Csatlakozás, zajkioltás, üzemidő
Míg a gyártó telefonjai azonnal letudják a csatlakozást, iPhone-on vagy Androidon Bluetooth-párosítással érdemes indítani, majd az Oppo-féle HeyMelody app telepítésével folytatni. Ez jelzi ki ugyanis külön a két füles plusz a tok töltöttségét, és ez kínál fel egy rakás beállítást, illetve szoftverfrissítést, amire a Z Flip3-mal mindjárt rá is mentem. Az opciók előtt pár hardveres paraméter. Érzékenység: 98 dB ± 3dB @ 1 KHz. Frekvenciaválasz: 20 Hz - 20 KHz. Impedancia: 16 Ω. Bluetooth hatótáv: 10 méter. A fülesenként három mikrofon és a beépített algoritmus a zenehallgatás mellett hanghíváshoz is kínál aktív zajszűrést, és szeles időben némi extra szoftveres segítséget. Zárt térben és halkabb, nyílt helyszínen tisztán értették a szavam a túloldalon, illetve a tompább város morajlás vagy háttérzene ügyesen meg lett szűrve az irányukba, az én oldalamon pedig végig tiszta maradt a beszédminőség, a telefonhoz elég közel maradva. Zötykölődő BKV járaton és erős városi zajban viszont többször kérdezett a másik fél vissza – a TWS műfaj korlátai miatt ilyenkor jobb a telefont a hallójárathoz igazítani.
A fülesek több szilikonharangot kínálnak, hogy ki-ki kényelmesen illessze és szigetelje hallójárata fölé, és a bigyók sem intenzív séta, sem pedig ráérős kocogás közben nem akartak kiesni, bár ritmikus sportgimnasztika vagy wingman repülés közben nem próbáltam használni (pontosabban ezeket a mozgásformákat nem próbáltam ki). A Buds Pro hosszabb viselés után sem kényelmetlen, nem jellemző a beleizzadás, hallani viszont némi tompa kísérőhangot, ahogy mozgás közben a két babszem a fülben egy picit mocorog. A mobilapp egyébként felkínál viseléstesztet, a mikrofonok segítségével ráérezve, melyik haranggal illeszkedik legjobban a fülünkbe. Az Audio ID-vel pedig némileg egyénire lehet szabni az általános hangzásvilágot, különböző frekvenciájú effektek hangostól a nagyon halkig történő lejátszásával és saját visszajelzésünkkel. Öregedő érzékszerveimmel a magasabb tartományokban a leghalkabb sípolást már nem hallottam, úgyhogy a szoftver ehhez igazította a hangprofilt, amiből több is menthető, plusz bármikor kikapcsolható.
Hirdetés
Ez ügyes, a hangszínszabályzó teljes hiánya viszont semmiképp sem az, és a minőségre áttérve sajnálatos tény. Nem azért, mert a OnePlus kütyü ne szólna jól: már elsőre tiszta, részletes, dinamikus sztereó hangot kaptam, amely könnyűzenéhez és filmezéshez egyaránt ideális, szóval a maga kategóriájában acélos a helyzet. A manapság divatos, V-kialakítású hangzás viszont határozottan kiemeli a mélyeket, amelyek ugyan dübörgőek, de nem a legrészletesebbek, így kissé unalmasak, mert a mélyek közötti nüanszokról le kell mondani. Ami pedig a magas tartomány megtolását illeti, nagy hangerő mellett az s-ek és sz-ek az énekhangokban, illetve bizonyos hangszerek elég élesen szólnak, hogy egy idő után elfáradjon tőlük a fül, és kényelmetlenül érezze magát. De igazából zenéje válogatja, mikor fülbemászó és passzoló a Buds Pro hangképe (pop, rock, R&B), és mikor segítene a dolgon a kiegyensúlyozottabb hangzás (klasszikus jazz, komolyzene).
