolog van, a WiFi és a Bluetooth. Előbbi b és g szabványokat támogat, a kapcsolódással nem volt probléma, a jelérzékenysége átlagosnak mondható. A Bluetooth-nál sincs extra, viszont a készülék egyik érdekessége a beépített 3G modem. E nélkül is kapható, de ezzel nyilván hasznosabb, hiszen nincs mindenhol WiFi. Miután a hátlapon lévő foglalatba beletuszkoltuk a SIM-et, már csak engedélyezni kell a menüben a 3G és GPS módot (csak egyszerre működnek, de ha nincs SIM, a GPS nélküle is megy). Ja, meg be kell lőni az APN-t, mert azt magától nem ismeri fel. Ezek után már használható is a mobilnet, és tulajdonképpen ez a rész a legjobb benne. A gyári böngésző gyors és jól működik, megy a kétujjas nagyítás, a nagy kijelzőn meg elég kényelmes a netezés. Mivel van flash is (de spéci verzió, mert hivatalosan nem tehető rá), így elbír a beágyazott videókkal, amiket akár teljes képernyőn is lejátszik. A számítógéppel való összekötés már elég érdekes. Ott van az USB-USB kábel, amit ha bekötünk, nem történik semmi. Annyira semmi, hogy még az akku sem vesz fel töltést, semmi új hardver felismerése vagy bármi. Ehhez ugyanis szükség lenne a dokkolóra, ami a spéci csatin keresztül működik, de ez nincs a csomagban.
Összegzés
Ami még egyértelműen gyenge pontja a gépnek, az nem más, mint az akkumulátor. A kétmagos proci, a 3G, WiFi, HDMI, meg hát egy ilyen nagy kijelző elég szépen megkérik a maguk energiáját. Ehhez voltak szívesek egy 3300 mAh-s lítium telepet belepakolni, ami igen harmatosan hangzik. Gondoljunk bele, az ennél a készüléknél kisebb, vékonyabb és könnyebb Galaxy Tab 10.1V-ben egy 6850 mAh-s táp van, ami elképesztő különbség. Igaz, hogy a Mobii cucc fele annyi dologra sem alkalmas, mint a Tab, de így is igen viharos sebességgel képes lemerülni. Ha teljes fényerőn elkezdünk mondjuk netezni, akkor olyan 3- 4 óra alatt eljuthatunk a kikapcsolásig, de a cucc még készenléti módban is elég határozottan merül, sajnos a feltöltése nem ennyire sietős.
Egy kicsit nehéz összegezni, hiszen a Mobii hardveresen alapvetően rendben van. Adott egy erős, kétmagos processzor, elegendő RAM, erős 3D, ám sajnos ott a másik oldal, amit hardver részről egy elég béna kijelző testesít meg. Viszont ennél sokkal rosszabb a szoftveres helyzet. A totálisan kiherélt Android alaphelyzetben a netezésen és zenehallgatáson kívül kb. semmire sem alkalmas. Semmi gond, hiszen szabadon bővíthetnénk programokkal, gondolnánk. Hát igen, de a Market hiánya miatt ez nehezen és körülményesen oldható meg, Az egészre még rájön a gyengécske akkumulátor, na meg a mérete és a súlya. Szerintem mindenki tisztában van vele, hogy a Point of View tabletje nem az iPad és a Galaxy Tab 10.1 ellen indul csatába, azok ellen ugyanis esélytelen. A gond viszont, hogy ez az eszköz kb. 90 ezer forintba kerül, ami a hardver alapján nem is volna sok pénz érte (kivéve a kijelzőt, mert az gyenge). Csak hát elég nehéz ezt rendesen kihasználni, hiszen a programok telepítése macerás és esetenként nem is lehetséges. Így viszont nem is járhat rá pecsét.
Rusi
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
