Küllem, kezelés, csomagolás
Pár éve makacsul fogadkoztam: amíg jófajta vezetékes fejhallgatómat csatlakoztatni tudom a telefonomhoz és egyéb hangforráshoz, nem váltok vezetékmentesre a töltés kényelmetlensége, hangminőségbeli korlátok és persze új eszköz vásárlása miatt, amivel lényegében mehet a régi az elektronikus levesbe. Aztán persze kikopott a csúcsmobilokból a jack kimenet, a dobozból meg az átalakító, és boldog-boldogtalan előállt a maga teljesen vezetékmentes Bluetooth fülbevalójával. Ami engem illet ma: azért még elő-előveszem régi Audio-Technica fültakarómat, ám bevallom, annyira praktikus kikapni a FreeBuds 4-et a tokjából, a P40 Pro zenéjét átvéve, vagy az Oppo sajtóajándékát, az Enco Airt hasonszőrű mozdulattal asztali és hordozható géphez csatlakoztatni, hogy másként alakultak a dolgot, mint magamnak előrevetítettem.
[+]
Magyarul beálltam a sorba, és nem mentegetőzöm: vájtfülűnek nem mondanám magam, és a kábelelhagyás, illetve az észrevétlen hordás megvett kilóra, bár az egyre több port gyűjtő japán audioegység mindig kéznél van, ha a tiszta hangminőség szempont. A teljesen vezetékmentes, azaz TWS kütyük mindenesetre letarolták a piacot, és gyakorlatilag nincs mobilgyártó ilyen cucc nélkül – pontosabban szólva hagyományos telefonmárkák nincsenek többé, ehelyett szépszámú elektronikus eszköz összhangjára gyúrnak, és ökoszisztémában gondolkodnak. Így tesz a BBK Electronics kötelékén belül a OnePlus is, melynek van olcsóbb és drágább telója, órája, tévéje, tokja, táskája, töltője és számos TWS fülese.
[+]
Most pedig eljött az idő, hogy kicsit komolyabban rámenjenek az audio témára – büszkélkedik erről az új Buds Pro utótagja. A 150 eurós, azaz mintegy 52 ezer forintos cucc persze nem high-end vonalon, a Sony WF-1000XM4-gyel versenyez, mert bizony ebben a műfajban is akad elit, passzoló tudáselőnnyel. Az új páros mindenesetre több prémium kategóriára jellemző funkciót ígér zárt in-ear vonalon: három mikrofonos, aktív hibrid zajszűrést, IP55 (fülesek), illetve IPX4 védelmet (töltőpakk), a Type-C kábeles mellett vezetékmentes Qi töltést, három pár szilikonharangot és szoftveres próbafunkciót, valamint egyéni hallásra igazított audiohangolást.
[+]
Elsőre persze mindig az esztétika a lényeg, és a piros-fehér pakkból a szokásos kavicsforma helyett picit szögletesebb, de roppant elegáns matt fekete dobozka bújuk elő, hogy aztán 60,1 x 49,1 x 24,9 milliméteren és 52 grammon észrevétlenül tűnjön el a zsebben vagy táskában. Kinyitni mondjuk nem egyszerű egy kézzel, ám utána újfent esztétikai jó pontok következnek a két 4,35 grammos, 32 x 23,2 milliméteres bigyót meglátva, amelyek íny fülcsiklandozó formát kaptak, és alighanem a fényes fehér változat is hasonlóan jól néz ki. Ami nem látszik, az a kezelés módja: a két füles valamelyik szárát szorongatva lehet az izét irányítani – aki ilyesmivel még nem találkozott, annak lesz pár óra, amíg megszokja, ám utána határozott szorításra megbízható irányítás üti a markát, vagyis két ujját.
[+]
Szimpla nyomásra indul és áll meg a lejátszás, duplán és triplán számot lehet léptetni (az utóbbi a telefonos asszisztenst is indíthatja), egy másodperces szorongatás kapcsolja ki és be a zajszűrést, ennél hosszabb pedig a Zen módot, ami nem más, mint zajszűrés, relaxáló zenével mixelve. Kár hogy a fülesre offline tölthető számok alacsony bitrátájúak, így megnyugtatóbb nem hallgatni őket, vagy passzoló mobilappot telepíteni. Ami nem opció, és elég furcsa, az a hangerőállítás a fülesekkel – lehetett volna úgy variálni a szorítgatást, hogy ez mégis csak lehetőség legyen. A 11 mm-es dinamikus meghajtót kínáló két bigyó közt a tokban apró gomb pihen, hosszan lenyomva párosító módot kínálva – kivéve OnePlus mobilok esetében, mert azok tüstént felismerik a Buds Prót, amint felnyitja a szelencét az ember. A töltöttséget apró RGB lámpa jelöli, a csomagolás pedig az etetéshez kompatibilis USB-C kábelt rejt a füles, a két extra pár illeszték és a rövid leírás mellett.
