Kamerák, multimédia
A Nokia 6 előlapjára 8 megapixeles kamera került, nem túl megbízható autofókusszal és közepes minőséggel, ilyen képet lő. Sokkal meggyőzőbb a PD-autofókuszos, villámgyorsan élesítő hátlapi rendszer 16 megapixeles, 4:3-as szenzorral, f/2-es rekeszértékű lencsével és dupla ledes villanóval, optikai stabilizálás nélkül. Remélhetőleg tényleg visszatér a Lumia kameraszoftver, mert a mellékelt app elég egyszerű: ha a menüből előcsalható kézi beállításokat aktiváljuk, akkor is csak a fehéregyensúllyal, az érzékenységgel, a mérési móddal, az expozícióval és az önkioldóval lehet babrálni. A rácsvonallal, iránytűvel és vízszintezővel megtámogatható keresőn továbbá ujjnyújtásnyira van a HDR (van automata mód is), a vaku, a kameraváltó, a videofelvevő, az exponáló, a galéria és a további beállítások. Elérhető még retusálás és panoráma. Amit a szoftver nem tud, a camera2 API-ra épülő alternatívák szerencsére igen: Manual Camerával van záridő-állítás 0,6 mp-ig, illetve rendben működő dng raw mentés (este némi színszivárgással), úgyhogy az első négy képet mindjárt saját feldolgozásból mellékeljük, a többit pedig a gyári szoftver automatikájával.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A dng-ből nyert nappali fotók jó lencserajzolatról árulkodnak, némi elmosással a széleken, de a telefon algoritmusán átpasszírozott képekre sem jellemző a túlzott zajmentesítés vagy élesítés. Ráadásul a dinamika átlag feletti (bár a rendszer néha túlexponál), a HDR pedig egész jól kompenzál, bár fakóbb és puhább eredményekkel. A fehéregyensúly és az élesítés megbízható, amíg a nap fent van, a makrókra pedig elég részlet jut. Este viszont megszenved az élesítés és komoly a minőségveszteség, a könnyű bemozdulásról nem beszélve, hiszen optikai stabilizátor nincs. 1080p a videofelvételi plafon (egy példa), tiszta, dinamikus, részletgazdag képpel, elő-előforduló fókuszvesztéssel és persze kézremegéssel. A gondot mégis inkább a jócskán túlszűrt hang jelenti, mintha egy pohár kristályvízből hallgatózna a kis Nokia sztereó mikrofonpárja (nem takartuk le egyiket se). Nehéz elhinni, hogy ez a szoftver hegesztésekor senkinek sem tűnt fel, de legalább az ilyesmi frissítéssel orvosolható. Az elektronikus képstabilizálás is jól jönne.
[+]
A videolejátszó teljesen fapados, bár legalább meghajtja a HEVC, a DivX, az Xvid és az AC3 kódolásokat, mindenhol 1080p felbontási korláttal. A Play Zene a Google fizetős szolgáltatása mellett előadok, albumok, számok, műfajok, mappák és listák szerint rendezi a helyben tárolt állományokat. A beállítások között elérhető Dolby hangzássegítés (zene és színház móddal), hagyományos hangszínszabályzó nincs, a wma formátum nem támogatott. Az FM-rádió füles csatlakoztatásával bírható működésre, csak ne a mellékelt headset legyen az, mert az nem nagy szám. Komolyabb fejhallgatóra, jófajta forrásból ugyanakkor minőségi hang jut, szigorúan a középkategória elvárásai között ítélkezve. Nincs a frekvenciaátvitelben elhajlás, nincs hallható zaj vagy áthallás, korrekt a dinamika és a részletesség.
[+]
És akkor elérkezünk a Nokia 6 kellemes meglepetéséhez: a félig sztereó hangszórópárhoz. Több drágább riválishoz hasonlóan ez a phablet is beveti a beszélgetési hangszórót másodlagos hangforrásként, és bizony: kétcsatornás forrás esetében valóban más szól a képernyő tetején és a készülék alján, könnyen eltakarható rácsból. Együtt ráadásul elég erélyes a dolog, egy pici tere és mély hangjai is vannak, bár éles és zörejes hangzással a maximumon. Lejjebb véve abszolút korrekt a dolog, viszont meg kell jegyezni: a minőséget és a kraftot is az alsó elem szolgáltatja, a beszélgetési hangszóró halkabb és kaparósabb. Még mindig inkább egy ilyen dupla megoldás, mint az egyik irányból szóló, manapság jellemző monó megoldások, mert ha még messze is a BoomSound minőség, tök jó, hogy játék és filmezés közben két oldalról áramlik a hang.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