Ott van aztán a kompatibilitás kérdése. Addig tiszta, hogy megvan az SBC és az AAC, de Dolby Atmos támogatást például csak OnePlus 7 csúcskészülékektől felfele kapjuk a márkánál maradva. A nagy felbontású és alacsony késleltetésű hangformátumok közül pedig csak az LHDC adott, de az is majd egyszer, egy frissítés után a két OnePlus 9-hez csatlakozva. Akkor miért tudja példának okáért a Nord 2 LDAC, illetve aptX HD támogatást (ahogy elvileg natívan az Android), és a tervezők miért nem hangolták össze a kodekeket legalább házon belül? A késleltetés egyébként passzoló OnePlus mobilon és játékmódban a legrövidebb állítólag (a gyártó szerint 94 ms), a Z Flip3-on gaming közben viszont ennél észrevehetőbb volt a hanglemaradás, de nem zavaró mértékben – a késleltetés az efféle fülesek középmezőnyében végez.
(forrás: OnePlus) [+]
Az aktív hibrid zajszűrést hosszú szorításra tudjuk bekapcsolni, és kétszer három mikrofon továbbítja a jelet a chipnek, amely 25-40 dB között ígér hatékony hangkioltást normál, illetve maximális ANC módban. A kettő között váltogat az okos zajszűrő mód, amit a mobilappban lehet aktiválni, ám én többször lefüleltem az ugrást közöttük, úgyhogy inkább a normál módnál maradtam. Kettős a helyzet zajkioltásban: városi morajlás közepette főleg a közép- és mély tartományú külső hangok tompulnak, illetve tűnnek el hatékonyan, a magasabbak, illetve a beszédhangok eggyel hallhatóbbak. És bár valamennyi alapzaj jellemző a műfajban, amikor a kioltás aktív, de épp nem játsszunk le semmit, ez a háttéreffekt a Buds Pro esetében a téma legjobbjainál hallhatóbb, karcosabb.
Az ANC mindenesetre kapóra jön, akárcsak a transparency, vagyis hangáteresztő mód, amely városi közlekedés, kerékpározás vagy kommunikáció közben jöhet kapóra olyan esetekben, amikor nem tiszteljük meg a másikat azzal, hogy a beszélgetés, jegyvásárlás, bérlet felmutatás idejére leállítjuk a zenét. Mire jó az áteresztő mód? Buds Pro in-ear kialakítása és korrekt szigetelése miatt egész hatékony passzív zajszűrésben is, ergo már behelyezéskor kevesebbet hallani a külvilág potenciálisan fontos zajából. A transparencyt aktiválva pedig egyértelműen több hallatszik, és megvan a helye a mindennapokban. Aktív zajszűréssel a gyártó ötórás, nélküle pedig hétórás működést ígér fülesenként (40 mAh-s telep), aminél én egy-egy órával kevesebbet saccolok reálisnak, 75%-os hangerő környékén. Az 520 mAh-s tokkal együtt ezek az értékek 23, illetve 31 órára nyúlnak, és 7,5 watton, Type-C porton tíz perc etetés tízórányi extra hallgatást ígér. Persze a szelence a POGO töltőn, 0,75 watton lassabban látja el a fülest energiával. Praktikus opció a tok vezetékmentes Qi töltése 2 watton, hiszen erre nem csak tetszőleges lapok, hanem ma már a fordított töltést felkínáló telefonok is alkalmasak.
A OnePlus Buds Pro ügyesen árazta be magát a TWS műfaj középkategóriájába, jó megjelenést, kényelmes viselést, elfogadható üzemidőt, használható aktív zajszűrést és pár ügyes szoftverfunkciót kínálva alapvetően jó hangminőség mellé, mert ugye erről szól a dolog. Kétségtelenül azoknak szól az in-ear megoldás, akik a kiemelt mélyeket és magas hangokat keresik a kiegyensúlyozottabb hangzás helyett, és akik szívesen használnak efféle fülbevalót edzéshez, ráadásul a por- és vízálló füles mellett a tok is cseppálló és vezetékmentesen tölthető. A Buds Pro viszont nem a vájtfülűek játékszere, erről tesz a V-hangzás, a hangszínszabályzó hiánya és a korlátozott nagyfelbontású formátumkínálat. Az átlagembernek a zenei minőség mindenesetre elég jó lesz, a kezelés a szorítómozdulatokkal praktikus (mínusz a hangerőállítás), és bár a hangszűrésnek van némi alapzaja, a kioltás és hangáteresztés is egész hatékony, sokrétű vezetékmentes bigyóvá téve a gyártó eddigi legjobb audiokellékét.
Bone123
![]() |
OnePlus Buds Pro |