Csatlakozás, zajkioltás, üzemidő
Míg a gyártó telefonjai azonnal letudják a csatlakozást, iPhone-on vagy Androidon Bluetooth-párosítással érdemes indítani, majd az Oppo-féle HeyMelody app telepítésével folytatni. Ez jelzi ki ugyanis külön a két füles plusz a tok töltöttségét, és ez kínál fel egy rakás beállítást, illetve szoftverfrissítést, amire a Z Flip3-mal mindjárt rá is mentem. Az opciók előtt pár hardveres paraméter. Érzékenység: 98 dB ± 3dB @ 1 KHz. Frekvenciaválasz: 20 Hz - 20 KHz. Impedancia: 16 Ω. Bluetooth hatótáv: 10 méter. A fülesenként három mikrofon és a beépített algoritmus a zenehallgatás mellett hanghíváshoz is kínál aktív zajszűrést, és szeles időben némi extra szoftveres segítséget. Zárt térben és halkabb, nyílt helyszínen tisztán értették a szavam a túloldalon, illetve a tompább város morajlás vagy háttérzene ügyesen meg lett szűrve az irányukba, az én oldalamon pedig végig tiszta maradt a beszédminőség, a telefonhoz elég közel maradva. Zötykölődő BKV járaton és erős városi zajban viszont többször kérdezett a másik fél vissza – a TWS műfaj korlátai miatt ilyenkor jobb a telefont a hallójárathoz igazítani.
[+]
A fülesek több szilikonharangot kínálnak, hogy ki-ki kényelmesen illessze és szigetelje hallójárata fölé, és a bigyók sem intenzív séta, sem pedig ráérős kocogás közben nem akartak kiesni, bár ritmikus sportgimnasztika vagy wingman repülés közben nem próbáltam használni (pontosabban ezeket a mozgásformákat nem próbáltam ki). A Buds Pro hosszabb viselés után sem kényelmetlen, nem jellemző a beleizzadás, hallani viszont némi tompa kísérőhangot, ahogy mozgás közben a két babszem a fülben egy picit mocorog. A mobilapp egyébként felkínál viseléstesztet, a mikrofonok segítségével ráérezve, melyik haranggal illeszkedik legjobban a fülünkbe. Az Audio ID-vel pedig némileg egyénire lehet szabni az általános hangzásvilágot, különböző frekvenciájú effektek hangostól a nagyon halkig történő lejátszásával és saját visszajelzésünkkel. Öregedő érzékszerveimmel a magasabb tartományokban a leghalkabb sípolást már nem hallottam, úgyhogy a szoftver ehhez igazította a hangprofilt, amiből több is menthető, plusz bármikor kikapcsolható.
[+]
Ez ügyes, a hangszínszabályzó teljes hiánya viszont semmiképp sem az, és a minőségre áttérve sajnálatos tény. Nem azért, mert a OnePlus kütyü ne szólna jól: már elsőre tiszta, részletes, dinamikus sztereó hangot kaptam, amely könnyűzenéhez és filmezéshez egyaránt ideális, szóval a maga kategóriájában acélos a helyzet. A manapság divatos, V-kialakítású hangzás viszont határozottan kiemeli a mélyeket, amelyek ugyan dübörgőek, de nem a legrészletesebbek, így kissé unalmasak, mert a mélyek közötti nüanszokról le kell mondani. Ami pedig a magas tartomány megtolását illeti, nagy hangerő mellett az s-ek és sz-ek az énekhangokban, illetve bizonyos hangszerek elég élesen szólnak, hogy egy idő után elfáradjon tőlük a fül, és kényelmetlenül érezze magát. De igazából zenéje válogatja, mikor fülbemászó és passzoló a Buds Pro hangképe (pop, rock, R&B), és mikor segítene a dolgon a kiegyensúlyozottabb hangzás (klasszikus jazz, komolyzene).
