Kamera, multimédia
A Nokia 2.2 ligájában soha nem lehetett csúcsminőségű kamerát elvárni, így nyilván ez esetben sem a leglelkesebb mobilfotósok számítanak célközönségnek, arra viszont nem számítottam, hogy két perc alatt fel tud majd bosszantani a szoftver. Az első néhány próbálkozás végeredményeként a cipőm elmosott változatát láttam viszont mindenféle formában, mindezt úgy, hogy exponálásra a végén már 5-10 másodpercet adtam a rendszernek. Ez a teljesen automatikus, alapértelmezett mód, ami az automatikus HDR-t erőlteti állandóan, és ennek megfelelően sokszor 20 másodpercig exponál, de közben persze kiírja, hogy tartsuk mozdulatlanul a készüléket. Ez volt az a pont, ahol kikapcsoltam a HDR-t, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy ez vajon minden felhasználónak egyértelmű lesz? A kérdés nyilván költői volt, de arra már talán soha nem kapunk választ senkitől, hogy kvázi nem működő funkciókkal miért kell agyonvágni egy kameraszoftvert.
[+]
A HDR elfelejtése után egyébként könnyen használhatóvá válik minden, akár 2 másodpercre redukálható az expozíció, egyébként pedig egyszerű a szoftver, ahogy azt egy olcsó mobilnál el is fogadjuk, nekem nem hiányzott a sem a kézi mód, sem a milliónyi egyéb beállítás. A többségnek bőven elég lesz a vaku, az időzítő, az arcszépítés, a kompozíciós segédrács meg a panoráma, de egyébként ezeken kívül még van Google Lens-támogatás is. A szimpla hátlapi kamera 13 megapixeles, az f/2,2-es blende már sejtet valamit a dinamikáról, autofókusz van, de kissé lassúcska, ahogy az automatikus fénymérés is.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Kettős érzések fogtak el minket az állóképek böngészése közben. Ha ideálisak a fényviszonyok, a Nokia 2.2 szép színekkel bíró, a maga kategóriájában ítélve részletes és éles képeket tud csinálni korrekt fehéregyensúllyal és megfelelő dinamikával, ha viszont kicsit több vagy kevesebb a fény a tökéletesnél, azonnal meghal a dinamika, feltűnővé válik egy csomó lencsehiba (torzítás, kromatikus aberráció, stb.) és elmozdul az ideálistól a fehéregyensúly is, egy-két tesztfotó tényleg tragikusnak minősíthető, pedig minden témáról több fotót is próbáltunk lőni, a lehető legstabilabb kézzel és a lehetőségeken belül optimális beállításokkal. Éjszaka ugyanez a helyzet, vannak botrányosan rossz fotók, de egy-két kép tényleg tud sikerülni, a Parlamentet például egészen jól megörökítette naplemente után is a rendszer.
A legfeljebb Full HD-s videófelvételre nagyjából annyit lehet mondani, hogy egy leheletnyivel több a semminél, de túl sokszor biztosan nem fogunk élni a stabilizálás és zajszűrés nélküli, akadozós, rendszeresen fókuszproblémákkal küzdő, mono hangú rövidfilmekhez utat adó lehetőséggel.
[+]
A gyárilag telepített Play Zene előadók, albumok, dalok, műfajok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt vagy a Google előfizetéshez tartozó audiotartalmakat, van hangszínszabályzó is, de persze bármilyen egyéb szoftver is bevethető. A multimédiás hangszóró hangos, de nem túl jó minőségű, érdemes viszont a 3,5 milliméteres jack csatlakozót használni, ami valóban értelmezhető zenei élményhez tudja juttatni a felhasználót. A gyári videolejátszó az alapvető videóformátumok lejátszásán kívül nagyjából semmit nem tud, mindezt 1080p-ig. Utólagos lejátszóval bővíthető a kör mindenféle kodekkel, feliratfájllal és hangsávval, viszont felbontásban aligha lehet feljebb menni. Streamelés esetén még rosszabb a helyzet a Widevine L3-as biztonsági csomag miatt, Full HD videózásra a YouTube lehet opció.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
