Multimédia
A multimédia jellemzően nem hangsúlyos az ilyen jellegű eszközök esetében, csak azt nem értjük pontosan, miért. Minimum dokumentációs célokra alkalmasnak kell lennie (általában ez is nehezen jön össze), de bőven vannak még életszerű szcenáriók, amikor jól jönne egy használható képalkotó egység, azon kívül is, hogy egy kapcsolótáblát hellyel-közzel értelmezhetően meg tudjunk örökíteni. Nagyszerű, hogy kibírta az eszköz a csúcstámadást, még szufla is van az akkuban, csak ennek semmi értelme, ha végül használhatatlanok a képek.
Hirdetés
A Motorola szerencsére túlteljesíti a tapasztalatok alapján roppant mérsékelt elvárásokat, a meglepetés pedig a 2 megapixeles makró egység, amiben váratlanul találtunk egy autófókuszt nagyjából másfél centitől tíz centiméterig terjedő fókusztartománnyal. Egy 2 megapixeles szenzortól nyilván nem érdemes sokat várni, de ezzel az extrával lényegesen könnyebb használni és messze jobb eredmények születnek, mint az átlag. Furcsa, hogy sem a hivatalos specifikáció, sem más tesztek nem említik.
A 48 megapixeles, f/1,8 rekesszel dolgozó, PD autófókusszal támogatott, quad-Bayer főkamerát még egy 2 megapixeles mélységszenzor is kíséri és van dedikált portré mód, egészen korrekt teljesítménnyel. A háttérelmosás mértéke módosítható, az eredmény közepesen részletes, kulturált elhatárolással. A szoftver rendkívül egyszerű, van fotó és videó mód az élőképen, minden mást a fényképmódok között találunk. A legutóbb használt fotómód (portré, makró, éjszakai, panoráma etc.) mindaddig marad elérhető az élőképen, amíg másikat nem használunk.
48 MP
A HDR és a LED segédfény hajlandó önerőből is dolgozni, a manuális módban viszonylag szűkek a lehetőségeink, de elérhető a DNG formátum, a teljes felbontást viszont kizárólag a beállítások között érjük el. 48 megapixelen nem sokkal rosszabb a dinamika, de a fehéregyensúly nem stabil, a széleken puha a lencserajzolat és a színek is fakóbbak, cserébe több a részlet és határozottabb a vonalélesség. Este jól jöhet, ellentétben a dedikált éjszakai móddal, ami nem remekel.
12 MP
A 12 megapixeles normál módú képeken nagyon erős a zajszűrés, de legalább az élesítéssel nem erőlködik a rendszer. Ami elveszett, az úgy is marad, gyenge a vonalélesség, a homogén textúrák teljes méretre nagyítva látványosan összemosódnak, de nincsenek komolyabb lencsehibák, jobbak a színek és a fehéregyensúly, mint maximális felbontáson; ebben a kategóriában még mindig tök használhatónak minősül a dolog. Éjszaka mondjuk esélytelen, de hangulatképeket meg lehet próbálni natív felbontáson.
Mozgóképet rögzíteni maximum FHD 60 fps-sel lehet, a fókusz stabil, a színek és a dinamika tulajdonképpen rendben van, dokumentációra teljesen alkalmas a dolog. Viszont így nincs stabilizálás, ami a csak 30 fps mellett, de elektronikus stabilizálással készült felvételek mellett már látványos. Érdemes bekapcsolni, az élvezeti értéken nem sokat javít a magasabb képkockaszám, de a rázkódás minimalizálása igen.
A teljesen fapados lejátszót is a Google biztosítja, a magas dinamikatartományú és felbontású lejátszást megfelelő előfizetés esetén pedig a Widevine L1-es biztonsági szint és a HDR10 támogatás. Ha szeretnénk feliratokat, hangsávokat és kényelmi eszközöket, mindenképpen alternatív megoldást kell keresnünk. Ahogy a zenelejátszóhoz is, ha a YouTube Music nem lenne a szívünk csücske.
Eddig sem rajongtam a Google megoldásáért, de most akárhogy is nézem, konkrétan képtelen vagyok előkeríteni a készülék belső tárhelyén lévő hangfájlokat. És nem is vagyok hajlandó több időt szánni erre a műveletre. Fájlkezelőből megnyitva a tartalmat elfogadhatóan, tisztán és hangosan szól, nem kifejezetten zenehallgatásra találták ki a készüléket, de konkrétan rossznak egyáltalán nem mondanám, működik a dolog. Egy jack csatlakozóban végződő fülessel pedig az FM-rádió is. A fülesre jutó hangminőséggel is együtt lehet élni, akár kedvtelésből is hallgatható szint, de például mélyek és hangszínszabályzó nincs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!