[+]
Ott van aztán a kompatibilitás kérdése. Addig tiszta, hogy megvan az SBC és az AAC, de Dolby Atmos támogatást például csak OnePlus 7 csúcskészülékektől felfele kapjuk a márkánál maradva. A nagy felbontású és alacsony késleltetésű hangformátumok közül pedig csak az LHDC adott, de az is majd egyszer, egy frissítés után a két OnePlus 9-hez csatlakozva. Akkor miért tudja példának okáért a Nord 2 LDAC, illetve aptX HD támogatást (ahogy elvileg natívan az Android), és a tervezők miért nem hangolták össze a kodekeket legalább házon belül? A késleltetés egyébként passzoló OnePlus mobilon és játékmódban a legrövidebb állítólag (a gyártó szerint 94 ms), a Z Flip3-on gaming közben viszont ennél észrevehetőbb volt a hanglemaradás, de nem zavaró mértékben – a késleltetés az efféle fülesek középmezőnyében végez.
(forrás: OnePlus) [+]
Az aktív hibrid zajszűrést hosszú szorításra tudjuk bekapcsolni, és kétszer három mikrofon továbbítja a jelet a chipnek, amely 25-40 dB között ígér hatékony hangkioltást normál, illetve maximális ANC módban. A kettő között váltogat az okos zajszűrő mód, amit a mobilappban lehet aktiválni, ám én többször lefüleltem az ugrást közöttük, úgyhogy inkább a normál módnál maradtam. Kettős a helyzet zajkioltásban: városi morajlás közepette főleg a közép- és mély tartományú külső hangok tompulnak, illetve tűnnek el hatékonyan, a magasabbak, illetve a beszédhangok eggyel hallhatóbbak. És bár valamennyi alapzaj jellemző a műfajban, amikor a kioltás aktív, de épp nem játsszunk le semmit, ez a háttéreffekt a Buds Pro esetében a téma legjobbjainál hallhatóbb, karcosabb.
[+]
Az ANC mindenesetre kapóra jön, akárcsak a transparency, vagyis hangáteresztő mód, amely városi közlekedés, kerékpározás vagy kommunikáció közben jöhet kapóra olyan esetekben, amikor nem tiszteljük meg a másikat azzal, hogy a beszélgetés, jegyvásárlás, bérlet felmutatás idejére leállítjuk a zenét. Mire jó az áteresztő mód? Buds Pro in-ear kialakítása és korrekt szigetelése miatt egész hatékony passzív zajszűrésben is, ergo már behelyezéskor kevesebbet hallani a külvilág potenciálisan fontos zajából. A transparencyt aktiválva pedig egyértelműen több hallatszik, és megvan a helye a mindennapokban. Aktív zajszűréssel a gyártó ötórás, nélküle pedig hétórás működést ígér fülesenként (40 mAh-s telep), aminél én egy-egy órával kevesebbet saccolok reálisnak, 75%-os hangerő környékén. Az 520 mAh-s tokkal együtt ezek az értékek 23, illetve 31 órára nyúlnak, és 7,5 watton, Type-C porton tíz perc etetés tízórányi extra hallgatást ígér. Persze a szelence a POGO töltőn, 0,75 watton lassabban látja el a fülest energiával. Praktikus opció a tok vezetékmentes Qi töltése 2 watton, hiszen erre nem csak tetszőleges lapok, hanem ma már a fordított töltést felkínáló telefonok is alkalmasak.
[+]
A OnePlus Buds Pro ügyesen árazta be magát a TWS műfaj középkategóriájába, jó megjelenést, kényelmes viselést, elfogadható üzemidőt, használható aktív zajszűrést és pár ügyes szoftverfunkciót kínálva alapvetően jó hangminőség mellé, mert ugye erről szól a dolog. Kétségtelenül azoknak szól az in-ear megoldás, akik a kiemelt mélyeket és magas hangokat keresik a kiegyensúlyozottabb hangzás helyett, és akik szívesen használnak efféle fülbevalót edzéshez, ráadásul a por- és vízálló füles mellett a tok is cseppálló és vezetékmentesen tölthető. A Buds Pro viszont nem a vájtfülűek játékszere, erről tesz a V-hangzás, a hangszínszabályzó hiánya és a korlátozott nagyfelbontású formátumkínálat. Az átlagembernek a zenei minőség mindenesetre elég jó lesz, a kezelés a szorítómozdulatokkal praktikus (mínusz a hangerőállítás), és bár a hangszűrésnek van némi alapzaja, a kioltás és hangáteresztés is egész hatékony, sokrétű vezetékmentes bigyóvá téve a gyártó eddigi legjobb audiokellékét.
Bone123
 |
| OnePlus Buds Pro |
