OnePlus 9 - a kevesebb néha több(be kerül)

Hardver, kamera

Ha lehetséges, akkor a OnePlus 9 még sebesebb, mint a 9 Pro az alacsonyabb felbontású kijelző miatt, de igazából nem lehetséges, mert egyszerűen nem lehet látni az eltérést: mindkettő szélvészgyors. A Qualcomm idei csúcslapkája ebben a telefonban is bizonyít, nincs olyan feladat, nincs olyan megterhelő alkalmazás-kombináció, ami gondot okozna neki — ebben persze partner az UFS 3.1-es tárhely és a 8 GB RAM is partner. No meg a végletekig optimalizált Oxygen OS, ami kifogástalan sebességgel és reszponzivitással áll a felhasználó rendelkezésére.

Az Android 11-re épülő rendszerről a Pro modell kapcsán már értekeztünk, ezért most itt nem cincáljuk szét a kezelőfelület funkcióit, hiszen az egyetlen eltérés az, hogy a kijelzővel kapcsolatos beállítások között nem tudunk QHD-re kapcsolni, a frissítési ráta pedig 60 és 120 Hz között kapcsolható, de utóbbi esetben is visszaveszi a rendszer 60-ra, ha a tartalom szempontjából ez is elég (például a YouTube esetén). Más eltérés nincs a két termék között, ugyanazok a szoftverek, funkciók és opciók vannak a menüben, az Oxygen OS jóságáról pedig egyébként is sokat áradozunk minden OnePlus anyag kapcsán.

[+]

A kamera viszont olyan pont, ahol a Pro verzió többet tud, ez pedig már ránézésre is egyértelmű, mert a tesztkészülékünkről hiányzik a telés lencse. A kiválónak bizonyult, 50 megapixeles felbontásra képes ultraszéles modul viszont megmaradt, a főkamera kapcsán pedig a számok stimmelnek ugyan, de a Próban használt Sony IMX789-es szenzor helyett az IMX689 került ide. A kérdés az volt, hogy ez a képminőség kapcsán okoz-e bármi eltérést, ezért két-két fotót helyeznék el ide alulra, a bal oldalit a OnePlus 9 Pro szállította, a jobb oldalon pedig az elvileg gyengébb produkció látható.

Nos, lehet pixelről-pixelre haladva elemezgetni a képeket, van is köztük eltérés a Pro javára, de nem túlságosan markáns, ráadásul inkább a teljes felbontáson jön ki, 12 megapixelen kevésbé. A Hasselblad felirat mindenesetre mindkét modell hátlapján ott virít, de pontosan tudjuk, hogy ez egyelőre inkább csak marketingfogás, különösebb hozzáadott értéket nem képvisel, egyedül a színkezelés kapcsán szólt bele szőrmentén a Hasselblad az algoritmusba, de itt sem ugyanúgy, a Pro képei egy fokkal hűvösebbek. Bár nem ez a telefon a fotós mobilok királya, de azért bőven frankó az eredmény, az 50 megapixeles ultraszéles modul pedig vitán felül az egyik legjobb most a mezőnyben, úgyhogy pár tesztképpel ezt alátámasztanánk, az automatikára bízva az optimalizálást 12 és 13 megapixeles felbontások mellett:

Az ultraszéles kamerával is van lehetőség 50 megapixelben fotózni (itt egy példa), a főkameránál is engedélyezett a 48 megapixeles mód (itt erre is egy példa), de ez alapvetően felesleges tárhelypazarlás: jobbak nem, csak nagyobbak lesznek a fotók. A nagy felbontásnak akkor van előnye, amikor zoomolni szeretnénk, nyilván digitális képkivágást használ ilyenkor a termék (dedikált lencse hiányában), nem is lesznek olyan jók az eredmények, de amíg csak közösségi médiában terítjük az alkotásokat, addig ez igazából nem nagyon számít. Tudunk viszont szupermakrót készíteni a normál és az ultraszéles modullal is, erre is mutatnék pár példát, mert ilyen felbontás mellett már van a dolognak tényleges értelme:

És végezetül jöjjenek az esti felvételek mindkét kamerával, nem kötelező ám a dedikált éjszakai módot használni, ha elég erős a mesterséges megvilágítás, akkor egyébként is roppant gyorsan lezajlik az expozíció abban az esetben is, ha direkt kiválasztottuk az esti üzemmódot. Az első sorban a normál, a másodikban az éjszakai mód használatával lőtt képek láthatók:

Fotózás terén a OnePlus 9 a kiváló ultraszéles kamerájával tűnik ki, az elsődleges modul csak simán korrekt, de nem kiemelkedő. Szintén illeti dicséret a terméket a nagy felbontású makrós képességek miatt, az előlapi kamerával viszont jóval kevesebbet foglalkoztak, a szelfik csak átlagosnak mondhatók, este pedig konkrétan gyengének (példa itt).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!