Külső
A Motorola úgy érezte, a régi Milestone külseje igazán jól sikerült, ezért szinte alig változtattak rajta, amolyan faceliftről beszélhetünk. Nem drasztikusan nyúltak hozzá, hanem a részleteket finomították, csiszolták. Nagyon picit legömbölyítették a sarkokat, az előlap egy nagyon elegáns füstszínű csíkot kapott, illetve egy íves lépcsővel immár azonos hosszúságú a hátlappal. A hátsó rész sötétkék lett, a hangszóró rácsa ezüst, és ehhez hasonló változtatásokat eszközöltek rajta. Nem változott a mérete, ami jó, mert pont félúton van a normál mobilok és a most elszaporodott óriás kijelzős tepsik között. A súlya 4 grammot nőtt, így már 169 grammot nyom. Ez tekintélyesnek hangzik, de nem érezni ennyire nehéznek és ad egyfajta komolyságot, hiszen a ház nagyobb része fémből készült. A minőség az elődnél is magas szinten volt, ez most sem változott. Nagyon masszív összeszerelés, semmi lötyögés, jó fogású és minőségű anyagok mindenhol, ahogy egy csúcsmodellhez illik. A tesztpéldányon a fedlap alsó élén egy kb. 1-2 milliméteres részen foltos volt a felület, de ez annyira nehezen észrevehető, hogy semmilyen esztétikai gondot nem okoz.
Ahogy említettem, az előlap tulajdonképpen ugyanaz maradt, a központban továbbra is a 3,7 hüvelykes kijelző van. Ez az FWVGA (480x854 pixel) felbontású, 16 millió színű, kapacitív és multi-touch panel bár TFT, de abból talán az egyik legszebb. Tűéles kép, szép színekkel, ráadásul ezen is változtattak, mert napfényben jobban látható a képe. Felette fényszabályzó és közelségérzékelő szenzorok, állapotjelző LED és maga a hangszóró található. Ez remek darab, a másik fél erősen, tisztán és hangosan hallható, amiben szerepet játszik a CrystalTalk zajszűrő technológia is. Alul megmaradt a négy érintőgomb, viszont a sorrendjüket átvariálták, picit szokni kell.
Szétcsúsztatva bukkan elő a QWERTY billentyűzet, ami jelen esetben QWERTZ, mivel német régiós példányt kaptunk. Na itt kicsit jobban serénykedtek a mérnökök, a kiosztás változatlan, viszont eltűnt a navigációs gomb, illetve átvariálták az extra billentyűk helyét és néhány újat is betettek. A nagyobb méretű, púpos felületű, tökéletesen megvilágított gombok által még jobban és gyorsabban lehet gépelni. A csúszka könnyebben működik, talán egy kicsit túl könnyen is, mert az alsó él néha elmozdul, de ezt a telefon még nem érzékeli. Itt szó sincs a Desire Z-nél látott önkényes ki-be csukódásnak, ezt csak a mi kezünk nyitja és csukja.
A hátlap finom tapintású, matt műanyag borítást kapott, ami alatt amúgy fém van. Az ezüstös hangszóró rácsot említettem, ezen felül két helyen nyúltak még hozzá. Az akkufedélen a Motorola logója mellett már egy Blur felirat is van, illetve a kameránál a feliratot áttették az optika másik oldalára. Egyszerű, letisztult, minőségi, ezt lehet elmondani róla.
Oldalt is visszavettek a korábbi markáns, szögletes vonalakból. Felül a 3,5 mm-es jack és a bekapcsoló helyezkedik el, baloldalt a microUSB, jobbra pedig a hangerőszabályzó és a kamera exponálója jutott. A gombokat átformázták, némileg kisebbek lettek, viszont domborított felületük miatt vakon is jobban megtalálhatók. A jack és a microUSB szépen belesimul a házba, a mikrofon pedig immár az alsó részen rejtőzik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
